GK BH 1978/397
GK BH 1978/397
1978.09.01.
Az a tény, hogy a felperes nem kezdeményezi a bíróság által elrendelt egyeztetést, egymagában nem tekinthető az alperes védekezésében foglaltak valódisága elismerésének [Pp. 163. § (2) bek., 376. § (5) bek., 377. § (1) bek.].
A felperes jogosult kérésére az elsőfokú bíróság 21 700 Ft és kamatai erejéig fizetési meghagyást bocsátott ki az alperes kötelezett ellen. Az alperes ellentmondásában a kereset elutasítását kérte, azt állította, hogy a felperes szolgáltatása a kérelmében előadottakkal szemben nem átalakítás tervezésére vonatkozott, ezért ilyen címen nem jogosult felárat felszámítani.
A bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az „elrendelt egyeztetést a felperes a kitűzött határidőben nem kezdeményezte, amit a bíróság a Pp. 163. §-ának (2) bekezdése alapján az alperesi ellentmondásban foglaltak elismerésének tekintett”.
A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Kifejtette azt az álláspontját, hogy a bíróságnak az egyeztetés elmulasztása miatt a tárgyalásra határnapot kellett volna kitűznie. A felperes a továbbiakban előadta, hogy az egyeztetést megtartották, melynek során az alperes a követelés egy részét elismerte, és remény volt a további megegyezésre is. Az erről felvett jegyzőkönyvet csatolta a fellebbezéséhez.
A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
Az elsőfokú bíróság a végzésében a Pp.-nek a per tárgyalásáról szóló 377. §-a (1) bekezdése alapján a felperest egyeztetés kezdeményezésére és egyeztetési jegyzőkönyv becsatolására kötelezte, arra az esetre viszont, ha a felperes a végzésben foglaltaknak nem tesz eleget, a Pp.-nek a tárgyaláson kívüli ügyintézésre vonatkozó 376. §-a (5) bekezdése alkalmazásával helyezte kilátásba az ügy eldöntését.
A bíróság a végzésben felhívta a felperest az ellentmondásban előadott tények megcáfolására, utalva a Pp. 163. §-ának (2) bekezdésére, amely szerint a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel.
A felperes hallgatása nem tekinthető azonosnak az alperes által állított tények valóságának beismerésével. Az ellentmondás tartalma szerint sem lehet kétségtelen tényként elfogadni az alperesnek azt az előadását, hogy – a „szerződéstervezet”-ben foglaltak ellenére – az alperest a vita alapjául szolgáló átalakítási pótlék nem illeti meg. Ha pedig az előadás valósága tekintetében bármilyen kétely merül fel, a tényállást bizonyítással kell felderíteni.
A fellebbezésben egyébként a felperes olyan új tényeket állított, bizonyítékot jelölt meg (Pp. 235. §-a), amelyek szintén szükségessé teszik a bizonyítás lefolytatását. Ezek szerint az elsőfokú bíróság az ítéletet az eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján az említett ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 32 154/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás