GK BH 1978/392
GK BH 1978/392
1978.09.01.
A vasúton fuvarozott áru későbbi, a megrendelő raktárában történt leértékeléséről felvett jegyzőkönyv egymagában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az áru a fuvarozás alatt sérült meg [3/1960. (V. 15.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 54. cikk 1. § d) pont, 62. cikk 6. §].
1975. november 21-én és 22-én Záhony határállomáson két vasúti kocsiban összesen 10 garnitúra szobabútort adtak fel egy bútorbolt címére. Mivel a küldemény egy része megsérült, a vasút 3 db kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyvet vett fel, ezen kívül tanácsi kárjegyzőkönyvek is készültek.
A felperes a sérülések miatt 40 000 Ft kártérítés és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes azzal védekezett, hogy az egyik kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyv szerint csupán 1 db rekamié sérült meg, a fuvarozás során. A felperes által megbízott fuvarozóvállalat a többi bútort kifogás nélkül átvette. A felperes a VÁSZ 62. cikkének 6. §-ában foglaltak szerint köteles bizonyítani, hogy a kár a vasúti fuvarozás során keletkezett. Mivel ez nem történt meg, a sérülések nyilvánvalóan az átvétel után keletkeztek.
Az alperes az összegszerűséget is kifogásolta.
Az elsőfokú bíróság az alperest a követelt összeg megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a küldemények kiszolgáltatásával kapcsolatban felvett tanácsi kárjegyzőkönyvek a kiszolgáltatáskori állapot bizonyítására alkalmasak. Záhony határállomáson a vasút rakta át a bútorokat. Ha abban az időben sérülés észlelhető lett volna, úgy a vasútnak hivatalból kárjegyzőkönyveket kellett volna felvennie. Ebből következik, hogy a sérülések ezt követően, a belföldi vasúti fuvarozás során keletkeztek, és így kimentés hiányában az alperes kártérítési felelősségé fennáll. Egyébként az egyik tanácsi jegyzőkönyv arra is utal, hogy a bútorok elmozdulás ellen nem voltak kikötve.
Az alperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását kérte.
A fellebbezés – az összegszerűségi kifogástól eltekintve – alapos.
Az első fokú ítélet indokolásában foglaltaktól eltérően a küldemények kiszolgáltatásával kapcsolatban nem több tanácsi, hanem csupán egy tanácsi jegyzőkönyvet vettek fel. E jegyzőkönyv, valamint a kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyvek szerint csupán 1 db rekamié sérült meg. Az alperes az ezzel kapcsolatos kártérítési felelősségét elismerte.
A VÁSZ 54. cikke 1. §-ának d) pontjában foglaltak szerint a vasút sérülés esetén mentesül a felelősség alól, ha a kár az átvevő által végzett kirakással van okozati összefüggésben. A 62. cikk 6. §-a értelmében, ha a jogosult kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv alapján érvényesít a vasúttal szemben kártérítési igényt, úgy neki kell bizonyítania, hogy a kár a felvételtől a kiszolgáltatásig terjedő időszakban keletkezett.
Az 1 db rekamié megsérülésével kapcsolatos vasúti kárjegyzőkönyv felvételének időpontjában a küldemény a vasúti kocsiban volt, a másik két kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyvet pedig a bútorbolt raktárában vették fel. E sérülésekkel kapcsolatban tanácsi jegyzőkönyvek felvételére nem került sor. A felperes és a címzett csupán 1975. december 9-én vett fel „leértékelési” jegyzőkönyvet, amelynek alapján megállapodtak a kár rendezésében.
A kifejtettekből kitűnik, hogy a már említett 1 db rekamié megsérülésétől eltekintve a felperes hitelt érdemlően nem bizonyította, hogy a sérülések a küldemények átvételét, illetve elfuvarozását megelőzően keletkeztek. E bútorsérülések miatt tehát az alperes kártérítési felelőssége nem volt megállapítható.
A per adatai szerint a küldeményekből összesen 10 db rekamié, illetve más bútor sérült meg. A bútorbolt a sérült bútorokat leértékelt áron már nyilvánvalóan eladta, és így az 1 db rekamié használati értéke csökkenésének mértéke pontosan most már nem állapítható meg, ezt az alperes maga sem jelölte meg. Ez okból a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 206. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az 1 db rekamié megsérülésével kapcsolatos kártérítés mértékét 2000 Ft-ban határozta meg.
A fenti okok miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján részben megváltoztatta, az alperes marasztalásának összegét 2000 Ft-ra leszállította és a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf IV. 32 116/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás