BK BH 1978/458
BK BH 1978/458
1978.11.01.
Nem szabálysértést, hanem lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettét valósítja meg az erdész foglalkozású elkövető, aki fegyvertartási engedéllyel nem rendelkező társa lőfegyverét a lakásán rejtegeti s társával együtt orvvadászatot is folytat [1961. évi V. törvény (Btk.) 195. § (2) bek.; 1968. évi I. tv. (Sztv.) 88. §].
A járásbíróság a terheltet folytatólagosan elkövetett lopás bűntette és lőfegyverrel, lőszerrel való visszaélés bűntette miatt 1 évi szabadságvesztésre és 2500 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítéleti tényállás lényege a következő.
A terhelt kerületvezető erdész volt, s a munkaköre alapján önvédelmi fegyver és hozzá való 25 db lőszer tartására volt jogosult. A terhelt azonban 1 éven át a lakásán birtokában tartotta a bűnügy másik, fegyvertartási engedéllyel nem rendelkező terheltjének az engedély nélkül vásárolt vadászfegyverét. Ezenkívül a terhelt jogosulatlanul birtokában tartotta 145 db kispuska lőszer csappantyúzott hüvelyét, 9 db különböző kaliberű vadászlőszert, 32 db sörétes vadászlőszer csappantyút, kisebb mennyiségű lőport és 7 db vadászlőszer csappantyúzott hüvelyét.
A terhelt három éven át társával közösen rendszeresen orvvadászatot folytatott. Ennek során az állami gazdaságnak egyedül 22 516 forint, társával közösen pedig 16 348 forint kárt okozott. A kárt a büntetőeljárás során megtérítette.
Az ügyben másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltet a lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette és szabálysértés miatt 2000 forint pénzbírságot szabott ki. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét nem érintette.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés vádja alól felmentés és a Btk. 70. §-ának alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
Tévedett és törvényt sértett a másodfokon eljárt megyei bíróság, amikor a terheltet a lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette.
Az 1968. évi I. tv. (Sztv.) 88. §-a szerint a lőfegyver, illetőleg lőszer előállítására, tartására, átadására vagy forgalmazására vonatkozó rendelkezések megszegése vagy kijátszása akkor minősül szabálysértésnek, ha a jogellenes magatartás megvalósítója rendelkezik fegyvertartási engedéllyel és a cselekmény az eset összes körülményeire tekintettel kisebb jelentőségű. E két feltétel együttes fennállása ad megfelelő garanciát ahhoz, hogy a konkrét cselekmény valóságos társadalomra veszélyessége megállapítható és ezáltal eldönthető legyen, hogy az bűntettet vagy szabálysértést valósított-e meg.
Az adott esetben a terhelt tekintetében az egyik előfeltétel megállapítható, hiszen önvédelmi fegyver tartására engedéllyel rendelkezett. Nem állapítható meg azonban a másik feltétel fennállása. A terhelt ugyanis a lőszerre vonatkozó szabályokat megsértette, az engedélyezett lőszer mennyiségét többszörösen meghaladó, illetőleg más jellegű, vadászat célját szolgáló lőszert tartott magánál, társát a fegyvere átvételével és tárolásával a leleplezés veszélyétől óvta ugyanakkor ezzel egyidejűleg egy más bűncselekmény, az orvvadászat lehetőségét biztosította számára. Ezekre figyelemmel a terhelt cselekménye kisebb jelentőségűnek nem tekinthető, így az nem szabálysértés, hanem a Btk. 195. §-ának (2) bekezdésébe ütköző lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a terhelt cselekményét lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettének minősítette.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a törvényességi óvásban kifejtett azzal az állásponttal, amely szerint a kérdéses esetben a Btk. 70. §-ának alkalmazása törvénysértő.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál enyhítőként értékelte a terhelt büntetlen előéletét, két kiskorú gyermekes családos állapotát, beismerését, megbánását, a kár önkéntes megtérítését. Súlyosító körülménynek tekintette a társadalmi tulajdon sérelmére történt elkövetést és a folytatólagosságot. A másodfokú bíróság a bűnösségi körülményeket kiegészítette és a terhelt javára értékelte még a feltáró jellegű beismerő vallomását, súlyosítóként pedig azt, hogy a terhelt lopási cselekményét szolgálati beosztásának felhasználásával követte el.
Az eljárt bíróságok a bűnösségi körülmények együttes vizsgálata alapján – a terheltnek az eddigi magatartására, az eljárás során tanúsított felderítő jellegű, megbánással párosuló vallomásaira, továbbá arra is figyelemmel, hogy a kárt megtérítette, arra következtettek, hogy a büntetési célok a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhetők.
A Legfelsőbb Bíróság ezekre tekintettel a törvényességi óvásnak ezt a részét alaptalannak találta. (Legf. Bír. B. törv. II. 903/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás