PK BH 1978/377
PK BH 1978/377
1978.09.01.
I. Több egymást követő birtokos esetében az a birtokos, akinek a személyét illetően megvoltak az elbirtoklás törvényes feltételei, elbirtoklás útján akkor is tulajdonjogot szerez, ha az előző birtokosok birtoklása nem minősül elbirtoklási időnek.
II. Az elbirtoklási idő folyását az elidegenítési és terhelési tilalom fennállása nem zárja ki [Ptk. 121. § (1) bek., 122. §, 114. §].
A perbeli 1439 m2 területű házasingatlan az alperesek tulajdona volt. Az ingatlant építési kölcsöntartozás biztosítására az OTP javára elidegenítési és terhelési tilalom terhelte.
1955-ben az alperesek elköltöztek. Ekkor az ingatlant B. I.-nénak adták át olyan feltétellel, hogy a kölcsön törlesztő részleteit a továbbiakban ő fogja fizetni. 1957-ben B. I.-nétől R. J. vette át az ingatlant. A nevezett részére megtérítette az általa addig kifizetett 3500 Ft kölcsöntartozást, majd ezt követően a tartozásra az OTP-nak további 17 000 Ft-ot fizetett. 1963-ban R. J. a felpereseknek adta át az ingatlant és tőlük 17 000 Ft térítést kapott. A felperesek ezen felül 1964 végéig kifizették az OTP-nak is a még hátralékos 7218 Ft kölcsöntartozást. Ennek következtében az elidegenítési és terhelési tilalmat 1966-ban törölték. A felperesek a házon különféle beruházásokat is végeztek, a villanyt bevezettették, melléképületeket, kerítést stb. létesítettek.
Mindezek után a felperesek az ingatlan tulajdonjogát rendezni akarták. Minthogy az ingatlan-nyilvántartást vezető földhivatalnál azt a felvilágosítást kapták, hogy ehhez adásvételi szerződés szükséges, ennek érdekében írtak az alpereseknek. A levelükben nem ajánlottak fel vételárat, csupán arra hivatkoztak, hogy az ingatlant terhelő összes tartozást ők fizették ki és az ingatlant több mint tíz év óta sajátjukként birtokolják.
Az alperesek ellenérték nélkül nem voltak hajlandók az adásvételi szerződést aláírni. Ezért a felperesek annak megállapítása iránt indítottak keresetet, hogy az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezték.
A járásbíróság az ítéletével megállapította, hogy az ingatlan tulajdonjogát a felperesek elbirtoklás jogcímén megszerezték. Az ítélet indokolása szerint a felperesek 1963 februárjától kezdődően több mint tíz éven át sajátjukként birtokolták az ingatlant. Az alperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy azt B. I.-nénak annak idején bérbe adták és így mind ő, mind a jogutódai bérlőként használták az ingatlant. Ennek következtében a felperesek a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése alapján elbirtoklással tulajdonjogot szereztek.
Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett. A megyei bíróság az ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy B. I.-né és R. J. használati díj ellenében használták az ingatlant, használati díjként az OTP-kölcsöntartozás részleteit fizették. A felperesek is hasonló feltételek mellett kerültek az ingatlanba, amelyet az alperesek tudta nélkül vettek birtokba. A felperesek tehát az ingatlant nem sajátjukként birtokolták, hanem tulajdonjogát adásvételi szerződéssel igyekeztek megszerezni. Az elbirtoklásnak a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételei ezért nem valósultak meg. Az ingatlant egyébként is elidegenítési és terhelési tilalom terhelte, amelyet a telekkönyvből csak 1966 decemberében töröltek. Mindaddig, amíg ez a törlés meg nem történt, az elbirtoklási idő meg sem kezdődhetett. Ettől számítva pedig a keresetlevél beadásáig tíz év nem telt el. A másodfokú bíróság ítélete ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A perben semmi adat sincs arra, hogy R. J. és a felperesek díjfizetés ellenében használták az ingatlant és a használati díj fejében fizették az OTP-tartozás részleteit.
Maguk az alperesek sem állították, hogy a nevezettek velük állapodtak meg a használatban, nem is volt tehát módjuk velük szemben díjfizetés kikötésére. Minthogy pedig a felperesek – a törvényes feltételek megléte esetén – a saját személyükben, az előző birtokosoktól függetlenül is elbirtokolhatták az ingatlant, közömbös az alperesek által bizonyítani kívánt az a körülmény, hogy B. I.-nénak a használatot ellenérték fejében engedték át.
A felperesek sajátjukként történt birtoklását nem zárja ki az sem, hogy az ingatlan tulajdonjogát a perindítás előtt adásvételi szerződés útján kívánták rendezni. A rendezésnek ezt a módját ugyanis a részükre adott jogi tanács folytán választották. Az e tárgyban az alperesekhez intézett levelük tartalmából kitűnik azonban, hogy az ingatlant ténylegesen nem kívánták megvásárolni, tulajdonosnak tekintették magukat annak folytán, hogy az ingatlant több mint tíz éven át birtokolták és a kölcsöntartozást kifizették.
Téves a megyei bíróságnak az az álláspontja is, hogy mindaddig, amíg az ingatlant terhelő elidegenítési és terhelési tilalmat nem törölték, az elbirtoklási idő meg sem kezdődhetett, s így az a keresetlevél beadásáig nem telt el. Az elidegenítési és terhelési tilalom ugyanis a tulajdonos rendelkezési jogát zárja ki: az e tilalomba ütköző rendelkezés semmis (Ptk. 114. §). Az elbirtoklás viszont eredeti tulajdonszerzési mód, amelynél a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén a szerzés a tulajdonos rendelkezésétől függetlenül a Legfelsőbb Bíróság PK 5. számú állásfoglalásában* írt korlátozással bekövetkezik.
Nincs tehát olyan ok, amely a felperesek elbirtoklását kizárná. Így pedig a megyei bíróság a járásbíróság ítéletét tévesen változtatta meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és annak helyébe a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 550/1977. sz.)
*
Ezt az állásfoglalást a PK 412 számú állásfoglalás hatályon kívül helyezte, mert az abban foglalt kérdésben a Ptk. 121. §-ának új (4) bekezdése rendelkezik.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás