BK BH 1978/462
BK BH 1978/462
1978.11.01.
A segítségnyújtás elmulasztása bűntettének törvényi tényállása nem kívánja meg az életveszély vagy a testi épséget súlyosan fenyegető helyzet fennállását, hanem a segítségnyújtási kötelezettséget általánosan írja elő minden sérült vagy balesetet szenvedett személy javára [1961. évi V. törvény 259. § (1) bek. és (3) bek. I. tétele].
A terheltet a járásbíróság bűnösnek mondta ki segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyeztető helyzetet előidéző által elkövetett bűntettében és közlekedési vétségben, ezért halmazati büntetésül 5 hónapi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta: a baleset helyszínének elhagyásával megvalósult bűncselekményt is közlekedési vétségnek minősítette és halmazati büntetésül fogházban végrehajtandó 3 hónapi szabadságvesztést, valamint a járművezetéstől 3 évi eltiltást szabott ki. Az irányadó tényállás lényege a következő.
A terhelt két nagyfröccsöt fogyasztott, amitől enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotába került. Ennek ellenére személygépkocsiján a községbe indult. A kb. 3 m széles mellékútvonalon 50 km/óra sebességgel haladt felfelé egy olyan emelkedőn, amelynek végén az út jobbra kanyarodik és kevéssé belátható. Amikor a kanyarból kiért, kb. 25 m-re maga előtt megpillantotta a sértettet, aki szorosan az út jobb szélén a terhelttel azonos irányban haladt és kerékpárját maga mellett tolta a jobb oldali útpadkán. A terhelt – a kis távolság, az út keskeny volta, valamint ittas állapota miatt – nem tudta kellően kikerülni a sértettet, s a gépkocsi jobb oldali elülső része elütötte úgy, hogy annak bal alsó combját oldalról, hátulról érte. A sértett az ütéstől nem esett el, de a fájdalomtól leroskadt az út szélére. A terhelt – bár koppanást hallott – megállás nélkül továbbhajtott s lakására ment. Otthon a gépkocsi jobb oldali első lámpája felett horpadást észlelt, ennek ellenére sem ment vissza a baleset helyszínére, hanem elfogyasztott kb. 1/2 dl pálinkát, 1 üveg sört és mintegy 2-4 dl bort. A sértett rövid pihenés útán folytatni tudta az útját, a combján a baleset következtében 8 napon belül gyógyuló bevérzéses sérülést szenvedett.
A másodfokú ítéletnek a minősítésre és a büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezése miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság a minősítés változtatást azzal indokolta, hogy a tényállás szerint a sértett a baleset alkalmával nyomban nem esett el, csak leroskadt, a néhány perc múlva a helyszínre érkező asszony segítségét sem vette igénybe, hanem rövidesen önerejéből kerékpáron hazatért s az orvosi vélemény szerint csupán nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A bíróság ezekből a körülményekből azt a következtetést vonta le, hogy a sértett helyzeténél, az elszenvedett sérüléseinél fogva segítségre nem szorult, mert életveszélynek, a testi épséget súlyosan fenyegető helyzetnek nem volt kitéve. E kritériumok hiányában a segítségnyújtási kötelezettség feltételei a sértett vonatkozásában nem állottak fenn.
Ez az érvelés nem helytálló. A segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének a Btk. 259. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tényállása nem kíván életveszélyt vagy a testi épséget súlyosan fenyegető helyzetet, hanem segítségnyújtási kötelezettséget ír elő minden sérült vagy balesetet szenvedett személy javára. A BK 508. sz. kollégiumi állásfoglalás szerint a cselekmény akkor minősül a Btk. 259. §-ában meghatározott bűncselekményként, ha a sérült, a balesetet szenvedett személy ténylegesen segítségre szorul. Az adott esetben ugyan a veszélyhelyzetet a sértett bizonyos idő után maga elhárította azzal, hogy hazament, de addig, amíg erre képessé nem vált, feltétlenül fennállott a terhelt segítségnyújtási kötelezettsége.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján a törvénysértés megállapítása mellett az első fokú ítélet megtámadott részeit hatályon kívül helyzete. A terhelt cselekményeit a Btk. 259. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (3) bekezdésének első tétele szerint minősülő segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyeztető helyzetet előidéző által elkövetett bűntettnek és a Btk. 194/B. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott közlekedési vétségnek minősítette. A főbüntetést ennek, valamint az alapítéletekben helyesen felsorolt bűnösségi körülményeknek megfelelően 5 hónapi szabadságvesztésben állapította meg, s a terheltet a járművezetéstől 3 évre eltiltotta. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 38/C. §-ának a) pontja alapján határozta meg.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei bíróság tévedett a minősítés körében azért is, mert az ítélkezési gyakorlat szerint, ha lényegében ugyanazzal a magatartással kapcsolatban a Btk. 194/B. §-a (1) bekezdésének a)–d) pontjaiban meghatározott több különböző közlekedési vétség valósult meg, nem halmazatot, hanem egy rendbeli szándékos közlekedési vétséget kell megállapítani (BJD 6132. sz.). (Legf. Bír. B. törv. V. 371/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás