BK BH 1978/463
BK BH 1978/463
1978.11.01.
A telken álló garázs és kamra, valamint az oldalfallal körül nem határolt nyitott veranda a magánlaksértés szempontjából nem esik az „egyéb helyiség” fogalma alá, s ezekre nem terjed ki a házijog védelme [1961. évi V. törvény (Btk.) 263. § (1) bek.].
A járásbíróság a vádlottat magánlaksértés vétségében mondotta ki bűnösnek s ezért őt pénzbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott bérlőként lakik abban a lakóházban, mely a telekkönyvben 65 hrsz. alatt van bejegyezve. A 66 hrsz. ingatlan a magánvádló részbeni tulajdona. A vádlott lakásának ablakai a magánvádló ingatlanára – kertjére – néznek. A vádlott és a magánvádló között az ingatlan használata miatt a bíróság előtt birtokháborítási per is volt folyamatban, a bíróság e perben a vádlottat a további birtokháborítástól eltiltotta. A vádlott ennek ellenére a vádbeli napon a magánvádló tulajdonában álló bekerített ingatlanra bement, ott a földbe oszlopokat ásott és mintegy 3 m szélességű területet lekerített.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az ügy felülbírálata során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása megalapozatlan, mert az nem tartalmazza, hogy a vitatott ingatlanon építmény is van, amelynek a rendeltetését nem tisztázta. Ezért nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy ehhez az egyéb helyiséghez tartozó bekerített hely – rendeltetésére és használatára tekintettel – a házijog védelmének körébe vonható-e. A megyei bíróság ezért a fellebbezési eljárás során bizonyítást vett fel és a magánvádló nyilatkozata, az általa részben becsatolt, részben felmutatott fényképfelvételek, alap- és helyrajzok alapján a tényállást a következőkkel egészíti ki.
A vádlott a telekkönyvi 65 hrsz. alatti telken épült társasházban bérlőként lakik. E ház fala annak a 66 hrsz. alatti teleknek egyik határa, amelynek 1/3 részben tulajdonosa a magánvádló, akinek ezen az ingatlanon egy garázs, egy kamra és egy nyitott veranda építménye van. A garázs gépkocsi tárolására szolgál, a kamrában satupad és a ház körüli munkák elvégzésére szolgáló szerszámok vannak elhelyezve, a nyitott verandát alkalomszerűen használja. A magánvádló a nyilatkozata szerint hetenkint 2-3 alkalommal tartózkodik a telekrészén, illetőleg a társasházban lakó hozzátartozóinál.
Annak az eldöntésénél, hogy a vádlott megvalósította-e a Btk. 263. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vétséget, vizsgálni kell, hogy a felsorolt építmények olyan „egyéb helyiségek”-nek tekintendők-e, amelyek a házijog fogalma körébe tartoznak.
A magánlaksértés törvényi tényállás a szempontjából az „egyéb helyiség” az ítélkezési gyakorlat szerint egyrészt minden olyan helyiség, amely a lakással szoros összefüggésben van, ahhoz tartozik, másrészt térbeli összefüggés nélkül olyan – a lakás fogalma alá nem eső – oldalról fallal körülhatárolt és tetővel ellátott, akár ideiglenes jellegű mesterséges építmény, amely emberek tartózkodási helyéül, azok összejövetelére, gazdasági tevékenység végzésére szolgál.
A magánvádló tulajdonában álló építményeknél ezek az ismérvek nincsenek meg. A garázs és a kamra a rendeltetésüknél és használatuknál fogva, a veranda pedig azért nem vonható a házijog büntetőjogi védelmének a körébe, mert oldalfal hiányában zárt épületrésznek nem tekinthető.
Az olyan bekerített helyre való bemenetel pedig, ahol nincs olyan építmény, amely a helyiség fogalma alá lenne vonható, nem meríti ki a magánlaksértés vétségének a Btk. 263. §-a (1) bekezdésében írt törvényi tényállást. A vádlott által megvalósított jogsértés csak polgári eljárás keretében orvosolható.
Ezért a megyei bíróság a vádlottat az ellene magánlaksértés vétsége miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette, mert nem követett el bűncselekményt. (Pest Megyei Bíróság Bf. 391/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás