BK BH 1978/414
BK BH 1978/414
1978.10.01.
Üres üveggel a koponyára mért erőteljes ütés esetén sincs helye az emberölés kísérlete megállapításának, ha az ügy körülményeinek vizsgálatából olyan következtetés vonható le, hogy az elkövető szándéka kizárólag testi sértés okozására irányult [1961. évi V. törvény (Btk.) 253. § (1) bek., 257. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő.
A vádlott és a felesége – az ügy sértettje – rendszeresen fogyasztottak italt. A sértett ittas állapotában féltékenységi jeleneteket rendezett, kötekedővé vált. A vádbeli este a vádlott és a sértett elmentek az italboltba, ahol vegyes pálinkát fogyasztottak. A sértett két deci pálinkát és négy üveg sört vásárolt, amit a lakásukra vittek, s ott tovább italoztak.
A későbbiek során a vádlott és a sértett között veszekedés támadt. Kölcsönös szidalmazások közepette a vádlott a sértettet egy ízben arcul ütötte, majd a további vita során felkapott egy üres sörösüveget és azzal a fotelban ülő sértettet fejbe vágta.
A sértett a vádlott bántalmazása folytán 7–8 mm repesztett bőrsérülést és koponyacsonttörést szenvedett. Az agyállomány nem sérült, a sérülés azért volt közvetve életveszélyes, mert a koponyacsonttörés folytán fertőzés veszélye állt elő. A sérülés 6 hét alatt gyógyult.
A megalapozott tényállás alapulvétele mellett a bűnösség megállapítása törvényes. Tévedett ellenben a megyei bíróság, amikor az eszköz jellegéből és a sérülés helyéből, súlyosságából a vádlott eshetőleges ölési szándékára következtetett s ennélfogva cselekményét emberölés bűntette kísérletének minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság már számos határozatában rámutatott arra, hogy önmagában az eszköz jellege, valamint a sérülés helye és minősége nem feltétlenül nyújt alapot az eshetőleges ölési szándék megállapítására. Az elkövető tényleges tudattartalmára csakis az objektív és szubjektív tényezők együttes és gondos elemzése alapján lehet megalapozott következtetést vonni (Legfelsőbb Bíróság 4. sz. Irányelve).
A megállapított tényállásból kitűnik, hogy a vádlott és a sértett annak ellenére ragaszkodtak egymáshoz, hogy közöttük több ízben is kölcsönös tettlegességig fajuló vita volt. A vádbeli esetben közöttük, a korábbitól eltérő jellegű, olyan összetűzés nem volt, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a vádlottban az összetűzés hatására ölési szándék alakult ki.
Az üres sörösüveg a koponyacsont gyengébb részére mért erőteljes ütés esetén alkalmas lehet ugyan élet kioltására, ellentétben azonban más eszközzel – pl. kés, balta – a közfelfogás szerint nem tipikus eszköze az ölési cselekményeknek. Ebből adódóan pedig az ilyen eszköz használata – különösen egyetlen ütés esetén – nem társítja az elkövetőben a halálos eredmény képzetét. Ilyen körülmények között pedig abból a tényből, hogy a sörösüveggel leadott egyetlen ütés rendszerint nem okoz halálos kimenetelű sérülést, az eszköz jellegéből – az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel ellentétben – megalapozottan arra kell következtetni, hogy a vádlott tudatában a halálos eredmény bekövetkezésének lehetősége nem merült fel, szándéka kizárólag bántalmazásra, testi sértés okozására irányult. Amikor azonban a vádlott az üres sörösüveggel a sértett fejére ütött, számolhatott azzal, hogy az ilyen eszközzel fejre mért ütés következtében a sértett koponyacsonttörést szenvedhet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a bűncselekményt minősítő rendelkezését e körben a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta és a terhelt cselekményét a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. tételébe ütköző súlyos testi sértés bűntettének minősítette.
A részben változott minősítés folytán új büntetés kiszabására került sor. A Legfelsőbb Bíróság súlyosítóként értékelte a vádlott italozó életmódját és azt, hogy a testi sértést felesége sérelmére követte el. Mellőzte ellenben a vádlott korábbi és mentesítés alá esett elítéléseinek súlyosítóként való figyelembevételét. Az iratokból kitűnően a vádlott legutolsó elítélésétől is több mint 10 év telt el, ezek az elítélések, egyet kivéve, vagyon elleni cselekmények miatt történtek. Ilyen körülmények között pedig azoknak a Btk. 78. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerinti figyelembevétele nem indokolt.
Ezzel szemben enyhítőként kellett figyelembe venni a vádlottnak a bűnösség elismerésére is kiterjedő ténybeli beismerését, megbánását és a sértetti közrehatást.
A Legfelsőbb Bíróság a most felsorolt bűnösségi körülményekre figyelemmel, nem tévesztve szem elől a cselekmény konkrét tárgyi súlyát sem, a vádlottat 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, mert úgy találta, hogy ez felel meg a büntetés kiszabására irányadó elveknek. (Legf. Bír. Bf. IV. 177/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás