PK BH 1978/433
PK BH 1978/433
1978.10.01.
Zártkerti és belterületi, be nem épített földnek a megművelés elmulasztása miatt állami tulajdonba való vételét elrendelő határozat ellen az érdekelt keresettel fordulhat a bírósághoz. A perben a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az államigazgatási szervek a földhasználó személyének megállapítása érdekében megtették-e a szükséges intézkedéseket, a jogkövetkezményekre való figyelmeztetéssel előzetesen írásban felhívták-e a földhasználót a föld megművelésére, továbbá hogy a művelési kötelezettség esetleges elmulasztása a földhasználónak felróható-e vagy sem [Pp. 327. §; 7/1962. (III. 13.) Korm. sz. r. 9. §].
A városi földhivatal az 1976. július hó 19. napján kelt határozatával a H. L.-né tulajdonaként nyilvántartott ingatlan állami tulajdonba vételét rendelte el. Az ügyben az állami tulajdonba vétel elrendelésére azért került sor, mert az ingatlant a tulajdonos felhívás ellenére nem művelte meg. E határozat ellen P. B. (az ingatlan „telekkönyvön kívüli tulajdonosa” és használója fellebbezést nyújtott be a megyei földhivatalhoz, amely az 1976. szeptember hó 20. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
Az állami tulajdonba vételt elrendelő jogerős határozat ellen P. B. keresetet indított. Ezt arra alapította, hogy a kérdéses 1315 □-öl zártkerti ingatlannak egy 1955. évben kötött adásvételi szerződés alapján telekkönyvön kívüli tulajdonosa. A tanács őt – a jogkövetkezményekre történő előzetes figyelmeztetéssel – nem hívta fel az ingatlan megművelésére, noha az ingatlan után 1955. évtől kezdődően ő adózik. Az adókivetés folytán a helyi tanácsnak hivatalos tudomása volt arról, hogy a kérdéses ingatlannak ő a (telekkönyvön kívüli) tulajdonosa, egyben használója is. Tagadta, hogy az ingatlan megműveléséről nem gondoskodott.
A városi bíróság P. B. keresetét az állam tulajdonjogát bejegyző telekkönyvi (ingatlan-nyilvántartási) határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelemnek tekintette és ezt a kérelmet végzésével elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy az állami tulajdonba vételt elrendelő földhivatali határozat nem minősül olyan államigazgatási határozatnak, amely az 1957. évi IV. törvény szerint bíróság előtt megtámadható. A városi bíróság jogi álláspontja szerint a földhivatalok határozata azért nem támadható bíróság előtt, mert „a földhivatalok is állami jogkört gyakorolnak ugyan, de ez a jogkör nem szorosan vett államigazgatás. Speciális jogkörüknél fogva tevékenységük az ingatlanok rendezésére, nyilvántartására, azokról való adatszolgáltatásra stb. korlátozódik”. Ebből a megfontolásból kiindulva a városi bíróság a keresetet az ingatlant érintő jogok, tények változását eredményező határozat elleni jogorvoslati kérelemnek minősítette és az 1972. évi 31. sz. tvr. rendelkezései alapján bírálta el. E szabályok szerint pedig a kereset nem helytálló, mert az állami tulajdonbavételt elrendelő határozat a telekkönyvi tulajdonossal szemben rendelkezett, a telekkönyvi tulajdonos pedig a határozatot átvette s azt nem sérelmezte.
A városi bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett. Előadta, hogy nem a telekkönyvi bejegyzést elrendelő határozatot tartja sérelmesnek és nem azt támadta keresetével, hanem az állami tulajdonba vételt elrendelő határozatot. Vitatta azt is, hogy az ingatlan megművelésében felróható mulasztás terhelte.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a Ptk. 117. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonjog-változásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Ennek hiányában a felperes (kérelmező) nem tekinthető tulajdonosnak s ezért az állam tulajdonjogának bejegyzését elrendelő határozatot nem támadhatja jogorvoslati kérelemmel a bíróság előtt. A végzés indokolásában egyidejűleg felhívta a megyei bíróság a felperes (kérelmező) figyelmét arra, hogy tulajdoni igényét az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett személyekkel szemben – az adott esetben a magyar állammal szemben – perben érvényesítheti.
Az ügyben hozott mindkét fokú végzés ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 3. §-ában foglalt rendelkezések szerint a bíróságnak az a feladata, hogy a törvény céljának megfelelően az igazság kiderítésére törekedjék. A bíróság evégett hivatalból gondoskodik arról, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják és perbeli kötelezettségeiknek eleget tegyenek.
Az ügyben eljárt bíróságok e jogszabályban foglalt kötelezettségüket elmulasztva, tévesen és megalapozatlanul utasították el a felperes keresetét.
A mezőgazdasági rendelkezésű földek védelméről szóló – az 1965. évi 19. sz. tvr.-rel kiegészített – 1961. évi VI. törvény végrehajtásáról rendelkező, a 19/1965. (X. 24.) Korm. számú rendelettel módosított 7/1962. (III. 13.) Korm. számú rendelet 9. §-a részletesen szabályozza, hogy a művelési kötelezettség megsértése alapján milyen előzetes eljárás után lehet állami tulajdonba vételt elrendelő határozatot hozni. A jogszabály nem hagy kétséget afelől, hogy az állami tulajdonba vételt elrendelő határozat meghozatalára a tulajdonosnak vagy az egyéb jogcímen földhasználónak az a felróható magatartása szolgál alapul, hogy a művelési kötelezettségét nem teljesíti, noha arra az eljáró államigazgatási szerv a figyelmét – a jogkövetkezményekre utalással – előzetesen írásban felhívta. Az elsőfokú bíróság tévesen indult ki a jogvita elbírálásánál abból, hogy a földhivatalok feladatkörükben milyen jellegű állami, illetőleg államigazgatási tevékenységet fejtenek ki és ehhez képest feladatkörük teljesítése során milyen jellegű határozatokat hoznak. A fentebb említett végrehajtási rendelet 9. §-ának (5) bekezdése szerint az állami tulajdonba vételt elrendelő határozat – a zártkerti és a belterületi, be nem épített földre vonatkozó határozat kivételével – az 1957. évi IV. törvény 57. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság előtt nem támadható meg. Az elsőfokú bíróságnak tehát a hatásköri kérdés eldöntésénél azt kellett volna vizsgálnia, hogy a kérelmező által sérelmezett határozat zártkerti vagy belterületi, be nem épített földre vonatkozik-e, mert ez utóbbi esetekben az állami tulajdonba vételt elrendelő határozat ellen az érdekelt keresettel fordulhatott a bírósághoz.
A városi bíróság – téves jogi álláspontja folytán – nem vizsgálta azt sem, hogy illetékes-e az államigazgatási határozat megtámadása folytán keletkezett perben eljárni. A Pp. 326. §-a alapján a per elbírálására a megyei bíróság székhelyén levő járásbíróság az illetékes.
A megyei bíróság a jogerős végzés indokolásában tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy miután a felperes (kérelmező) telekkönyvi tulajdonosnak nem tekinthető, ezért az állam tulajdonjogát bejegyző határozatot jogorvoslati kérelemmel nem támadhatja meg. A felperesnek már a keresetleveléből, de az első fokú végzés ellen bejelentett fellebbezéséből is egyértelműen kitűnik, hogy nem az állam tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyző, hanem az állami tulajdonba vételt elrendelő jogerős földhivatali határozatot támadta a bíróság előtt azért, mert az állami tulajdonba vétel jogszabályi feltételei nem állottak fenn. Ilyen kereset indítására viszont a felperes a Pp. 327. §-ának (1) bekezdése alapján jogosult volt.
Az ügyben eljárt bíróságok – a fentiek szerint téves jogi álláspontjuk következtében – nem foglaltak állást a felperes által előterjesztett érdemi kérdésekben. Így nem foglalkoztak pl. azzal, hogy az államigazgatási szervek a földhasználó személyének megállapítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtették-e, s a jogkövetkezményekre való figyelmeztetéssel előzetesen írásban felhívták-e a földhasználót a föld megművelésére. Nem vizsgálták azt a kérdést sem, hogy a földhasználónak a művelési kötelezettség esetleges elmulasztása felróható-e vagy sem, s mindezekhez képest az állami tulajdonba vételt elrendelő földhivatali határozat megfelel-e a jogszabályoknak.
A felperes a pert az első fokú államigazgatási szerv ellen indította. Ezért az ügyben eljárt bíróságoknak fel kellett volna a figyelmet hívniuk a Pp. 327. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az alsófokú bíróságok végzéseit hatályon kívül helyezte és a városi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Ha az új eljárásban az ügy érdemi elbírálására illetékes bíróság azt állapítaná meg, hogy az állami tulajdonba vételt elrendelő földhivatali határozat meghozatalának törvényes feltételei az adott esetben nem állottak fenn, az ügyben az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése indokolt, és a felperes részére az újabb államigazgatási eljárásban lehetőséget kell biztosítani tulajdonjogának rendezésére is. (Legf. Bír. P. törv. I. 21 210/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás