GK BH 1978/395
GK BH 1978/395
1978.09.01.
A bizományos fuvardíjtérítés iránti követelésének esedékessége a megbízóval szemben nem akkor következik be, amikor a fuvarozási szerződés teljesedésbe megy, hanem amikor a bizományos a megbízót – a jogviszonyok láncolatában – a fizetésre felszólítja [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 28. § (2) bek.; Ptk. 326. § (1) bek.].
A felperes bizományi szerződés alapján az alperesnek gumiragasztót importált. Az alperes kívánságára a fuvarozás Tokió–Wien útvonalon, légi úton történt és ennek költségét a nevezett 1972 decemberében magára vállalta. A továbbfuvarozás Wientől a belföldi rendeltetési helyig gépkocsi útján bonyolódott le, és az alperes a szállítmányt 1972. december 18-án vette át. A felek a bizományi szerződés alapján az 1973. év elején elszámoltak egymással. Utóbb a légi fuvarozást végző LUFTHANSA Vállalat megterhelte a beavatkozó wieni közvetett szállítmányozóját a légi fuvardíjjal, amely azt kiegyenlítette és 1974. december 18-án továbbszámlázta a felperes által megbízott szállítmányozónak, a beavatkozónak. A beavatkozó a fuvardíjat 1975. április 22-én beszedte a felperestől, amely az alperest több ízben felszólította a légi fuvardíj forintellenértékének, 99 602 Ft-nak a megfizetésére, majd ezek eredménytelensége után ellene 1977. március 10-én fizetési meghagyás kibocsátását kérte.
Az ellentmondás folytán keletkezett perben az alperes azzal védekezett, hogy a felperes a magyar jog szerint elévült követelést érvényesít vele szemben. Álláspontja szerint a perben nem azt kell vizsgálni, hogy a beavatkozó szállítmányozónak volt-e fizetési kötelezettsége külföldi partnerével szemben, illetve, hogy erre nézve milyen elévülési szabály az irányadó, hanem azt kell vizsgálni, hogy van-e joga a beavatkozónak a vele jogviszonyban álló felperestől a fuvarozás megtörténtét követő több mint két évvel később légi fuvardíját beszedni, illetve a felperesnek a magyar jog szerint elévült követelést az alperes ellen bírói úton érvényesíteni. A felperesnek és a beavatkozónak kifogásolniok kellett volna, hogy az osztrák szállítmányozó nem az elévülési időn belül számította fel a légi fuvardíjat.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolásának lényege az, hogy a beavatkozó igazolta, hogy az osztrák szállítmányozó a jogviszonyra irányadó osztrák jog rendelkezéseit figyelembe véve nem elévült követelést szedett be a beavatkozótól, illetve az a felperestől. Következésképpen az alperes is tartozik a légi fuvardíjat a felperesnek megfizetni.
Ez ellen az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérve annak megváltoztatásával a kereset elutasítását.
A fellebbezés nem alapos.
A perben a tényállás nem vitás, csupán abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes követelése elévült-e az alperessel szemben.
Tény az, hogy a felek bizományi jogviszonyuk alapján az 1973. év elején elszámoltak egymással. Az sem vitás, hogy a felperes ekkor nem igényelte az alperestől a légi fuvardíj kiegyenlítését, minthogy azt vele szemben sem érvényesítették. Amikor az osztrák szállítmányozó 1974. december 18-án kiegyenlítette a légi fuvarozást végző LUFTHANSA Vállalat fuvardíj-követelését nem elévült követelést fizetett ki, ezt az alperes sem vitatta. Ennélfogva a beavatkozó sem tagadhatta meg annak kiegyenlítését, mint ahogy a felperesnek is ki kellett egyenlítenie a szállítmányozója által az előbbiek folytán követelt fuvardíjat. Ha pedig a felperes érvényesíthető követelést egyenlített ki, akkor jogában áll azt továbbhárítani megbízójára, az alperesre, függetlenül attól, hogy a peres felek a bizományi szerződés tekintetében már két évvel korábban elszámoltak egymással.
A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről szóló 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 28. §-ának (2) bekezdése értelmében a megbízó (az alperes) a bizományos (a felperes) által már teljesített kiadásoknak megfelelő összeget 15 napon belül köteles átutalni. Ezt az alperes megtagadhatná, ha a felperes a bizományi szerződés megszegésével a megbízóval szemben nem érvényesíthető kiadást szándékozna tőle beszedni. A konkrét esetben nem ilyen követelésről van szó. A Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A felperesnek a perben érvényesített követelése akkor vált esedékessé, amikor a légi fuvardíj megtérítését tartalmazó levél megérkezett az alpereshez, akinek számára az említett jogszabály 15 napot biztosít a fizetésre. A légi fuvardíj megtérítése iránti követelés – a megbízóra hárítás szempontjából – nem akkor keletkezett, amikor a légi fuvarozási szerződés teljesedésbe ment, hanem akkor, amikor a jogviszonyok láncolatában a felperes az alperest a fizetésre 1975. május 6-án felszólította.
Nem lehet a légi fuvardíj követelés elévülését azon az alapon sem megállapítani, hogy a felek a bizományi jogviszony tekintetében az 1973. év elején elszámoltak egymással, s ettől kezdve a követelés kiegyenlítésére történt felszólításig az egy év eltelt. Az alperes sem vonta kétségbe, hogy az elszámoláskor a felperessel, illetve a beavatkozóval szemben a fuvardíjat a külföldi fél még nem érvényesítette. Ellenkező esetben, ha a felperes elmulasztotta volna a fuvardíj beszedését az alperestől, az elévülési kifogás alapos volna. Olyan követelményt azonban nem lehet támasztani, hogy a bizományos felperes vagy az általa igénybe vett szállítmányozó (a beavatkozó) reklamálja a külföldi jogosultnál, hogy miért nem érvényesíti a magyar szerződő féllel szemben a légi fuvardíjat. Ennek annál kevésbé lehet helye, mert a légi fuvarozást az alperes kívánta, annak költségeit magára vállalta, számítania kellett tehát arra, hogy annak alapján fizetési kötelezettsége lesz.
Minthogy az első felszólítástól a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kézelem benyújtásáig az elévülés a felperes ismételt írásbeli felszólítására tekintettel nem következett be, az alperes köteles a légi fuvardíjat a felperesnek megfizetni.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 030/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás