GK BH 1978/387
GK BH 1978/387
1978.09.01.
A vállalkozó által megadott helytelen használati utasítás (gépkönyv) előírásainak megtartása csak akkor értékelhető a megrendelő terhére, ha a helytelen előírást szakértelménél fogva fel kellett ismernie [Ptk. 318. §, 339. §, 340. § (1) bek.].
A felperes a keresetében előadta, hogy az alperes a felek közötti vállalkozási szerződés alapján a felperes telepén üzembe helyezte 1976. október 16-án az egyik gőzkazánt. Az alperes által gyártott és a szükséges tartozékokkal, szerelvényekkel együtt leszállított termékre az alperes az üzem megindításától számított 12 hónapig vállalt jótállást. A kazán 1977. január 17-én az automatika hibája miatt meghibásodott. Ez a hiba abból állt, hogy az automatika a tápszivattyút nem kapcsolta be, az égő tovább üzemelt, a vészjelző nem működött, ezért a kazán kiégett, kijavítása nem is lehetséges. Emiatt a felperes felszólította az alperest a kazán kicserélésére. A felek e tárgyban közös jegyzőkönyvet vettek fel, az alperes azonban üzemeltetési hibára való hivatkozással a szavatossági igényt elutasította, a helytelen üzemeltetést abban jelölte meg, hogy a kezelőszemélyzet a kazánt nem kísérte állandóan figyelemmel.
A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes által szolgáltatott gépkönyv szerint a kazánt nem kell állandó felügyelet alatt tartani, „megfelel a kétórás időközönkénti ellenőrző felügyelet”, ennek pedig eleget tett, ezért az alperestől időközben megrendelt újabb kazán ellenértékének és a kicseréléssel kapcsolatban felmerült költségnek a megtérítésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a per során is arra hivatkozott, hogy a bekövetkezett meghibásodásért nem felelős, mert azt a felperes által történt helytelen üzemeltetés okozta. Álláspontja szerint az üzemeltetésnél nem irányadó a gépkönyv előírása, annak az a rendeltetése, hogy az üzemeltetőt tájékoztassa a gép szerkezetéről és általános működéséről. Ezért az üzemeltetést a Kazánbiztonsági Szabályzat előírásait figyelembe véve kellett volna végezni, amely szerint a kezelőszemélyzetnek a kazán mellett állandó felügyeletet kell teljesítenie. Az alperes azt állította, hogy a meghibásodást a víz nélküli üzemeltetés eredményezte véleménye szerint, ha a kezelőszemélyzet állandóan figyelemmel kísérte volna a berendezést, a vízszint csökkenését észlelhette volna, ez esetben a meghibásodás nem következett volna be.
Az elsőfokú bíróság annak megvizsgálása végett, hogy a gőzkazán meghibásodását milyen okok idézték elő, szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő úgy nyilatkozott, hogy a meghibásodást a gyenge minőségben gyártott vízszintszabályozó és jelfogó, valamint a vezérlést végrehajtó relék működésképtelensége okozta. A szakértő a hiba okaként utalt a felügyelet nélküli üzemeltetésre is. Véleménye szerint legfeljebb, 30 percig lehet a kazánt felügyelet nélkül hagyni, ezért a kazán 2 óráig felügyelet nélkül történt üzemeltetését helytelennek minősítette. A szakértő rámutatott, hogy a gépkönyv valóban tartalmazza, hogy a kazán két óráig felügyelet nélkül hagyható, a felperes ezt helytelenül elfogadta és eszerint is cselekedett. Ezért a közel azonos mértékű mulasztásokra tekintettel azt javasolta, hogy a bíróság a felmerülő költségek fele-fele arányban való viselésére kötelezze a feleket.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás befejezése után az alperest arra kötelezte, hogy a meghibásodott kazánt díjmentesen cserélje ki, illetőleg viselje az új kazán beszerzésének és helyszínre fuvarozásának költségeit, valamint térítse meg a meghibásodott kazán leszerelésével kapcsolatban felmerült költséget. Az új kazán beszerzési és fuvarozási költségét 124 606 Ft-ban, a leszerelésével kapcsolatos költséget pedig 12 612 Ft-ban határozta meg. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az első fokú ítélet indokolása kifejtette, hogy a szakvélemény alapján megállapítható az alperes szavatossági felelőssége, illetve az, hogy a meghibásodást az alperes hibás teljesítése idézte elő. Az alperes nem bizonyította a megfelelő teljesítést, erre nézve bizonyítási indítványt sem tett, ezért az általa beépített és a szakértő szerint nem megfelelő alkatrészek által okozott meghibásodásért felelős. A bíróság megítélése szerint az alperes felel az általa szolgáltatott gépkönyv adataiért is. A felhasználó ugyanis a termékkel együtt átadott gépkönyv és használati utasítás megtartása alapján várhat a berendezéstől üzembiztos működést. Ezért a gépkönyvben foglaltak egyrészt nem lehetnek ellentétesek az idevonatkozó egyéb előírásokkal, másrészt a gépkönyv előírásainak a megtartása nem minősíthető üzemeltetési hibának. A helytelen kezelési utasításért tehát az alperest terheli a felelősség, vagyis ha a gépkönyvben leírtak megtartása meghibásodásra vezet, ennek következményeit is neki kell viselnie. Ezért nem fogadta el a bíróság a szakértőnek a felperes mint üzemeltető terhére rótt azt a megállapítását, hogy a kazán felügyelet nélkül hagyása, illetve nem állandó ellenőrzése miatt ő is felelős a bekövetkezett hibáért. A megállapítás szerint a kazán leégését a biztonsági berendezések üzemképtelenné válása okozta, ez a hiba megalapozza a szolgáltatás alkalmatlanságát, illetve az alperesnek a kazán kicserélésére vonatkozó kötelezettségét. Ebből következik, hogy az alperesnek kell megfizetnie a kicserélés során felmerülő mellékköltségeket is. A mellékköltség vonatkozásában az alperes a felperes felszámítására nem tett ugyan nyilatkozatot, de azt a bíróság felülvizsgálta és kizárólag a kazán szétszerelésével és az új kazán helyreállításával kapcsolatos munka és anyag költségének a megfizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, melyben a kereset elutasítását kérte, mert véleménye szerint a meghibásodást üzemeltetési hiba okozta. Előadta, hogy a szakértő által hibásnak minősített alkatrészek is a felperes mulasztása miatt váltak hibássá, egyébként a szakértő által gyenge minőségűnek értékelt jelfogónál jobb minőségű nem kapható. Sérelmesnek minősítette, hogy a bíróság a kazán üzemeltetésénél jelentőséget tulajdonított a gépkönyvnek, holott a felperesnek az általános előírásokat kellett volna megtartania, vagyis a kazánt nem lett volna szabad ellenőrzés, felügyelet nélkül hagynia.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként helyesen állapította meg az alperes hibás teljesítését. Az ítélet indokolása annyiban szorul módosításra, hogy miután a felek között az iratokhoz csatolt szerződés tartalmából, valamint a szolgáltatás jellegéből is megállapíthatóan nem szállítási, hanem vállalkozási szerződés jött létre, az alperes felelősségére helyesen a vállalatok vállalkozási szerződéseiről szóló rendelet előírásai az irányadók.
A beszerzett szakvélemény alapján az alperes szolgáltatásának hibája kétségtelenül megállapítható: a kazánt gyenge minőségben gyártott vízszintszabályozóval és jelfogóval adta át. A vezérlést végrehajtó relék működésképtelenek voltak, ezek a hibák idézték elő a gőzkazán meghibásodását, végső soron annak leégését. A rendelkezésre álló adatokból az is megállapítható, hogy az alperes automatikusan működő berendezés szolgáltatására vállalkozott. Ezért a vízszint csökkenésekor a távszivattyúnak automatikusan kellett működésbe lépnie, további vízszintcsökkenés esetén pedig ezt a körülményt a jelfogónak kellett volna észlelnie, és a vészjelzést leadnia. Az alperes által szolgáltatott berendezés mindezeket a funkciókat nem végezte el. Ezért a felróhatóságra tekintet nélkül fennálló szavatossági felelőssége folytán az alperes a hibás teljesítésért tartozik helytállni. Az adott esetben ez abból áll, hogy díjtalanul köteles a hibás szolgáltatást rendeltetésszerűvé tenni, tehát a megfelelő kazánra való kicserélés költségeit viselni.
Az alperes a hibás szolgáltatással okozott kárért való felelősség alól csak abban az esetben mentesülhet, ha bizonyítani tudta volna, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, illetve hogy a kár bekövetkezése részben vagy egészben üzemeltetési hiba következménye, vagy a károsult a kár elhárítása, csökkentése érdekében nem úgy járt el, ahogyan az tőle elvárható lett volna [Ptk. 318. §, 339. § (1) bek., 340. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte és értékelte a beszerzett bizonyítékokat. A hibás teljesítéssel okozati összefüggésben felmerült kár még részben sem vezethető vissza a felperes magatartására. Az alperes olyan használati utasítást (gépkönyvet) bocsátott a felperes rendelkezésére, amely szerint az alperes által szolgáltatott automatikusan üzemelő kazán működtetése 2 órán át felügyelet nélkül történhet. Az alperes tehát nemcsak azt a mulasztást követte el, hogy hibás alkatrészekkel ellátott és ilyen módon a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan berendezést szolgáltatott, de ezen kívül a kazán használatára, üzemeltethetőségére vonatkozó közlései sem voltak helytállóak. Nem róható a felperes terhére és nem alapozza meg kárviselési kötelezettségét az, hogy bízott az alperes által szolgáltatott gépkönyv előírásaiban, különös tekintettel arra, hogy több irányban biztosított, automatikusan működő berendezésről van szó, és hogy a károsító esemény bekövetkezését az idézte elő, hogy egyik jelzésrendszer sem működött megfelelően [Ptk. 340. § (1) bek.].
Az üzemeltető közrehatását a meghibásodásban akkor lehetne megállapítani, ha a jelzőrendszerek működésbe lépését követően a felperes nem intézkedett volna a hiba elhárításáról, illetve ha a gépkönyvben megállapított időtartam eltelte után hagyta volna felügyelet nélkül a berendezést, vagy ha szakértelménél fogva a gépkönyv említett előírásának helytelenségét fel kellett volna ismernie. A szakértő egyetlen olyan előírást sem jelölt meg, amely szerint automatikusan működő kazánt állandó felügyelet alatt kell tartani, tehát hogy kötelező előírást szegett meg a felperes azáltal, hogy a gépkönyv utasítását követte. A meghibásodáshoz és a károsodáshoz vezető okfolyamat elindítója az alperes több irányú hibás teljesítése volt, és miután a felperes terhére üzemeltetési hiba a fentiek szerint nem volt megállapítható, az elsőfokú bíróság az alperes felelősségét mind a szavatossági, mind a kártérítési igény tekintetében indokoltan állapította meg. Ezért a megalapozott első fokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján helybenhagyta.
A felperes által tételesen kimunkált követeléssel szemben az alperes konkrét kifogást sem az első, sem a másodfokú eljárás során nem emelt. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság kellő mérlegelés eredményeként határozta meg a marasztalás összegét és kötelezte az alperest a hibás teljesítéssel összefüggésben álló költségek megtérítésére. Ezért a Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban sem találta alaposnak a fellebbezést és nem látott okot az első fokú ítélet megváltoztatására. (Legf. Bír. Gf. V. 30 267/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás