BK BH 1978/408
BK BH 1978/408
1978.10.01.
Harácsoló életszemléletűnek általában az tekinthető, aki eszközeiben nem válogatva, kíméletlen szívóssággal, ismételten a közösség vagy mások rovására szerez anyagi értékeket, illetve ilyen módon jut anyagi előnyökhöz [1961. évi V. törvény (Btk.) 34. §, 64. § (1) bek., 70. § (2) bek., 150. § b) pont, 152. § (1) bek., 294. §].
A megyei bíróság ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. hűtlen kezelés bűntettében és 1 rb. hivatalos személy működését a közérdek kárára befolyásolható hivatali vesztegetés bűntettében, a II. r. vádlottat 1 rb. hivatali működéssel kapcsolatban jogtalan előny elfogadásának bűntettében.
Ezért az I. r. vádlottat halmazati büntetésül 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre és 20 000 forint pénzmellékbüntetésre, a II. r. vádlottat 1 évi szabadságvesztésre és 25 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását mindkét vádlottal szemben 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítéleti tényállás az alábbiakban összegezhető.
A II. r. vádlott mint a megyei tanács vb pénzügyi osztályának vezetője intenzív munkakapcsolatban állt az mgtsz. elnökével, az I. r. vádlottal. A II. r. vádlott többször tartott ellenőrzést, illetve vizsgálatot a termelőszövetkezetben. 1975. február elején, amikor egy hivatalos látogatás alkalmával a termelőszövetkezetben tartózkodott, elmondta az I. r. vádlottnak a balatonfenyvesi víkendháza építésével kapcsolatos nehézségeit, azt, hogy nem tudja megoldani a befejezési munkákat, mivel az ehhez szükséges munkaerőt nem tudja biztosítani. Kérte az I. r. vádlott segítségét. Az I. r. vádlott a II. r. vádlott beosztására figyelemmel elősegítette, hogy a termelőszövetkezet építőbrigádjának tagjai részt vegyenek a víkendház építésében. Az építőbrigád tagjainak Balatonfenyvesre való szállítását a termelőszövetkezet teher- és személygépkocsijaival biztosította. A teher- és személyszállítások értéke 43 744 forint összegű volt. A személyszállításokkal összefüggésben a II. r. vádlott írásbeli megrendelést nem adott, a menetleveleket nem írta alá és nem is igazolta a fuvarok elvégzését. Így nem maradt írásos nyoma annak, hogy a szállításokat a II. r. vádlott részére végezték. A termelőszövetkezet elnöke, az I. r. vádlott a személyszállítások után egy évvel, a népi ellenőrzési bizottság vizsgálata után tett intézkedéseket a költségek megfizetése érdekében.
Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére a szabadságvesztés-büntetés felfüggesztésének a mellőzése és a pénzmellékbüntetés mértékének a súlyosítása végett fellebbezett.
Az I. r. vádlott és védője a tényállás egyes részeinek a megállapítása miatt, a hivatali vesztegetés bűntettében a bűnösség megállapítása miatt, felmentés végett és enyhítésért, a II. r. vádlott és védője a bűnösség megállapítása miatt, felmentésért és az előzetes rehabilitáció nem alkalmazása miatt annak kimondásáért fellebbezett. A II. r. vádlott védője a tárgyaláson a bűnösség megállapítása miatt bejelentett fellebbezését visszavonta.
A megyei bíróság az egész bizonyítási anyagot felölelő, minden lényeges részre kiterjedő mérlegelés mellett a tényállást hibamentesen állapította meg. A hiánytalan és a mérlegelésre is kiterjedő részletes indokolásra is figyelemmel a tényállás megalapozott, ezért az irányadó volt a fellebbezési eljárás során is.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak azt a védelmi támadást, mely szerint az elsőfokú bíróság a személygépkocsival való fuvarozásoknál tévesen kárként állapította meg azokat az utakat is, amelyeknél az I. r. vádlott hivatalos ügyintézést végzett Siófokon.
A menetlevelekből kitűnően az I. r. vádlott öt esetben utazott Balatonfenyvesre. A menetleveleken azonban siófoki megállás egy esetben sincs fel tüntetve. Márpedig, ha az utazás célja Siófok lett volna, nyilvánvalóan a menetleveleken is ennek az úti célnak kellett volna szerepelnie. Ezen túlmenően ezeken az utakon – egy esetet kivéve – a gépkocsi utasai az építőbrigád egyes tagjai voltak, továbbá egy alkalommal a II. r. vádlott felesége. Mindezekből a körülményekből pedig az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az utazások elsődleges célja a balatonfenyvesi építkezéssel volt kapcsolatban.
A tényállásra figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a vádlottak bűnösségét, és törvényesen minősítette a cselekményeiket.
Az elsőfokú bíróság általában helyesen észlelte és értékelte a bűnösségi körülményeket. A Legfelsőbb Bíróság a II. r. terhelt terhére súlyosítóként értékelte azt a körülményt, hogy a cselekményét harácsoló életszemléletből fakadóan követte el, mellőzte. A Legfelsőbb Bíróság ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy harácsolásnak, illetve harácsoló életszemléletűnek általában az tekinthető, aki eszközeiben nem válogatva, kíméletlen szívóssággal, ismételten a közösség vagy mások rovására szerez anyagi értékeket, illetve ilyen módon jut anyagi előnyökhöz. Az adott esetben a II. r. vádlottnál ezek az előfeltételek nem állapíthatók meg. A II. r. vádlott korábban tanúsított magatartására ugyanis a kifogástalan életvezetés volt jellemző. Ennek eredményeként került fontos beosztásokba. Az első alkalommal, kétségtelenül haszonszerzés céljából történő elkövetésből azonban még nem lehet harácsoló életszemléletre következtetni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított bűnösségi körülmények köréből a harácsoló életszemléletre utalást mellőzte.
A bűnösségi körülményekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetések sem eltúlzottaknak, sem törvénysértően enyhének nem tekinthetők. Ugyanakkor egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával is, hogy az adott esetben a Btk. 34. §-ában írt büntetési célok mindkét vádlottnál a kiszabott szabadságvesztések végrehajtása nélkül is elérhetők.
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottnál – akivel szemben egy évnél hosszabb tartamú szabadságvesztést állapított meg – enyhítőként értékelte az időmúlást, a kár megtérülését, a két gyermekével szemben fennálló tartási kötelezettségét, valamint az éveken át végzett kiemelkedő jó munkáját. A Legfelsőbb Bíróság ezeket a körülményeket azzal kiegészítve, hogy ez a vádlott az új munkahelyén rövid időn belül kiváló dolgozó kitüntetésben részesült összességükben olyan különös méltánylást érdemlőnek értékelte, amely alapjául szolgál a Btk. 70. §-a (2) bekezdése alkalmazásának.
A Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlottnak és védőjének az előzetes bírósági mentesítésben való részesítésre irányuló fellebbezésével összefüggésben az elsőfokú bíróságnak ezzel kapcsolatos állásfoglalását tette magáévá. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a vádlottak az adott esetben a felelősségteljes, bizalmi jellegű vezető beosztásukat használták fel a társadalom rendjére különösen veszélyes, korrupciós bűncselekmény elkövetésére. Erre figyelemmel nem szolgálná az ítélet kellően a közerkölcs, a közélet tisztaságának védelmét, ha az ilyen elkövető előzetes mentesítésben részesülne.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezéseket alaptalanoknak találta, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Mivel az elsőfokú bíróság elmulasztott rendelkezni a kiszabott, de végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztések végrehajtásának módjáról, a Legfelsőbb Bíróság ezt pótolta és a rendelkező részben foglaltak szerint úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztéseket – végrehajtásuk elrendelése esetén – börtönben kell végrehajtani. (Legf. Bír. Bf. II. 1603/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás