PK BH 1978/429
PK BH 1978/429
1978.10.01.
I. Ha a volt házastársak között a lakás megosztott használata kizárólag azért nem biztosítható, mert a lakás belső beosztása következtében erre nem alkalmas, vizsgálni kell azt is, hogy kisebb belső átalakítással nem biztosítható-e a megosztott használat [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 99. § (1) bek.].
II. A házastársak volt közös lakásának további használata során a családvédelmi érdek körébe tartozhat a már nagykorúságát elért, de még önálló lakással nem rendelkező gyermek lakásszükségletének biztosítása is [Csjt. 31. § (6) bek.].
A bíróság a peres felek 1955-ben kötött házasságát, amelyből 1956-ban egy fiúgyermekük született, 1976-ban felbontotta, a házastársi vagyonközösség megszüntetése, a lakáshasználat és a gyermektartásdíj tekintetében pedig a felek kérelmére megállapította, hogy az eljárás – peren kívüli egyezség reményében – szünetel.
A felek gyermeke szüleinek közös lakásában lakik, ellátásáról a felperes gondoskodik.
A felek a házastársi közös vagyon megosztásának kérdését peren kívül rendezték, a lakáshasználat tekintetében azonban nem állapodtak meg, ezért a felperes a lakáskérdésben való ítélethozatal végett a szünetelő per folytatását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperesnek a volt közös lakáson fennállt bérlőtársi jogviszonyát megszüntette, a felperest 18 000 Ft kárpótlás megfizetésére kötelezte és megállapította, hogy az alperes elhelyezéséről a lakásügyi hatóság gondoskodik.
A másodfokú bíróság a lakáshasználatra vonatkozó első fokú ítéleti rendelkezést megváltoztatta, a felperes bérlőtársi jogviszonyát szüntette meg és az alperest kötelezte kárpótlás megfizetésére. A kárpótlás összegét a másodfokú bíróság 24 000 Ft-ban határozta meg, az első fokú ítéletnek azt a rendelkezését pedig, amely szerint a lakás elhagyására kötelezett fél elhelyezéséről a lakásügyi hatóság gondoskodik, helybenhagyta.
Mindkét fokú bíróság azt állapította meg, hogy a kétszobás tanácsi bérlakás az elkülönített használatra nem alkalmas. A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a felperes csak megosztott lakáshasználatot kért, az alperes viszont a lakás kizárólagos használatára vonatkozólag jelentett be igényt, s ez is egyik oka az elsőfokú bíróság rendelkezése megváltoztatásának.
Az első és a másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor nem tisztázta a felperesnek a lakáshasználatra vonatkozó jognyilatkozatai közötti eltérést, valamint annak okait. A másodfokú bíróságnak meg kellett volna nyilatkoztatnia a felperest, aki feltehetően az alperessel szembeni méltányosságból nem terjesztett elő kifejezett kereseti kérelmet a lakás kizárólagos használatára, hogy az alperessel szembeni méltányosságot abban az esetben is gyakorolni kívánja-e, ha a bíróság az ő bérleti jogviszonyát szünteti meg.
De figyelmen kívül hagyta a másodfokú bíróság azt is, hogy a felek gyermekéről a felperes gondoskodik. A családvédelmi szempontok a gyermek nagykorúsága ellenére is a felperes mellett szólnak, különösen ha a nagykorúságát már elért, mégis fiatal felnőtt gyermek a saját eltartásáról – esetleges továbbtanulás miatt vagy más okból – nem vagy csak részben képes gondoskodni, illetőleg új otthon szerzésére jövedelmi viszonyainál fogva nem képes. Az adott esetben azt is mérlegelni kellett volna, hogy az alperes apa e gyermeket saját lakrészéből kizárta, így az ő lakhatása csak a felperesnél, anyjánál látszik biztosítottnak.
Sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálta meg azt a kérdést, hogy a kétszobás lakás az elkülönített használatra valóban alkalmatlan-e. Nem tisztázta, hogy a felek idevonatkozó jognyilatkozataira figyelemmel nincs-e lehetőség a lakásnak kisebb, belső átalakítása melletti megosztott használatára, a két szoba közti ajtónak új fal felhúzásával való áthelyezésével. A műszaki feltételek megléte esetén ugyanis – az ítélkezési gyakorlat szerint arra kell törekedni, hogy a volt házastársak lakáshasználata lehetőleg a volt közös lakás keretében oldódjék meg, és csak ha erre nincs lehetőség, kerüljön sor olyan döntés meghozatalára, amely a lakás kizárólagos használatára az egyik felet jogosítja fel.
Az új eljárás során a másodfokú bíróságnak végül azt is tisztáznia kell, hogy az alperes – a felperes nyilatkozatainak megfelelően – valóban nem gyakorolja-e a lakásbérleti jogát. Ennek a körülménynek a fentebb kifejtett szempontok kellő tisztázása mellett a döntés meghozatalánál ugyancsak lényeges szerepe lehet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az első fokú ítéletet nem érintve, a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján csak a másodfokú bíróság ítéletét helyezi hatályon kívül. A lefolytatandó bizonyítási eljárás a másodfokú bíróságra nem ró a Pp. 249. §-ának (2) bekezdésében foglalt bizonyításnál nagyobb terhet. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 156/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás