BK BH 1978/406
BK BH 1978/406
1978.10.01.
Halált okozó testi sértés bűntette megállapításának van helye, ha a vádlott ököllel, nagy erővel a súlyosan ittas sértett arcába sújt, amelynek következtében az hanyatt vágódik és a koponyája olyan súlyosan megsérül, hogy a halála is bekövetkezik [1961. évi V. törvény (Btk.) 18. §, 39. § (2) bek. c) pont, 102. § (1) bek., 257. § (4) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat súlyos testi sértés bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért – börtönben végrehajtandó – 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte, mert a vádbeli napon a közepes és súlyos fok határán levő alkoholos befolyásoltság állapotában, nagy erővel, ököllel az ugyancsak súlyosan ittas sértett arcába ütött. A sértett hanyatt vágódott, fejét a betonjárdába ütötte és az elszenvedett sérülés folytán 5 nap múlva meghalt.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hibáktól mentesen állapította meg és nem tévedett a vádlott bűnösségére vont következtetésnél sem. Alaposnak bizonyult azonban a minősítést támadó ügyészi fellebbezés.
A tényállásból kitűnően a sértett ittasságának mértékével a vádlott tisztában volt, mivel korábban éppen ő és társai állították talpra az úton keresztbe fekvő súlyosan ittas embert. Az ilyen személy ököllel, nagy erővel való bántalmazása fokozott veszéllyel jár. Köztudott, így a vádlottnak is tudnia kellett, hogy az ittas ember védekezési képességében, mozgáskoordinációjában korlátozott, még nem túlzottan nagy erejű ütéstől is egyensúlyát veszti és leesésekor a józan ember természetes, a nemesebb szerveit védő reflexszerű mozdulataira nem képes.
A vádlott a tőle elvárható körültekintés és meggondolás nélkül ütötte meg, az akkor már részére terhesen tolakodó sértettet. Nem kétséges, hogy a nagy erejű ökölütéssel szándéka testi sérülés okozására irányult és a fent kifejtettek szerint az eredményhez – mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez – fűződő súlyosabb jogkövetkezmények is alkalmazhatók vele szemben a Btk. 18. §-a alapján. Az elsőfokú bíróságnak a súlyosabb minősítés alkalmazásának mellőzését indokoló az az érve, hogy a vádlott maga is jelentős ittas állapotban volt, a cselekmény minősítése szempontjából közömbös, mert a Btk. 22. §-ában foglalt rendelkezés folytán az önhibából eredő leittasodás az elkövető javára nem vehető figyelembe.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 260. §-a alapján az első fokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a vádlott cselekményét a Btk. 257. §-ának (4) bekezdése szerint halált okozó testi sértés bűntettének minősítette.
A büntetés kiszabása körében a Legfelsőbb Bíróság is súlyosító körülményként értékelte az erőszakos cselekmények gyakoriságát, a vádlott italozó életmódját, a Btk. 78. §-ának (3) bekezdése alapján korábbi büntetettségét. Enyhítőként értékelte a töredelmes beismerést és a megbánó magatartást, valamint azt, hogy az elkövetéskor a vádlott alig töltötte be 18. életévét. A bűnösségi körülmények ilyen viszonylatában a súlyosabb minősítés megállapítása ellenére is az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetést megfelelőnek találta.
Az ügyész indítványozta a vádlottnak a feltételes szabadság kedvezményéből való kizárását, a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakra utalással.
A Legfelsőbb Bíróság ezt az indítványt nem tette magáévá.
A büntető iratokból megállapíthatóan a vádlottat fiatal korban elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt 4 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélték. Az elbírálás alatt álló cselekményét a vádlott próbaidő alatt követte el, ezért a Btk. 71. §-ának b) pontja alapján az elsőfokú bíróság a 4 hónapi szabadságvesztés végrehajtásáról törvényesen rendelkezett és ugyancsak törvényesen mellőzte a vádlottnak a feltételes szabadságból való kizárását is.
A Büntető törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről szóló 1971. évi 28. sz. tvr. a 28. §-ában foglalt rendelkezésekkel módosította a Btk. 102. §-ának (1) bekezdését és úgy rendelkezett, hogy ha a fiatalkorúval szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették, az elítélt az ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.
Ez a mentesítés végleges, vagyis akkor sem veszti hatályát, ha utóbb a próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtására kerül sor. A Btk. 78. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a mentesítés hatálya abban áll, hogy az elítélt a polgári jogi következmények kivételével mentesül azok alól a hátrányos jogkövetkezmények alól, amelyeket az elítéléshez jogszabály fűz.
Következésképpen a Btk. 102. §-ának (1) bekezdése alapján mentesítés alá esett bűncselekmény a Btk. 39. §-ának (2) bekezdése alkalmazása szempontjából nem vehető figyelembe, e törvényi tilalom egyaránt vonatkozik a 39. § (2) bekezdésének a) és c) pontjára is. (Legf. Bír. Bf. V. 194/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás