PK BH 1978/427
PK BH 1978/427
1978.10.01.
Használt gépkocsi adásvétele esetén, ha a vevő több hónapon át üzemelteti a gépkocsit és csupán utóbb kifogásolja annak műszaki állapotát és értékét, fokozottan hárul reá a bizonyítási teher abban a tekintetben, hogy a jármű forgalmi értéke a kikötött vételárnál lényegesen alacsonyabb [Ptk. 201. § (2) bek.].
A felperes 1976. június 20-án eladta az alperesnek a FORD Consul Cortina típusú személygépkocsiját 30 000 forint vételárért. Az alperesek a vételárból 12 000 forintot nyomban kifizettek s kötelezettséget vállaltak arra, hogy a fennmaradó 18 000 forintot 1976. december 31. napjáig megfizetik. Az alperesek fizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget. A felperes ezért a bíróságnál a vételárhátralék és járulékai erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte ellenük. Az ellentmondás folytán keletkezett perben az alperesek azzal védekeztek, hogy a gépkocsi vételára és forgalmi értéke között az adásvételi szerződés időpontjában feltűnően nagy volt az értékkülönbség. Ezért a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződés módosítását és ehhez képest a felperes keresetének elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a gépkocsi eladáskori és műszaki forgalmi értékének meghatározása végett szakértői bizonyítást folytatott le. A szakértő 1977. március 31-én vizsgálta meg a gépkocsit és annak értékét „a vétel idejére visszavetítve” 19 500 forintban jelölte meg. A bíróság által kirendelt másik szakértő a gépkocsinak az adásvételkor fennállott forgalmi értékét 20 500 forintban jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság az alpereseket 8520 forint és ennek 1977. január 1. napjától járó kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a szerződés megkötésekor a gépkocsi forgalmi értéke 20 520 forint volt, tehát a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság állott fenn. Ezt az aránytalanságot a bíróság az adásvételi szerződés módosításával szüntette meg.
A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy az alperesek terhére megítélt marasztalás összegét 18 000 forintra felemelte és az alperesekét 2800 forint perköltség megfizetésére is kötelezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem állapítható meg megnyugtatóan, hogy a kölcsönösen kialkudott vételárral szemben a gépkocsinak az adásvételkor fennálló forgalmi értéke eltért a felek által elfogadott értéktől. Jelentőséget tulajdonított a másodfokú bíróság annak a körülménynek, hogy az alperesek 3 hónapon keresztül nem kifogásolták a felperesnél a kocsi állapotát, üzemképességét és értékét sem. A szakértők a kocsi értékét csupán visszakövetkeztetés alapján, feltételezésekre alapítottan véleményezték.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Használt gépkocsik adásvétele esetén, amikor a vevő több hónapon át üzemelteti a gépkocsit és csupán utóbb kifogásolja annak műszaki állapotát és értékét, fokozottan hárul a vevőre a bizonyítási teher a tekintetben, hogy a jármű forgalmi értéke a kikötött vételárnál lényegesen alacsonyabb volt.
A vételt követően – hónapokkal később – lefolytatott szakértői vizsgálat során észlelt adatokból a vételkori állapotra való visszakövetkeztetésre csak akkor van lehetőség, ha a rendelkezésre álló bizonyítási adatok alapján hitelt érdemlő módon megállapítható a járműnek az adásvételi szerződés időpontjában fennállott műszaki állapota és ennek figyelembevételével a tényleges forgalmi értéke is.
Az alperesek 1976 júniusában vásárolták a perbeni gépkocsit, azt hónapokon keresztül kifogás nélkül használták. A fizetési meghagyás ellen benyújtott ellentmondásban írt nyilatkozat szerint csupán szeptemberben közölték először a felperessel, hogy „a gépkocsi hibái folytán további vételárat” nem hajlandók fizetni.
A gépkocsi megvizsgálására – a vételt követően – csak 1977. március 31-én, tehát 3/4 évvel a szerződés megkötése után került sor. Ekkor az igazságügyi szakértő megállapította, hogy a vételi időpontot követően a gépjármű több szerkezeti egységét megbontották, a megbontás szükségességének tényleges okát nem lehetett megállapítani. A vétel időpontjában fennállott műszaki állapot megállapítására sem álltak rendelkezésre olyan „komplett szerkezeti egységek”, amelyek felülvizsgálata után egyértelmű állásfoglalás rögzítése biztosítható lett volna. A szakértői szemle alkalmával a hátsó híd megbontott állapotban volt, a bemutatott szabályozott fékdob és erősen használt fékpofa egymással nem volt összeilleszthető.
A szakértő megállapítása szerint – a szemle alkalmával – a gépkocsi gumiabroncsai közlekedésbiztonsági szempontból kifogásolható állapotban voltak, mert a mintázott mélység 1 mm alatt volt. Amennyiben a gépjármű 1976. május 6-án a vizsgált gumival vett részt a műszaki felülvizsgálaton, úgy a szakértői vizsgálat időpontjáig azokkal mintegy 20 000 km-t kellett volna megtenni. Az 1977. május 19. napján történt személyes meghallgatásakor azonban a szakértő előadta, hogy amikor a gumiabroncsok állapotát észrevételezte, a felek a „szemlén nem voltak jelen”, így a felperes nem ellenőrizhette, hogy a szakértői vizsgálatkor megszemlélt gumiabroncsok azonosak voltak-e az eladáskori abroncsokkal.
A szakértői véleményből megállapítható tehát, hogy a gépkocsi lényeges alkatrészeit az alperesek a vételt követő időben megbontották, így a szakértői vizsgálatkor észlelt állapotból nem lehet megnyugtatóan visszakövetkeztetni arra, hogy mi volt a gépkocsinak a vételkori állapota és értéke.
A peradatok arra utalnak, hogy 1976. május 6-án a gépkocsi eredményes műszaki vizsgán vett részt. A tényállás tisztázása érdekében ezért nem lett volna mellőzhető a vizsgalap beszerzése. A vizsgalapon történt feljegyzések ugyanis a gépkocsinak az eladás előtti állapotára vonatkozóan korabeli hiteles adatokat tartalmazhatnak. Ilyen iratok beszerzése ez okból nem mellőzhető.
Az elsőfokú bíróság meg is kísérelte a vizsgalap beszerzését, azt azonban a KPM Autófelügyelete nem tudta rendelkezésre bocsátani. A per adataiból azonban az is kitűnik, hogy a KPM-hez intézett megkeresésben elírás folytán a gépkocsi rendszáma eltérő számként volt feltüntetve.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a bizonyítási eljárást ki kell egészíteni.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 320/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás