MK BH 1978/399
MK BH 1978/399
1978.09.01.
I. Felmondás hatálytalanítása iránt indított perben a munkaügyi bíróságnak körültekintően kell vizsgálnia, hogy a felmondás indokai megfelelnek-e a valóságnak és hogy a felmondás jogának gyakorlása e jog társadalmi rendeltetésének megfelelő célból történt-e [1967. évi II. törvény (Mt.) 26. §, 2. §; MK 95. sz.].
II. Felmondás hatálytalanítása esetén a dolgozónak járó elmaradt munkabér összegének meghatározásánál arra is tekintettel kell lenni, hogy a dolgozó a keresetveszteségének elhárítása, illetve csökkentése érdekében a tőle elvárható gondosság kifejtésével járt-e el [34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet 33. § (1) bek.; MK 15. sz.].
A felperes az alperes szövetkezet kisvendéglőjének volt az üzletvezet-helyettese. Az alperes a felperes munkaviszonyát egy alkalommal már – 1976. december 15-ével – megszüntette, a munkaügyi bíróság azonban e felmondást hatálytalanította.
A felperes ezt követően 1977. február 25-én munkára jelentkezett. Az alperes azonban nem állította munkába, mivel K. L. üzletvezető nem kívánt a felperessel együtt dolgozni. Az alperes ezért fizetett, majd rendkívüli szabadságot adott a részére, később az 1977. március 18-án kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát az Mt. 26. §-a alapján 1977. április 2. napjával felmondással megszüntette. A felmondási idő tartamára a munkavégzési kötelezettség alól felmentette. A felmondást azzal indokolta, hogy K. L. üzletvezető a munkaszerződésben meghatározott, leltárhiányért való felelősséget a felperes üzletvezető-helyetteskénti közreműködésével nem vállalja. A felmondás másik indoka az volt, hogy az üzletvezető-helyettesi képesítéssel nem rendelkező felperes helyett ilyen képesítéssel rendelkező személyt kíván alkalmazni.
A felmondás miatt a felperes panaszt nyújtott be a szövetkezeti döntőbizottsághoz, melyben a munkaviszonya helyreállítását érte. Kiemelte, hogy az alperes a munkaügyi bíróság ítélete ellenére különféle kifogásokkal nem állította munkába. Előadta, hogy az alperes egyszer sem hívta fel az üzletvezető-helyettesi képesítés megszerzésére.
A szövetkezeti döntőbizottság a felperes panaszát elutasította. E határozat ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását és munkaviszonya – eredeti munkakörben történő – helyreállítását. Előadta, hogy az alperes visszaélt a felmondási jogával, mivel olyan tényekre alapozta döntését, amelyek korábban is fennálltak és nem estek kifogás alá.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörében foglalkoztassa és fizessen meg a részére 5330,82 Ft kiesett időre járó munkabért.
A munkaügyi bíróság a munkaviszony helyreállítására irányuló döntését a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalásában foglaltakra alapozta és az alperes részéről joggal való visszaélést állapított meg. Kifejtette, hogy K. L. üzletvezetőnek meg kellett volna indokolnia, hogy a korábbi hozzájárulásával alkalmazott felperesnek az egységből való elhelyezését miért kívánja. A felperes alkalmazásához történt hozzájárulás visszavonása esetén a dolgozót el kell helyezni, munkaviszonyának megszüntetésére csupán ilyen alapon nincs lehetőség. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a joggal való visszaélés megmutatkozott abban is, hogy K. L. a munkaügyi bíróság korábbi ítéletében foglaltakat önként nem volt hajlandó végrehajtani. Magatartása azt célozta, hogy a felperes munkaviszonya megszűnjön. Mivel a bíróság az Mt. 2. §-a alapján a joggal való visszaélést megállapította, ezért az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva 5330,82 Ft kiesett időre járó munkabér megfizetésére is kötelezte az alperest.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. I. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 95. számú állásfoglalása szerint a vállalati felmondási jog gyakorlása jogellenessé válik abban az esetben, ha az bizonyítottan társadalmi rendeltetésével össze nem férő célból, esetleg bosszúból, zaklatásszerűen történt, illetve nyilvánvalóan ilyen eredményre vezet.
A munkaügyi bíróság az alperes részéről megállapította ugyan a joggal való visszaélést, erre nézve azonban aggálytalan, kellő részletességű tényállást nem állapított meg.
A munkaügyi bíróság elmulasztotta annak felderítését, hogy K. L. üzletvezető konkrétan milyen okok miatt vonta vissza a felperes alkalmazásához történt hozzájárulását. V. T. tanú szerint K. L. a felperessel nem volt hajlandó együtt dolgozni, de hogy miért nem, erre nézve a tanú sem nyilatkozott.
Az alperes második felmondási indokként úgynevezett minőségi cserére hivatkozott, amelynek keretében a felperes munkakörét már április 1-jével mással töltötte be. Nem vizsgálta a munkaügyi bíróság, hogy a felperes helyett alkalmazott üzletvezető-helyettes valóban rendelkezik-e a szükséges képesítéssel. Nem ellenőrizte a felperesnek azt a védekezését sem, hogy az alperes a képesítés megszerzésére korábban nem hívta fel és ezt a körülményt előzőleg nem is kifogásolta.
II. A munkaügyi bíróság ítélete a munkabér megfizetésére kötelező részében megalapozatlan is. A bíróság az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy a felperes időközben létesített-e új munkaviszonyt. Ha igen, akkor az átlagkereset kiszámításánál le kell vonni azt az összeget, amelyet a felperes időközben megkeresett.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 15. számú állásfoglalása szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a dolgozó a keresetveszteségének elhárítása vagy csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az tőle személyi és egyéb körülményei figyelembevételével a társadalmi tulajdon megóvásának szem előtt tartásával elvárható.
A munkaügyi bíróságnak ezért tisztáznia kellett volna, hogy a felperes az elhelyezkedést egyáltalán megkísérelte-e. Megtett-e minden tőle elvárhatót a keresetveszteségének csökkentése érdekében. (Legf. Bír. 1. törv. II. 10 399/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás