BK BH 1978/455
BK BH 1978/455
1978.11.01.
A másodfokú bíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezése akkor törvénysértő, ha olyan mértékben változtatja meg az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy az a 1961. évi V. törvény 64. §-ában foglalt rendelkezés kirívó elvi sérelmét eredményezi [1961. évi V. törvény (Btk.) 64. §; Be. 260. §, 290. §, BKK 210. sz.].
A terheltet a városi bíróság rablás bűntette miatt 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és a közügyek gyakorlásától 3 évi eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt az esti órákban különböző szórakozóhelyeken italozott. Összeismerkedett a sértettel és este 23-24 óra körüli időben együtt haladtak az utcán. A sértett ittassága miatt nekidőlt a terheltnek, aki ezért kétszer megütötte, majd a földre esett sértettől elvette a pénztárcáját, amelyben 780 forint volt. A sértett a bántalmazás folytán 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A sértett kára megtérült.
A városi bíróság súlyosbító körülményként vette figyelembe az elkövetett bűncselekmény nagyfokú társadalomra veszélyességét és az erőszakos bűncselekmények gyakoriságát, enyhítő körülményként a terhelt fiatal, 20 éves életkorát, a kár teljes megtérülését, valamint azt, hogy a terhelt a cselekmény elkövetését megelőzően gyomorműtéten esett keresztül.
A megyei bíróság védelmi fellebbezés alapján bírálta felül az ügyet. Ennek során további enyhítő körülményként értékelte a terhelt beismerését és megbánást tanúsító magatartását. Erre, valamint egészségi állapotára és az elsőfokú bíróság által is felhozott enyhítő körülményekre figyelemmel az enyhítésért bejelentett fellebbezést alaposnak találta és a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartalmát 1 év és 2 hónapra leszállította.
A másodfokú bíróság határozata ellen a terhelt terhére emelt törvényességi óvás nem alapos.
A másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés megváltoztatására akkor jogosult, ha az elkövetett cselekmény jellegéhez, az elkövető terhére és javára szóló körülményekhez képest lényegesen súlyosabb vagy enyhébb büntetés kiszabása indokolt az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 64. §-ában írt büntetéskiszabási célok eléréséhez. Ezt az ítélkezési gyakorlatban kialakult szabályt a másodfokú bíróság az adott ügyben nem sértette meg, a törvényes büntetési tétel keretein belül, a lényeges enyhítés fogalmi körébe eső módon változtatta meg az első fokú ítéletet, amikor álláspontjához képest az 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztést 4 hónappal mérsékelte.
A terhelttel szemben ekként kiszabott 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztés a büntetés kiszabását meghatározó valamennyi, a törvényességi óvásban is felsorolt tényező egybevetése mellett pedig nem olyan mértékben enyhe hogy törvénysértőnek lenne tekinthető. A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katona Kollégiumának 210. számú állásfoglalása szerint törvénysértő büntetésnek az tekinthető, amelynek mértéke nyilvánvalóan kirívó aránytalanságot mutat, s amely így a törvény szembeszökő, egyben elvi sérelmét valósítja meg. A Btk. 64. §-ában foglalt, a büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezést alapvetően és nyilvánvalóan sértő büntetés kiszabása tekinthető tehát törvénysértő büntetésnek.
Az adott esetben a Legfelsőbb Bíróság ilyen alapvető és nyilvánvaló törvénysértést nem észlelt. A törvényességi óvás a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazását a terhelt javára nem kifogásolta. A Btk. 68. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján a terhelttel szemben 6 hónapi szabadságvesztés lett volna a kiszabható legkisebb büntetés. A másodfokon eljárt bíróság tehát a törvényesen alkalmazható büntetési kereten belül a kiszabható legkisebb büntetést lényegesen meghaladó mértékű szabadságvesztést szabott ki. Ez a büntetés a bíróságok által észlelt enyhítő és súlyosbító körülményekre figyelemmel, a 20 éves terhelt esetében megfelelő illetőleg nem olyan mértékben enyhe, hogy az a törvény elvi, kirívó sérelmét jelentené. A törvénysértés fogalmának helyes értelmezésével ellentétben állana a törvényességi óvás indítványának megfelelő olyan megállapítás, hogy az adott ügyben a törvényi büntetési kereten belül az 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztés kiszabása törvénysértő, de az 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztés alkalmazása már törvényes lenne.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást a Be. 291. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. B. törv. V. 628/1078. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás