GK BH 1978/394
GK BH 1978/394
1978.09.01.
A külkereskedelmi bizományos kártérítési felelősséggel tartozik, ha a szerződésben meghatározott országtól eltérő helyről származó importtermék kicserélésére irányuló igényt, valamint a vámtöbblet utáni kamatot a megbízó utasítása ellenére a külföldi eladóval szemben nem érvényesíti [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 21. § (1) bek., 23. § (2) bek.; Ptk. 474. §].
A felperes bizományos az alperes megbízó javára a vele kötött importbizományi szerződésben 1 db klímaberendezés vételére vonatkozó külkereskedelmi tevékenység ellátását vállalta. A bizományi szerződés tartalmát a felek a külföldi eladó ajánlatára figyelemmel akként határozták meg, hogy a felperes csupán a külön megjelölt európai országokból származó klímaberendezés vételére köthetett szerződést. A felperes a létrejött külkereskedelmi szerződésben – az alperes megbízása szerint – kikötötte, hogy a külföldi eladó mely országokból származó berendezést szállíthat. Az alpereshez beérkezett berendezésre a vámhatóság megállapította, hogy az a vámáru-nyilatkozattól eltérően tengeren túlról származik. Ezért a berendezés után fizetendő vámot a vámhatóság – az irányadó vámtarifa szerint – kétszeres összegben, 1 475 160 Ft-ban állapította meg. Az alperes a felperes által már kifizetett vám megtérítését megtagadta és a felperestől a berendezésnek a szerződés szerinti országból származó termékre való kicserélését kérte.
A felperes a keresetében 1 475 160 Ft és ennek 1977. január 1. napjától járó évi 15%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes a berendezésre vonatkozó számláját a keresetében érvényesített összeggel csökkentve egyenlítette ki.
Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes által követelt vám megtérítésére nem köteles, mivel az neki nem a bizományi szerződésben kikötött európai országból származó berendezést szállított. A felperes a berendezést kérése ellenére az európai országból származó berendezésre nem cseréltette ki.
Az alperes az elsőfokú bíróság által elrendelt egyeztetés során 737 580 Ft és ennek 1977. január 1. napjától járó évi 15%-os kamatának a felperes részére történő megfizetését vállalta.
A tárgyaláson a felperes előadta, hogy a külföldi eladónak a szerződéstől eltérő teljesítéséről a vámnyugta tartalmából 1976. november 16. napján értesült. Az ezzel kapcsolatos kifogásolására a külföldi fél közölte, hogy az Osztrák Kereskedelmi Kamara az általa szállított berendezésre ausztriai származási okmányt állított ki, mivel a berendezésnek a tengeren túlról származó része az összáruértéknek csupán 46,83%-át tette ki. A vámhatóság a vámhelyesbítése iránti kérelmét jogerősen elutasította. A külföldi eladó – a jegyzőkönyvi megállapodásuk szerint – 1977. november 17. napján a berendezés szállítása kapcsán felmerült 737 580 Ft vámtöbbletnek a Magyar Nemzeti Banknál nyilvántartott járandóságból való levonásához hozzájárult. Így a felperes a keresetét a külföldi eladó által megtérített vám után járó 79 416 Ft kamatra és ennek 1977. október 19. napjától járó évi 15%-os kamatára szállította le.
Az alperes a felperes módosított keresetének elutasítását kérte, mivel az őt terhelő vámot – kamataival együtt – a felperes részére már kifizette, a külföldi eladó által megtérített vám után pedig ő kamatfizetésre – a korábban előterjesztett indokaira tekintettel – nem köteles.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdésében előírtaktól eltérően nem az alperes érdekeinek megfelelően járt el, mivel a külföldi féllel nem az alperes megbízása szerint szerződött. Az alperes ugyanis a megbízásban kikötötte, hogy külkereskedelmi szerződést a felperes csupán európai országból származó berendezés beszerzésére köthet. A felperesnek tudnia kellett volna, hogy az Osztrák Kereskedelmi Kamara a nem európai országból származó termékre nézve is kiállíthat ausztriai származási bizonyítványt. A külkereskedelmi szerződésben ezért a felperesnek ki kellett volna kötnie, hogy a külföldi fél – a származási bizonyítvány tartalmától függetlenül – kizárólag európai országból származó berendezést szállíthat. A felperes e tekintetben mulasztott, így a vámtöbbletnek a külföldi eladó által való késedelmes kiegyenlítése miatt az alperes a kamat megfizetésére sem köteles.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Az ítélet megváltoztatását és az alperesnek a keresete szerinti marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a külföldi eladóval nem a bizományi szerződés szerint szerződött. A külföldi fél valóban nem a szerződésben meghatározott országból származó terméket szállított, amelyért azonban ő nem felelős, mivel ügyviteli mulasztást nem követett el.
A fellebbezés nem alapos.
A felek jogviszonyára irányadó 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 21. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes a közöttük létrejött szerződés alapján az alperes érdekében a külkereskedelmi szerződés megkötése és teljesítése során a szakvállalattól elvárható intézkedések megtételére volt köteles. A felperes a fellebbezésében helytállóan sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a külkereskedelmi szerződés megkötésével összefüggésben az ügyviteli mulasztását megállapította. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a felperes a külföldi eladóval – a származási országot tekintve – a bizományi szerződéssel azonos tartalmú külkereskedelmi szerződést kötött. A felperes tehát a külkereskedelmi szerződés megkötése során ügyviteli mulasztást nem követett el, így ezen az alapon a módosított keresetét nem lehetett volna elutasítani. A felperes fellebbezési érvelése a tekintetben is megalapozott volt, hogy őt a külföldi fél nem megfelelő teljesítése folytán bekövetkezett szerződésszegéséért – a bizományi szerződés jellegéből adódóan – felelősség nem terheli.
A külföldi eladó nem a szerződésben előírt országokból származó terméket szállított, így – a felperes szerint is – szerződésszegést követett el. Ezzel összefüggésben a vámhatóság tulajdonképpen az alperes terhére a szerződés szerinti teljesítés esetében fizetendő vámnál 737 580 Ft-tal magasabb összegű vámot szabott ki. Az alperesnek a külföldi eladóval szemben emiatt keletkezett igénye érvényesítésére az említett rendelet 23. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperes volt köteles. Az alperes a berendezésnek a külföldi fél által történő kicserélésére a felperesnek utasítást adott, amelynek teljesítése esetén a vámhatóság a kiszabott vámot, a szükségszerűen felmerült – az alperes által is elismert és utóbb ki is fizetett – összegre módosította volna, következésképpen a felperesnek az alperessel szemben megtérítési igénye sem keletkezett volna. A felperes a külföldi eladóval szemben az alperes kicserélési igényét – az utasítás ellenére – nem érvényesítette. Eszerint a felperes nem a szerződés megkötése során, hanem ezzel a magatartásával követett el ügyviteli mulasztást, a felelősségének kimentésére pedig – bizonyítottság hiányában – nem alkalmas az az állítása, hogy a kicserélésre nem kapott importengedélyt.
A felperes további ügyviteli mulasztást is elkövetett, mivel a vámtöbblet térítése tárgyában a külföldi eladóval a megállapodást nem az alperes érdekei szerint kötötte meg. A felperes eljárása az alperes érdekeinek akkor felelt volna meg, ha a vámtöbblet összegén felül ez után az összeg után felmerült kamat megtérítését is követelte volna. Erre nézve a felperes a perben előadást sem tett, így az alperestől a külföldi eladó által megtérített vámtöbblet kamatait jogszerűen nem igényelheti, annál kevésbé, mivel azt az ügyviteli mulasztása folytán az alperes részére kártérítés címén lenne köteles megfizetni. Más kérdés, hogy a felperes a követelt kamatot mint saját kárát a külföldi eladóval szemben érvényesíti-e.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás módosításával és kiegészítésével helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 345/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás