MK BH 1978/403
MK BH 1978/403
1978.09.01.
A bíróság magánszemélynek a társadalombiztosítás szervével szemben fennálló megtérítési kötelezettségét méltányos esetben akkor is mérsékelheti, ha kármegosztást alkalmazott. A mérséklés indokoltságát és mértékét a felelős személy vagyoni, kereseti, családi és személyi viszonyainak, általában az eset összes körülményeinek beható értékelésével kell elbírálni [1975. évi II. tv. 109. §, 114. §; Ptk. 340. § (1) bek., 353. § (1) bek.;* 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 195. §, MK 107. sz.].
Az alperes az 1976. szeptember 29. napján kibocsátott fizetési meghagyással a felperest – az 1975. évi II. tv. (T.) 109. §-a alapján – 13 676 forint társadalombiztosítási ellátási költség megfizetésére kötelezte.
A felperes a keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte, mert álláspontja szerint a társadalombiztosítási szolgáltatás alapjául szolgáló balesetet kizárólag a sérült magatartása idézte elő.
A járásbíróság a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy 1975. november 6. napján reggel 6 óra tájban a felperes szabadon levő kutyája a kismotorján 10 km/h sebességgel, szabályosan közlekedő P. F. járműve elé ugrott. P. F. az ütközést nem volt képes elhárítani, kismotorkerékpárjával eldőlt és zúzódásos, illetve rándulásos sérüléseket szenvedett.
A járásbíróság a felperes felróható magatartása és a társadalombiztosítási ellátás költség felmerülése között az okozati kapcsolatot megállapíthatónak és ezért a felperes keresetét – a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére, a Ptk. 353. §-ának (1) bekezdésére, valamint a T. 109. §-ában foglaltakra utalva – alaptalannak találta.
A felperes fellebbezésében egyrészt arra hivatkozott, hogy a sérültnek a majorudvarban figyelmesebben kellett volna közlekednie, másrészt előadta azt is, hogy keresetéből négy kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia és így hatodmagát kell eltartania. Élettársa ugyanis a gyermekek miatt nem vállalhat munkát és gyermekgondozási segélyre sem jogosult. Ezért a fizetési meghagyásban szereplő összeget nem képes megfizetni. Kérte, hogy a másodfokú bíróság vizsgálja meg anyagi helyzetét és gyermekei érdekében mentesítse a szóban levő összeg megfizetése alól.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyesnek talált indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben mindenekelőtt azt az elvi kérdést kellett eldönteni, hogy a társadalombiztosítási ellátásra (baleseti ellátásra) jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős magánszemély megtérítési kötelezettségét a bíróság az 1975. évi II. törvény (T.) 114. §-a alapján méltányos esetben mérsékelheti-e.
A felperes ugyanis olyan körülményekre is hivatkozott a fellebbezésében, amelyek a felelősségének mértékétől függetlenül alapot adnak a megtérítési kötelezettség mérséklésére.
A T. 114. §-a szerint a társadalombiztosítási ellátás visszafizetése, a nem jogi személyt terhelő megtérítés, a késedelmi pótlék, a rendbírság és az eljárás költségének a megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben mérsékelni lehet, vagy el lehet engedni.
A T. végrehajtásáról szóló 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat (Sz.) 195. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a nem jogi személyt terhelő megtérítés összegét méltányos esetben a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője mérsékelheti, illetve elengedheti. A (2) bekezdés a) pontja értelmében a vasutak igazgatási szervei által megállapított, illetve folyósított ellátásokkal kapcsolatban a megtérítés mérséklésére, elengedésére szóló jogkört a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályának vezetője gyakorolja.
E jogszabályi rendelkezések alapulvételével megállapítható, hogy a T. 114. §-a nem határozza meg tüzetesen azoknak a szerveknek a körét, amelyek a természetes személyt terhelő megtérítés címén megállapított összeget méltányos esetben mérsékelhetik.
A T. általános megengedő szabályához képest és mivel az Sz. 195. §-a (1) és (2) bekezdésének a) pontjai nem megszorító rendelkezést tartalmaznak, hanem azt a szervezeti kérdést szabályozzák, hogy az anyagi jogosultnak tekintendő társadalombiztosítási szerv részéről mely vezetők élhetnek a megtérítési összeg mérséklésének (és elengedésének) jogával, a jogorvoslati szervként eljáró bíróság nincs elzárva attól, hogy a magánszemélyt terhelő megtérítés összegét méltányos esetben mérsékelje.
Minthogy a megyei bíróság az említett rendelkezéseket a felperes fellebbezésének az elbírálásánál teljesen figyelmen kívül hagyta, a jogerős ítélet nem felel meg az irányadó jogszabályoknak.
Megalapozatlan és jogszabálysértő azonban az elsőfokú bíróság ítélete is. A felperes lényegében arra alapította keresetét, hogy P. F. a baleset bekövetkezésének időpontjában nem az utat, hanem a közelben levő munkatársait figyelte. Cz. M. érdektelen tanú vallomása alátámasztotta a felperesnek ezt az előadását. A tanú szerint a felperes kutyája akkor szaladt a motorkerékpár első kerekének, amikor a sérült oldalra nézett.
Az elsőfokú bíróság ezt a tanúvallomást nem vette figyelembe, ennek indokát sem adta és azt állapította meg, hogy a sérült a baleset idején az előtte levő utat figyelte.
Mivel a T. 109. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata szerint a megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható és miután a sérült szabálytalan, figyelmét nem a vezetésre összpontosító magatartása a mérséklés kérdésétől függetlenül is alkalmas a felperes felelőssége mértékének csökkentésére, az elsőfokú bíróság ítélete ugyancsak nem felel meg a jogszabályoknak és kellően megalapozottnak sem tekinthető.
A rendelkezésre álló bizonyítékok, így különösen Cz. M. érdektelen tanú vallomásának mérlegelésével megállapítható, hogy figyelmetlen közlekedésével – 50%-os mértékben – P. F. sérült maga is felróhatóan hatott közre a baleset bekövetkezésében. Ehhez mérten a felperes megtérítési kötelezettsége 6835 forint erejéig áll fenn [T. 109. § (2) bek., Ptk. 353. § (1) bek., 340. § (1) bek.].
Azt a további kérdést, hogy a megtérítési igény mérséklését méltányossági okok indokolják-e és milyen mértékben, a felelős személy vagyoni, kereseti, családi és személyi viszonyainak és általában az eset összes körülményeinek beható értékelésével kell elbírálni.
A kiemelt körülmények figyelembevételével és különös súllyal mérlegelve azt, hogy a felperes hat személy, köztük négy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, a megtérítési kötelezettség 1000 forintra történő mérséklése mutatkozik indokoltnak. Ez a kötelezettség arányban áll az egyébként nem jelentős fokú gondatlan magatartást tanúsító felperes teljesítőképességével is. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 199/1977. sz.)
*
A módosított szövegben 357. §
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás