PK BH 1978/378
PK BH 1978/378
1978.09.01.
A jóhiszemű ráépítőnek a földtulajdonossal szembeni tulajdonjogi igénye jellegén nem változtat az a körülmény, hogy a házasingatlan tulajdont időközben jóhiszemű harmadik személy megszerezte [Ptk. 137., 138. §, 115. § (2) bek.].
Az örökhagyó hagyatékát a közjegyző a törvényes örökösöknek, az alpereseknek adta át.
Az örökhagyó bent lakott az ingatlanban, amely igen elhanyagolt és rossz állapotban volt. Az államigazgatási hatóság kezdeményezésére ezért a felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet a romos lakóházat lebontotta és annak helyén az 1962–63-as években új házat építtetett. Az új épületbe az örökhagyó költözött be és ott lakott az 1974. január 24-én bekövetkezett haláláig.
Az építkezéssel kapcsolatban a felperes és az örökhagyó között írásbeli megállapodás nem jött létre, a felperes azonban a házat mérlegében állóeszközként tartotta nyilván.
Az örökhagyó halála után a hagyatékát – így az ingatlant – az állami közjegyző a törvényes öröklés rendje szerint az alpereseknek adta át.
A felperes keresetében 42 000 Ft megfizetésére kérte az alperesek kötelezését, arra hivatkozva, hogy az alperesek a felperes rovására jogalap nélkül gazdagodtak. Előadta a felperes, hogy az alperesek azt az ingatlant, amelyet a felperes épített, utóbb eladták.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Azt állapította meg, hogy miután a felperes és az örökhagyó között az épület tulajdonjogára vonatkozóan érvényes megállapodás nem jött létre, a felperes igénye pénzkövetelés, amely a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezésekre figyelemmel elévült.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Arra a következtetésre jutott, hogy a felperes követelése az építkezés befejezése után 1964. január 1. napjával vált esedékessé, így a keresetet a követelés elévülése miatt elutasító első fokú ítéleti rendelkezés helyes.
A jogerős ítélet ellen emelet törvényességi óvás alapos.
A perben eljárt bíróságok döntésük meghozatalánál abból indultak ki, hogy a felperes követelése kötelmi követelés.
A per adatai azonban arra utalnak, hogy a felperes nem kölcsönt kívánt nyújtani az örökhagyónak, illetve vele szemben nem pénzbeni megtérítési igényt kívánt érvényesíteni, hanem elképzelése az volt, hogy miután a régi romos épület helyett új épületet emelt, ennek tulajdonjoga őt illeti meg. Erre utal az, hogy az építkezés befejezésétől kezdődően a felperes az épületet leltárában „állóeszköz”-ként tartotta nyilván.
A felperes az építkezés megkezdése előtt az örökhagyóval írásbeli megállapodást nem létesített, így helyesen utalt az elsőfokú bíróság ítéletében arra, hogy a Ptk. 97. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján a felperes tulajdoni igényt az épületre nem támaszthat.
Figyelmen kívül hagyták azonban a perben eljárt bíróságok a Ptk. 138. §-ában foglalt rendelkezéseket. A Ptk. 97. §-a (2) bekezdésének a föld és épület külön tulajdonára vonatkozó kivételes szabálya csak az abban megállapított feltételek fennállása és a megállapodás írásba foglalása esetén alkalmazható. E feltételek hiányában a ráépítés esetén érvényesíthető tulajdoni igényeket a Ptk. 138. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell rendezni.*
Eszerint a jóhiszemű ráépítő szerzi meg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha a földtulajdonos a ráépítés ellen – olyan időben, amikor – az eredeti állapot helyreállítása a ráépítőnek még nem okozott volna aránytalan károsodást – nem tiltakozott, és az épület értéke a föld megfelelő részének értéket lényegesen meghaladja.
A peradatokból megállapíthatóan az épületet a felperes emelte a telken, jóhiszemű ráépítő volt. A bíróságok azonban ellentétes jogi álláspontjuk folytán nem vizsgálták azt, hogy milyen értéket képviselt a ráépítés idején az épület és a föld „megfelelő” része és ehhez képest a felperes tulajdoni, valamint erre alapított megtérítési igénye a fenti jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel mennyiben megalapozott.
A fenti körülmények tisztázása azért is elengedhetetlen, mert a felperes – a jogi és ténybeli feltételek fennállása esetén – a ráépítés tényével tulajdonjogot szerezhetett, ez az igénye pedig a Ptk. 115. §-a (2) bekezdésének utolsó mondatában foglalt rendelkezések szerint nem évült el.
Más kérdés az, hogy a felperes ma már – az ingatlan időközi értékesítése és harmadik jóhiszemű szerző tulajdonszerzésére figyelemmel – pénzbeni követeléssel lép fel az alperesekkel szemben. A felperest amennyiben a ráépítéssel valóban tulajdont szerzett, megilleti az ingatlan időközi elidegenítése folytán a helyébe lépett vételár, – köteles azonban a föld megfelelő részének forgalmi értékét a földtulajdonos részére megtéríteni [Ptk. 138. § (3) bek.].**
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 958/1977. sz.)
*
A kérdést a határozat meghozatala után hatályba lépett 1977. évi IV. tv-nyel módosított Ptk. 137. §-a szabályozza.
**
E kérdésben a módosított Ptk. 138. §-ának (1) bekezdése rendelkezik.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás