MK BH 1978/401
MK BH 1978/401
1978.09.01.
I. A leltárhiányért felelős benzinkútkezelő által elkövetett, az elszámolás rendjét súlyosan sértő pénzügyi szabálytalanság alapul szolgálhat a fegyelmi úton történő elbocsátására [1967. II. törvény 34. § (2) bek., 55. § (1) bek.].
II. Az elbocsátás fegyelmi büntetésnek áthelyezésre enyhítése esetén a munkaügyi bíróságnak az ítéletében meg kell jelölnie a dolgozó új munkakörét, munkahelyét és az áthelyezés időpontját [34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet (Mt.V.) 23. § (1) bek.; MK 89. sz.].
Az alperes „elbocsátás” fegyelmi büntetéssel sújtotta a felpereseket, akik az alperes egyik benzinkútjánál vezető, illetve vezetőhelyettes munkakörben dolgoztak. A fegyelmi büntetés kiszabására azért került sor, mert a fegyelmi eljárás során megállapították, hogy az 1977. február 1-jén felvett leltár szerint 25 136 forint hiány keletkezett. 1976. november 1-jén ugyanis az ÁFOR szállítói tévedésből magukkal vitték az általuk már aláírt és az átvételt elismerő szállítólevél összes példányát. A felperesek a szállítást nem jegyezték fel, így bár a többletet ismerték, ennek okát nem tudták, ezért a szóban levő összeget a felfedés időpontjáig nem fizették be.
A felperesek a fegyelmi határozat ellen panaszt terjesztettek a döntőbizottság elé, majd annak elutasító határozata ellen keresettel fordultak a munkaügyi bírósághoz, amelyben a határozat megváltóztatását és enyhébb fegyelmi büntetés kiszabását kérték.
A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság az I. r. felperes keresetét elutasította a II. r. felperes keresetének részben helyt adott: az alperes által kiszabott elbocsátás fegyelmi büntetést áthelyezésre módosította.
Indokolásában megállapította, hogy a felperesek nem tartották meg az alperes által részükre kiadott pénzkezelési utasítást.
A felperesek elismerték – az önleltározáskor a számukra ismeretlennek tűnő – 25 000 Ft visszatartását a szállítólevél hiánya miatt, ezt az előadásukat azonban a bíróság nem fogadta el, mivel a kézhez kapott szállítólevélen kívül a későbbi bizonylatolás és helyes adminisztráció levezetése érdekében a szállítmányokat nyilvántartásba kell venni. Az adminisztrációt az I. r. felperes végezte, a felesége mint vezetőhelyettes ilyen tevékenységet alig fejtett ki, ezért, valamint mert közel áll a nyugdíjkorhatárhoz, a II. r. felperes terhére kiszabott fegyelmi büntetést enyhítette. A cselekmény társadalmi veszélyességére tekintettel az I. r. felperes esetében enyhítő körülményt nem vett figyelembe.
A munkaügyi bíróság ítéletének a II. r. felperesre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság az eljárás során feltárt tényállásból téves következtetéssel jutott arra a megállapításra, hogy a II. r. felperes által elkövetett fegyelmi vétséggel az enyhítő körülményeket figyelembe véve az „áthelyezés” fegyelmi büntetés áll arányban. A periratokból megállapítható, hogy a felperesek az önleltározás alkalmával 25 000 leltártöbbletet találtak. A többlet okát nem ismerték, ezért az 1977. január hónapi bevételből, 25 000 Ft körüli összeget visszatartottak, vagyis a visszatartott összeget – a belső utasítást megszegve – nem fizették be az alperes csekkszámlájára, a forgalmi jelentésen is a visszatartott összeggel csökkentett bevételt jelentették.
Ezzel a magatartásukkal a felperesek súlyosan vétettek az Mt. 34. §-ának (2) bekezdése ellen, amely többek között kimondja, hogy a dolgozó munkáját az arra vonatkozó szabályoknak és előírásoknak megfelelően köteles végezni.
A felperesek olyan pénzügyi szabálytalanságot követtek el, amely különösen súlyos megítélés alá esik, nemcsak a vezető, de a vezetőhelyettes beosztott dolgozó részéről is. Ezt még súlyosbítja az a körülmény, hogy a cselekményt családi közösségben követték el a felperesek.
Ilyen tényállás mellett nem lehet enyhítő körülményként értékelni azt, hogy a II. r. felperes csak üzletvezető-helyettes beosztott volt, valamint hogy közel áll a nyugdíjjogosultsághoz. A fegyelmi büntetés célja a fegyelmezésen túl a nevelés, illetve a megelőzés is. Csak annak a fegyelmi büntetésnek érvényesül a nevelő hatása, amely arányban áll az elkövetett fegyelmi vétséggel. Az indokolatlanul enyhített fegyelmi büntetés – éppen úgy, mint esetleg a fegyelmi vétséghez viszonyított súlyos büntetés – megrendíti a többi dolgozó igazságérzetét és ennek folytán kihat a vállalati dolgozók munkafegyelmére is.
Az eljáró bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves, és így ítélete törvénysértő.
Mindezeken felül a saját álláspontjához képest is törvénysértő a munkaügyi bíróság ítélete, mert nem vette figyelembe az Mt. V. 23. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. E jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése szerint a fegyelmi határozatban meg kell jelölni a dolgozó új munkakörét, munkahelyét és az áthelyezés időpontját is.
A Munkaügyi Kollégium 89. számú állásfoglalásának II. pontja értelmében ugyanez a kötelezettség terheli a munkaügyi bíróságot is, ha a legsúlyosabb fegyelmi büntetést, az elbocsátást áthelyezés fegyelmi büntetésre enyhíti. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 037/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás