BK BH 1978/415
BK BH 1978/415
1978.10.01.
Magánokirat-hamisítással elkövetett csalás bűntette megállapításának van helye olyan esetben is, amikor a hamis magánokirat felhasználása nem csupán megkönnyíti a csalás elkövetését, hanem akkor is, ha a vagyon elleni bűncselekmény enélkül létre sem jöhetett volna [1961. évi V. törvény (Btk.) 293. §, 296. § (2) bek. g) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét csalás bűntettében állapította meg s ezért javító-nevelő munkára ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott figyelmetlensége folytán hátulról belehajtott G. L. álló helyzetben levő személygépkocsijába, ennek következtében mindkét gépkocsi megrongálódott. A vádlott nyomban elismerte, hogy a károkat az ő gondatlan magatartása okozta.
Amikor ismét találkoztak, a vádlott aláírta G. L. részére azt a kárbejelentő lapot, mely szerint a balesetért a felelősséget elismeri. Ugyanakkor közölte G. L.-val, hogy az apja tulajdonában álló gépkocsiban keletkezett kárt az Állami Biztosítóval szemben érvényesíteni kívánja a CASCO-biztosítás alapján. G. L.-t arra kérte, hogy írja alá az ezzel kapcsolatos kárbejelentő lapot, mely ekkor még teljesen kitöltve nem volt. G. L. a kárbejelentő lapot aláírta.
Ezt követően a vádlott a G. L. nyilatkozatára vonatkozó részt a kárbejelentő lapon úgy állította ki a valóságtól eltérően, hogy G. L. a balesetért a felelősségét elismeri és kéri, hogy a kötelező felelősségbiztosítása alapján a vádlott apja autójában keletkezett kárt rendezzék. E kárbejelentő lapon a vádlott még azt a valótlan tényt is feltüntette, hogy a vádbeli időben előtte parkolt G. L. gépkocsija, mely gépkocsival a parkolóból kifelé tolatás közben G. L. az ő kocsijának tolatott, s ennek következtében apja kocsija az elején megsérült.
E hamis bejelentés alapján az Állami Biztosító a vádlott apja részére a kötelező felelősségbiztosítás alapján a teljes kárt – 3040 forintot – kifizette, vagyis 1500 forinttal többet fizetett ki, mint amennyi járt volna, ha a kártérítést a CASCO-biztosítás alapján kérik.
A csalárd eljárás felfedése után a nyomozás során a vádlott a kárt az Állami Biztosítónak megtérítette.
Az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a vádlott cselekményét a csalás bűntettének alapeseteként. Ítéletének indokolása szerint a vádlott az okirat-hamisítást a család bűntettének eszközcselekményeként követte el, ezért az okirat-hamisítás mint eszközcselekmény önállóságát veszti és bűnhalmazatban nem állapítható meg, azonban súlyosítóként kerül értékelésre.
Az elsőfokú bíróságnak a cselekmény minősítésével kapcsolatban elfoglalt álláspontja téves.
Az ítélkezési tapasztalat szerint az okirat-hamisítás a csalásnál rendszerint mint eszközcselekmény jelentkezik. A törvény által létrehozott bűncselekményegység éppen a bűnhalmazat kiküszöbölését célozta.
Az 1971. évi 28. sz. törvényerejű rendelet hatálybalépése előtti ítélkezési gyakorlat, amennyiben a csalás elkövetésének előfeltétele volt az okirat-hamisítás, azt mint eszközcselekményt a csalási cselekménnyel halmazatban nem állapította meg, hanem csak súlyosítóként értékelte az okirat-hamisítás megvalósulását.
Ez a gyakorlat az új törvényi szabályozást figyelembe véve ma már nem hatályosulhat. Abban az esetben ugyanis, ha az elkövető a csalási cselekmény megkönnyítése érdekében magánokirat-hamisítást is megvalósít, súlyosabban minősülő összefoglalt bűncselekményben kell a bűnösségét megállapítani.
A megkönnyítésnek egyik megnyilvánulási formája a lehetővé tétel, vagyis amikor az okirat-hamisítás a csalás elkövetését nemcsak megkönnyíti, hanem másként a csalás el sem követhető. Téves felfogás lenne, hogy olyan esetekben, amikor az okirat-hamisítás csak megkönnyíti a főcselekmény elkövetését, az összefoglalt súlyosabban minősülő bűncselekmény valósulna meg, míg ha a főcselekmény az okirat-hamisítás nélkül meg sem valósulhatna, csupán az enyhébb minősítés valósulna meg, és az okirat-hamisítás csupán súlyosító körülmény volna.
Az adott esetben a magánokirat-hamisítás szükségszerű eszközcselekménye volt a biztosítási csalásnak, az adott esetben ez utóbbi másként nem is volt elkövethető. A hamis okiratnak az Állami Biztosítóhoz benyújtása folytán jutott a vádlott jogtalan haszonhoz, vagyis ezzel tette lehetővé, egyszersmind könnyítette meg a csalás véghezvitelét.
Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott cselekménye nem a csalás alapeseteként, hanem a súlyosabban minősülő összetett bűncselekményként: a Btk. 293. §-ába ütköző és a 236. §-a (2) bekezdésének g) pontja szerinti magánokirat-hamisítással elkövetett csalás bűntettének minősül.
A minősítés megváltoztatása folytán a másodfokú bíróság mellőzte annak súlyosítóként értékelését, hogy a vádlott a csalás mellett magánokiratot is hamisított. (Zalaegerszegi Megyei Bíróság Bf. 40/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás