PK BH 1978/382
PK BH 1978/382
1978.09.01.
I. Az apaság bírói megállapítása során a huzamos nemi viszony fogalma alá esik az anyának az alperessel hónapokon át tartó nemi kapcsolata [Csjt. 38. § (2) bek. b) pont].
II. A Pp. 206. §-ában biztosított mérlegelési jogkör a bizonyítékok okszerű értékelésének követelményét tartalmazza, amelynek eredményeképpen a bíróság az igazságot állapítja meg [Pp. 206. §].
A kiskorú felperes eseti gondnoka útján előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy anyjának az alperessel folytatott, nemi viszonyra is kiterjedő kapcsolatából származik, apja tehát az alperes.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását, valamint új határozat hozatalát rendelte el azzal, hogy a bíróságnak részletes bizonyítás lefolytatásával a tényállás pontos megállapítására kell törekednie: mindazokat a tanúkat meg kell hallgatnia, akik az anya és az alperes kapcsolatáról tudomást szereztek. Nem mellőzhető az alperes ellen gyermektartásdíj megállapítása iránt folyamatban volt perben kihallgatott tanúk ismételt kihallgatása sem.
A megismételt eljárásban a bíróság részletes bizonyítást folytatott le. Ennek során ismételten meghallgatta a kiskorú felperes anyját, az alperest, valamint a felek által megjelölt, felkutatható tanúkat. Az anya – korábbi vallomásaival lényegében egyezően – állította, hogy az alperessel 1971 márciusától kezdődően hónapokon át tartó, nemi viszonyra is kiterjedő kapcsolata volt, amely csak a kiskorú felperes születése után szakadt meg, illetőleg még ezt követően is volt – akkor azonban már csak esetenként – kapcsolata az alperessel. Az alperes a perben tett korábbi nyilatkozatainak megfelelően csak egy alkalmi, a fogantatási időn kívül eső nemi közösülést ismerte el. A meghallgatott tanúk vallomása az ügy érdemét illetően lényegében megfelelt a korábban tett vallomásaiknak, az eltérések a perbeli események többéves távlatára is tekintettel a per elbírálása szempontjából egyébként sem lényeges kérdésekre vonatkoztak.
Az elsőfokú bíróság az új eljárás lefolytatása után hozott ítéletével a felperes keresetét ismét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes anyjának szavahihetősége megdőlt, tanúvallomására tényállás nem alapítható, de a tanúk sem bizonyították a kereseti tényállításokat. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bíróságnak a Pp. 206. §-ában biztosított mérlegelési jogköre a bíróság meggyőződésének a perben feltárt adatokkal – vagyis a bizonyítási eljárás egészével – való összhangját tételezi fel és azzal nem állhat ellentétben. A per adataival alá nem támasztott, sőt azzal ellentétes következtetések és az azok alapján tett ítéleti ténymegállapítások jogszabálysértőek.
A perben eljárt első- és másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás során feltárt adatokat okszerűtlenül értékelte, következésképpen helytelen jogi következtetésre jutott. Így mindenekelőtt téves az a megállapítása, hogy az anya szavahihetősége megdőlt. A kiskorú felperes fogamzásának legvalószínűbb időpontja – az orvos szakértői vélemény szerint – 1971 április vége vagy május eleje. Erre tekintettel nem kizárt, hogy az anya a teherbe esését 1971 májusában már észlelhette és azt az alperessel is közölte. Az pedig, hogy az anya a következő gyermeke származásával kapcsolatos nyilatkozataiban mint lehetséges apát az alperest is megjelölte, az anya szavahihetőségét nem megdönti, hanem éppen alátámasztja. Az anya ugyanis e tekintetben azt is előadta, hogy ennek a gyermekének az alperestől származásában azért nem bizonyos, mert a gyermekének a fogamzása idején már más férfival is folytatott nemi viszonyt a kiskorú felperes fogamzása idején viszont csak az alperessel volt nemi kapcsolata.
Nem alapos a bíróságoknak a tanúvallomások értékelésével kapcsolatos álláspontja sem. A tanúvallomások többsége az anyának az alperessel való megismerkedésére és kapcsolatának tartalmára tett vallomását támasztotta alá. A tanúk szavahihetősége felől az eljárás során – az anyával való baráti, illetőleg rokoni kapcsolatokon túlmenően – kétség nem merült fel, az e perben tett vallomásaik korábbi vallomásaiktól a lényeges kérdésekben nem tértek el, olyan ok tehát, amely e tanúvallomások figyelmen kívül hagyására vezethetett volna, nem állapítható meg.
Az alperesnek az anyával a kiskorú fogamzása idején fennállott, a tanúvallomások alapján megállapítható huzamos nemi viszonya az apaság vélelmét az alperesre hárította [Csjt. 38. § (2) bek. b) pontja]. Erre figyelemmel a bíróság az alperes apaságának megállapítására irányuló keresetet a jelen esetben csak akkor utasíthatta volna el, ha a vércsoportvizsgálat az alperesre kizáró eredményt hoz. A beszerzett vércsoport-vizsgálati vélemény azonban – amelyet az antropológiai szakvélemény, „lehetséges-valószínű” eredménye is megerősít – az alperes apaságát nem zárja ki. A bíróságoknak az az álláspontja, hogy a tudományos bizonyítékokat is figyelmen kívül hagyta, annál kevésbé okszerű, mert a peres eljárások során egyetlen adat sem merült fel arra, hogy az anyának a kiskorú felperes fogamzása idején az alperesen kívül más férfival is lett volna nemi kapcsolata.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperes apaságát az 1974. évi I. törvény (Csjt.) 38. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján megállapította.
A pervesztes alperes perköltségben marasztalása a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapszik. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 024/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás