BK BH 1978/372
BK BH 1978/372
1978.09.01.
A magánvádas eljárásban sem vonhatók az elbírálás körébe a vád tárgyává nem tett tények [Be. 9. § (2) bek., 312. § (1) bek.]
A járásbíróság a terheltet magánlaksértés vétsége miatt 1500 forint pénzfőbüntetésre ítélte.
A járásbíróság által megállapított tényállás szerint a terhelt és a magánvádló testvérek. Közös tulajdonuk egy hétvégi házasingatlan. A két testvér évek óta haragos viszonyban van. Az ítéletben megjelölt napon a terhelt a közös ingatlanon találkozott a testvérével, szóváltásba keveredtek, majd a terhelt egy fabunkóval nőtestvére lakásának ajtajához ment s azt ütlegelte.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének minősítő rendelkezését megváltoztatta, a terhelt bűnösségét feltűnően durva módon elkövetett becsületsértés vétségében állapította meg és ezért az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetést tekintette kiszabottnak.
A megyei bíróság a felülbírált ítélet tényállását a magánvádló nyilatkozata alapján azzal egészítette ki, hogy a terhelt a bejárati ajtó ütögetése közben nőtestvérét „most már kijöhetsz, te vén K…” becsmérlő szavakkal illette.
A vádolt cselekmény jogi minősítése körében a másodfokú bíróság kifejtette: nincs adat arra, hogy a terhelt nőtestvére lakásába be akart volna hatolni. A lakás előtere a testvérek osztatlan közös tulajdonában és használatában áll, ekként a terhelt e helyen jogszerűen tartózkodott. Ilyen körülmények között a terhelt cselekménye – a házijog sérelmének hiányában – a magánlaksértés vétségét nem valósítja meg. A kiegészített tényállásban foglalt kijelentés azonban a feltűnően durva módon elkövetett becsületsértés vétségét valósítja meg. E jogi megfontolások alapján változtatta meg a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és alkalmazta büntetésként a járásbíróság által kiszabott pénzfőbüntetést.
A terhelt javára – felmentésért – emelt törvényességi óvás alapos. Törvényt sértett a megyei bíróság, amikor a terheltet az ellene emelt vád alól történő felmentés helyett, a kiegészített tényállás alapulvételével feltűnően durva módon elkövetett becsületsértés vétségében bűnösnek mondotta ki.
Az iratok tartalma szerint a magánvádló a becsületét sértő kijelentéseket nem tette vád tárgyává és a feljelentésében ténybelileg kizárólag azt sérelmezte, hogy a terhelt az ajtaját ütlegelte. Ilyen körülmények között a megyei bíróság a terhelt bűnösségét olyan tényre alapította, amely miatt vele szemben vádat nem emeltek, ekként a Be. 9. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vádelv megsértésével a jogérvényes magánindítvány tárgyi keretein túlterjeszkedett.
A kifejtettek alapján-a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság, valamint a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéleteinek a terhelt bűnössége megállapítására, a büntetés kiszabására és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezései törvénysértőek és ezért e határozatok említett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és a terheltet az ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának l. fordulatában foglalt okból – mivel bűncselekményt nem követett el – felmentette.
A felmentő rendelkezés következményeként a Legfelsőbb Bíróság a magánvádlót a Be. 328. §-ának (1) bekezdése alapján a terhelt bűnügyi költségeinek a megfizetésére kötelezte.
A Be. 386. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a terheltnek az általa időközben már megfizetett 1500 forint összegű pénzfőbüntetést vissza kell téríteni. (Legf Bír. B. törv. IV. 1696/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás