GK BH 1978/41
GK BH 1978/41
1978.01.01.
Ha a küldemény a nemzetközi fuvarozás során a fuvarozási határidő meg nem tartása miatt megromlik, a fuvarozó kártérítési felelősségének mértéke – szándékosság vagy súlyos gondatlanság hiányában – csak a fuvardíj kétszeres összegéig terjed [1/1967. (III. 8.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Áruforgalomra Vonatkozó Nemzetközi Egyezmény (CIM) 27. cikk 1. §, 34. cikk 1. §, 2. §, 3. §, 37. cikk].
A felperes 7700 kg fagyasztott őzhúst adott fel olaszországi megrendelője részére. A vasút – jugoszláv területen – túllépte a fuvarozási határidőt, ezért a hús romlott állapotban érkezett meg a rendeltetési állomásra. A külföldi megrendelő a küldeményt visszairányította feladóállomásra, ahol az illetékes szervek a hús megsemmisítését rendelték el.
A peren kívüli felszólamlás során az alperes 26 988 Ft-ot, azaz a kétszeres fuvardíjnak megfelelő összeget kifizette a felperesnek, az ezt meghaladó követelését azonban az 1/1967 (III. 8.) KPM sz. rendelettel közzétett Vasúti Áruforgalomra Vonatkozó Nemzetközi Egyezmény (CIM) 34. cikkének 2. §-a alapján elutasította. A felperes emiatt a keresetében 11 635 460 olasz líra és 400 jugoszláv dinár kártérítésre kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte igénymegszűnés (CIM 46. cikk) és elévülés (CIM 47. cikk) címén. Ezen kívül előadta, hogy a fuvarozási határidő túllépése miatt a CIM 34. cikkében meghatározott módon már kártérítést nyújtott a kétszeres fuvardíj összege erejéig, további kártérítéssel pedig a fuvarozási szabályzat rendelkezései folytán nem tartozik. Hivatkozott arra is, hogy a kétszeres fuvardíj mértékéig terjedő kártérítést sem tartozott volna az igénymegszűnés és az elévülés miatt nyújtani, de ezt az összeget – mivel a jugoszláv vasutak km-arányban fizetést teljesített – nem követeli vissza.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a követelés nem évült el, igénymegszűnés nem következett be, viszont a hús megromlása miatt az alperes a CIM 31. cikkének 1. §-a szerint a kárt köteles megtéríteni. Az elsőfokú bíróság arra nem tért ki, hogy az alperes által a CIM 34. cikkének 2. §-ára alapított védekezést miért nem fogadta el.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A CIM 27. cikkének 1. §-a szerint a vasút felelős a fuvarozási határidő túllépéséért, valamint azért a kárért, amely az áruban annak teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése folytán a fuvarozásra felvételtől a kiszolgáltatásig keletkezett. E rendelkezés folytán a vasutat a fuvarozási határidők túllépéséért, valamint az árukárokért felelősség terheli. Azt azonban, hogy a kártérítés mikor, milyen terjedelmű, a CIM (hasonlóan a többi fuvarozási szabályzathoz) külön állapítja meg. A 31. cikk az áru elveszése esetére határozza meg a kártérítés összegét, a 32. cikk a súlyveszteségnél korlátozza a vasút felelősségét, a 33. cikk az áru megsérülése esetére tartalmaz a kártérítés összegére rendelkezéseket, végül a 34. cikk a fuvarozási határidő túllépése miatt karterítési összeg tekintetében tartalmaz előírásokat.
A fuvarozási határidő túllépése esetén a vasút a CIM 34. cikkének 1. §-a szerint – ha bizonyított kár nem keletkezett – a fuvardíjnak legfeljebb egynegyed részéig terjedő térítést ad:
a·2. § szerint – ha a túllépés folytán bizonyítottan kár keletkezett – a vasút maximálisan a fuvardíj kétszereséig terjedő kártérítést köteles nyújtani;
a 3. § pedig azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor a késedelem mellett teljes vagy részleges elveszés, illetve megsérülés is fennáll.
Végül a CIM 37. cikke a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága esetére kimondja, hogy – többek között – a 34. cikkben meghatározott maximális összegeknek legfeljebb kétszeresét tartozik téríteni.
Megállapítható tehát, hogy a vasút a fuvarozási késedelemért felelősséggel tartozik ugyan, de kártérítésként csak a fuvardíj·kétszeresét köteles megfizetni, ha a bizonyított kár a fuvarozási idő túllépése folytán keletkezett. A perbeli küldemény megromlása kifejezetten a fuvarozási határidő meg nem tartásával függ össze, ezért az alperes a kétszeres fuvardíjösszeg peren kívüli kifizetésével a CIM szerinti kártérítési kötelezettségének eleget tett, így a felperest további kártérítés nem illeti meg. Természetesen a Legfelsőbb Bíróság figyelembe vette azt is, hogy szándékosság vagy súlyos gondatlanság esete nem áll fenn, erre adat nincs, így a négyszeres fuvardíjnak megfelelő kártérítésnek nincs helye. A fuvarozói késedelem következményeit a Ptk. 500. §-a a CIM-hez hasonló elvi alapon szabályozza.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította az igénymegszűnéssel és az elévüléssel érdemben nem foglalkozott, mivel e kérdéseknek a fentiek szerint a követelés megalapozatlanságának megállapítása szempontjából nincs jelentősége. (Legf. Bír. Gf. IV. 32 462/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás