GK BH 1978/389
GK BH 1978/389
1978.09.01.
A bíróság szerződést létrehozó határozatának a szerződés valamennyi lényeges feltételére ki kell terjednie [34/1974. (VIII. 6.) MT sz. r. 15. § (3) bek.; 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 7. §*; GKT 26/1973. sz.].
A felperes megrendelő 1977. január 13. napján az alperes vállalkozónál egy db – a megrendelésben körülírt – távhibajelző elkészítését rendelte meg 1977. december 31-i teljesítési határidővel. A megrendelésén feltüntette, hogy a berendezés minisztertanácsi határozattal jóváhagyott beruházás 120/5 kV-os energiaellátási munkáinak kivitelezéséhez szükséges, amelynek ő a kijelölt vállalkozója. Az alperes az 1977. január 27. napján kelt válaszában a szerződéskötést megtagadta, de utalt arra, hogy a műszaki fejlesztési programja szerint a prototípus elkészítése 1978. augusztus 1-jére várható, ezt követően – a felperes igényének fennállása esetén – a berendezés elkészítésére vonatkozó szerződés megköthető. Az alperes a felperes tervezőjének közbenjárása folytán 1977. március 11. napján kelt levelében javasolta, hogy a felperes a megrendelt berendezés néhány műszaki mutatóját módosítsa, amely esetben – ha a módosításra 1977. április 30-ig sor kerül – legkésőbb az 1978. év I. negyedére a berendezést legyártja. A felperes az alperes által megszabott határidőn belül a javaslatnak megfelelően távhibajelző egyes műszaki adatait módosította. Az alperes a vállalkozási szerződés megkötésére ennek ellenére sem volt hajlandó.
A felperes a keresetében 1977. december 31-i teljesítési határidővel egy db távhibajelző készülék legyártására vállalkozási szerződés létrehozását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a megrendelt berendezés a gyártmánylistáján nem szerepel, egy db mintakészülék kivételével azt soha nem gyártotta és nem is képes előállítani. Az alperes a bírósági hatáskör hiányára is hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság által tartott tárgyaláson a felperes a keresetét a határidő tekintetében akként módosította, hogy a vállalkozási szerződést a megrendelésében, valamint az 1977. április 22. napján kelt módosításában foglalt tartalommal 1978. március 15-i teljesítési határidővel kérte létrehozni.
Az alperes továbbra is vitatta, hogy szerződéskötési kötelezettség terheli, kijelentette azonban, hogy a szerződéskötést nem tagadja meg akkor, ha a felperes igazolja, hogy a beruházás kijelölt vállalkozója. Előadta, hogy a felperes által megrendelt berendezés egyik fejlesztési feladata teljesítésének „mellékterméke”, így csak nagyobb számú megrendelés esetén lenne gazdaságosan gyártható. A berendezés egyébként is műszakilag elavult, és újabb prototípus áll kifejlesztés alatt, amelyet az 1978. év III. negyedére vállal legyártani. A teljesítésre korábbi határidővel azért nem vállalkozhat, mert ilyen irányú kapacitását kiemelt beruházásokhoz szükséges berendezések gyártására vonatkozó szerződésekkel már lekötötte. A bíróság felhívására a felperes a kijelölését igazolta.
Az elsőfokú bíróság ezután a felperes kereseti kérelme szerint a felperes mint megrendelő és alperes mint vállalkozó között vállalkozási szerződést hozott létre.
Az ítélet indokolása szerint a felek között a szerződést azért kellett létrehozni, mert az alperesnél a 44/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet 6. §-ának (3) bekezdésében megjelölt kizáró körülmények nem állnak fenn és ugyanezen rendelet 6. §-ának (4) bekezdése alapján a berendezés elkészítése népgazdasági érdek. A bíróság a szerződés létrehozásánál, valamint a teljesítési határidő meghatározásánál figyelembe vette az alperes 1977. március 11. napján kelt levelében foglalt nyilatkozatát, továbbá, hogy ilyen feltételek mellett lehetséges, hogy a felperes a saját megrendelője részére határidőben teljesíthessen.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A 34/1974. (VIII. 6.) MT számú rendelet 15. §-ának (3) bekezdése alapján az alperest szerződéskötési kötelezettség terheli a felperessel mint kijelölt vállalkozóval szemben. Az alperesnek a perben előterjesztett nyilatkozataiból tényként állapítható meg, hogy a felperesnek az alperes javaslata szerint módosított megrendelésével azonos távhibajelző berendezésből az alperes egy db-ot már legyártott. Ezért nem alapos az alperesnek az az érvelése, hogy a berendezés legyártására nem képes, annál kevésbé, mert az 1977. március 11. napján kelt nyilatkozata szerint vállalkozott annak elkészítésére. Téves az alperes fellebbezésének az az állítása, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében a teljesítési határidőt nem állapíthatta meg. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékokat helyesen értékelve és a döntését indokolva állapította meg a szolgáltatás tárgyát és a szerződés teljesítési határidejét. Az alperes kellő alappal nem hivatkozhat az érdekkörében felmerült okból jelentkező, a szerződésnek határidőben való teljesítését gátló körülményekre, hiszen 1977. március 11. napján 1978. I. negyedévi teljesítéssel vállalta a berendezés gyártását. A kereset elbírálásánál közömbös, hogy a berendezés az alperes állítása szerint műszakilag elavult, mivel ennek kockázatát és esetleges következményeit a saját megrendelőjével szemben a felperes viseli. Egyébként a felperes szükséglete az általa megrendelt készülékre nézve áll fenn, függetlenül az alperes által szem előtt tartott korszerűségi követelményektől.
A felperes keresete egy db távhibajelző berendezésre vonatkozóan vállalkozási szerződés létrehozására irányult. Az elsőfokú bíróság a szerződés tartalmát meghatározta a szolgáltatás és a teljesítés idejének tekintetében, nem hozott azonban döntést a vállalkozói díjra nézve, amely a 44/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet 7. §-a szerint lényeges feltétele a szerződésnek. A GKT 26/1973. számú állásfoglalás szerint a konstitutív ítélet a felek szerződési akaratát pótolja, nincs szükség a szerződés külön megkötésére. Az első fokú ítélet azonban hiányos, mert a bíróság a szerződés lényeges feltételét alkotó vállalkozói díjat nem határozta meg, és erre nézve a felek szerződési nyilatkozatai sem tartalmaznak összegszerű megjelölést. Mivel szerződés csak valamennyi lényeges feltétel meghatározása esetén hozható létre, a Legfelsőbb Bíróság a hiányzó díjmeghatározás pótlása végett az elsőfokú bíróságot kiegészítő határozat hozatalára utasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 32 352/1977. sz.)
*;
A 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet (SZVR) a vállalkozási szerződés lényeges feltételeit nem határozza meg ugyan, de a Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése, valamint az SZVR 4. §-ára tekintettel az ellenértéket továbbra is a vállalkozási szerződés lényeges tartalmi elemének kell tekinteni.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás