GK BH 1978/390
GK BH 1978/390
1978.09.01.
Építési szerződés hibás teljesítése miatt keletkezett szavatossági igény esedékessége nem következik be az olyan „átadás-átvétel” időpontjában, amikor a szolgáltatás a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, ezért átvételnek nincs helye [5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. r.-tel közzétett Építési Szerződési Alapfeltételek 26. §, 32. §].*
A felperes lakásfenntartó szövetkezet az I. r. alperes kivitelező, illetve a II. r. alperes beruházási vállalat ellen kijavítás iránt terjesztett elő keresetet. Az elsőfokú bíróság a keresetet az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. rendelettel közzétett Építési Szerződési Alapfeltételek 32. §-a alapján elutasította. Az említett rendelkezés szerint ugyanis a szavatossági jogok elévülési ideje az építési-szerelési munkáknál az átadás-átvételi eljárás befejezésétől számított egy, alkalmatlanság esetén három év. A tárgyalt ügyben az átadás-átvételi eljárás 1973. március 30-án befejeződött, a szavatossági igény bejelentése azonban csak 1976. május 26-án, vagyis három éven túl történt meg, az elévülés tehát bekövetkezett.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és kérte az alperesek marasztalását. Arra hivatkozott, hogy az 1973. március 30-i átadás-átvétel olyan hibákkal történt, amelyek a rendeltetésszerű használatot lehetetlenné tették. A kivitelező csak 1974. július 12-én tudta használatra alkalmas módon átadni az épületet, ezért a szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidőt ettől kell számítani. Ennélfogva 1976 májusában az igényérvényesítés kellő időben történt.
A fellebbezés alapos.
Az átadás-átvételről 1973. március 30-án felvett jegyzőkönyvben a II. r. alperes azt a nyilatkozatot tette, hogy „a jelen levő szervekkel egyetértésben a létesítmény átadás-átvételi eljárását a mai napon megkezdi és lezárja... Beruházó kiköti a kivitelező vállalat és a tervezővállalat felé a hibakijavítás végleges befejezésétől számított egyéves szavatosságot”.
A beruházó az átadás-átvétel során külön felhívta a generálkivitelező figyelmét a következő hiányok pótlására, illetve a hibák kijavítására.
,,A nyílászárókon hiányzó teschauer-csavarok pótlására, egyéb vasalások pótlására, nyílászárók illesztésére, illesztés utáni mázjavításra, a parkettaburkolatok és azok lakkozásának szükség szerinti javítására, megsérült és beszennyeződött tapéták meszelt, festett és fröcskölt oldalfalak, mennyezetek javítására, a megsérült, elszíneződött homlokzati panelek javítására, tisztítására, a gázvezetéki, vízvezetéki, fűtési, elektromos, szellőző, TV-antenna, kaputelefon hibás felszerelési tárgyainak cseréjére, hiányzó alkatrészeinek pótlására, a végleges térvilágítás kiépítéséig ideiglenes térvilágításról való gondoskodásra, az épület körül a járdák kiképzésére, a beépített bútorokon mágneszárak és egyéb zárak javítására, ajtók illesztésére, illesztés után mázjavításra; a tetőn a lágyfedés javítására, bádogszegélyek javítására, letakarítására.”
Az átadás-átvételi jegyzőkönyvben az I. r. alperes kivitelező kijelentette, hogy a létesítményt átadja, illetve átadottnak tekinti, de azt egyidejűlég a hibák pótlásának és a hiányok kijavításának időtartamára az építtetőtől visszavette. A hiánypótlás az 1973. június 22-én felvett jegyzőkönyv szerint határidőre megtörtént. Erről a beruházási vállalat az igazolást június 22-én adta ki. Ezt egy nappal megelőzően 1973. június 21-én a felperes, az I. és a II. r. alperes jegyzőkönyvet vettek fel, amikor a felperes megállapította, hogy lakhatást gátló hiányosság már nincs. A felperes az épületet ekkor vette birtokba. A megbízott beruházási vállalat a szavatossági jogait a felperesre átruházta.
A hároméves szavatossági felelősség körébe eső hibákról a felperes jegyzéket készített, s ezt az I. r. alperes megkapta. A felek 1976. július 12-én a helyszínen felülvizsgálatot kezdtek, amelyet december 20-án fejeztek be azzal, hogy az I. r. alperes egyes munkák elvégzését vállalta, más hibák kijavítása iránti igényt elutasította. Ezt követően került sor a keresetnek 1977. május 10. napján történt előterjesztésére.
A fentiek alapján elsősorban azt kellett vizsgálni, hogy az 1973. március 30-án tartott átadás-átvételi eljárás hatályos volt-e. A Legfelsőbb Bíróság a jegyzőkönyv tartalmából megállapította, hogy az átvételre olyan körülmények között került sor, amikor az épület még nem volt rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az ablakok jelentős részének hiányzott az ún. Teschauer-csavarja és más vasalásokat is kellett pótolni. A nyílászáró szerkezetek illesztése nem történt meg, a parkettaburkolat és a lakkozás több helyen hibás volt, javításra szorultak a tapéták, az oldalfalak, illetve a mennyezetek. Gáz, víz, fűtési, elektromos, szellőzőberendezéseket javítani, illetve cserélni, a hiányzó alkatrészeket pótolni kellett. Az épület körül a durva tereprendezés nem készült el. Szükség volt még a takarításra is.
Az említett Építési Szerződési Alapfeltételek 26. §-a szerint az átvételt nem lehet megtagadni olyan jelentéktelen hibák miatt, amelyek sem önmagukban, sem más hibákkal összefüggésükben, illetve a kijavításukkal járó munkák folytán a rendeltetésszerű használatot nem akadályozzák. A felsorolt hibák nem ilyen jellegűek. Ezek együttesen és a javításukkal járó munkák folytán az épületet lakhatatlanná tették, ezért az átvételt meg kellett volna tagadni. Ha az építtető az ilyen épületet átveszi, úgy az átvétel hatálytalan, a szavatossági, idő nem kezdődik meg. A teljesítés megtörténtét abban az időpontban kell megállapítani, amikorra a lakhatást gátló hibák és hiányok pótlása is megtörtént. Ez az időpont jelen esetben 1973. június 21. napja. Ekkor az épületet a felperes birtokba vehette és a beköltözés is lehetővé vált.
A már kifejtettek szerint az átadás-átvétel olyan hibákkal és hiányosságokkal történt, amelyek a rendeltetésszerű használatot lehetetlenné tették, ezért azt nem lehet hatályosnak tekinteni. A tényleges teljesítés időpontjához képest pedig a felperes az igényét három éven belül, tehát még az elévülés bekövetkezése előtt érvényesítette.
A kifejtettek szerint a felperes igénye nem évült el, az elsőfokú bíróság viszont eltérő jogi álláspontja folytán a tényállást érdemben nem vizsgálta ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát rendelte el. (Legf. Bír. Gf. VI. 32 471/1977. sz.)
*
Hasonló rendelkezéseket tartalmaznak a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 54–56. §-ai, a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdése.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás