BK BH 1978/419
BK BH 1978/419
1978.10.01.
I. A súlyos testi sértés bűncselekményét megvalósító elkövető részéről akkor sincs helye viszonvád emelésének, ha a sértett ellene tévesen könnyű testi sértés címén tett feljelentést [1961. évi V. törvény (Btk.) 29. § (2) bek.].
II. Nem feltétlen hatályon kívül helyezési ok a védő kötelező részvételének elmaradása, ha az eljárás megszüntetésének van helye, mivel annak lefolytatásához szükséges magánindítvány hiányzik és az már nem pótolható [Be. 251. §. (3) bek., 47. § c) pont, 250. § II. pont d) alpont].
A járásbíróság az I. r. vádlott bűnösségét súlyos testi sértés bűntettében állapította meg és ezért őt 2 hónapi szabadságvesztésre és 1000 forint pénzbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, a II. r. vádlottat az ellene feltűnően durva módon elkövetett becsületsértés vétsége és rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A megállapított tényállás a következő.
A két vádlott a legelőre kihajtott egyik sertés eltűnése miatt vitába keveredett. Az I. r. vádlott a vita hevében erősen indulatos állapotba került és a kezében levő furkósbottal, négy alkalommal a II. r. vádlott fejére ütött, aki ennek következtében 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A tényleges gyógytartam 14 napra tehető.
Az I. r. vádlott az ellene könnyű testi sértés miatt tett feljelentés alapján megindult bűnügyben tartott személyes meghallgatás során feltűnően durva módon elkövetett becsületsértés vétsége és rágalmazás vétsége miatt viszonvádat emelt a II. r. vádlottal szemben. A személyes meghallgatás a cselekmény elkövetése után több mint 30 nappal volt. A személyes meghallgatás során a bíróság észlelte, hogy az I. r. vádlott cselekménye közvádra üldözendő bűncselekményt valósít meg, az iratokat az ügyészséghez megküldte, s ügyészi vád alapján indult meg az eljárás, amelyben a korábbi viszonvád folytán a II. r. vádlott is szerepelt.
Az ügy felülbírálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy a II. r. vádlott érdekében a tárgyaláson a védő nem vett részt.
Az iratokhoz csatolt igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint a II. r. vádlott elmebetegségben, gyengeelméjűségben ugyan nem szenved, nála azonban öregkori elbutulás áll fenn, mely súlyos fokban korlátozta őt cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésében, illetve e felismerésnek megfelelő cselekvésben. A II. r. vádlott állapota miatt a Be. 47. §-ának c) pontja folytán a védő részvétele kötelező lett volna a tárgyaláson, a Be. 192. §-ának (5) bekezdése szerint pedig a tárgyalás nem tartható meg a védő távollétében, ha a részvétele a törvény értelmében kötelező. Ezáltal az elsőfokú bíróság a Be. 250. §-a II. pontjának d) alpontja szerint eljárási szabálysértést követett el.
Minthogy azonban az elsőfokú bíróság a II. r. vádlottal szemben felmentő ítéletet hozott, a Be. 251. §-ának (3) bekezdése értelmében a fentebb részletezett eljárási szabálysértés ellenére, a hatályon kívül helyezés mellőzendő volt.
Az elsőfokú bíróság a vádirat benyújtását követően az I. r. vádlottal szemben az eljárást közvádra, a II. r. vádlottal szemben pedig a Btk. 29. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel viszonvád alapján folytatta le. A bizonyítási eljárás eredményeképpen a II. r. vádlottat az ellene feltűnően durva módon elkövetett becsületsértés vétsége és rágalmazás vétsége miatt emelt vad alól bizonyítottság hiányában felmentette.
Az elsőfokú bíróság törvénysértően járt el.
A Btk. 29. §-ának (2) bekezdése alapján ugyanis csak kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés esetében van helye viszonvádnak, de nincs lehetőség erre súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vád esetében. Közömbös, hogy a jelen esetben eredetileg a II. r. vádlott az I. r. vádlottal szemben magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt tett feljelentést. A súlyos testi sértést elkövető I. r. vádlottnak viszonvád emelésére a törvényes rendelkezések szerint nem volt lehetősége (BJD 7081. sz.).
A járásbíróság a II. r. vádlottal szemben önálló vád alapján sem járhatott volna el, miután az I. r. vádlott a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében megszabott 30 napon túl terjesztette elő a magánindítványát.
Ezért a másodfokú bíróság a Be. 250. §-a I. pontjának b) alpontja alapján a II. r. vádlott esetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. (Pécsi Megyei Bíróság 1. Bf. 1064/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás