BK BH 1978/464
BK BH 1978/464
1978.11.01.
Ha a tartásdíj fizetésére kötelezett a gyermek eltartójával házasságot köt, majd miután közöttük az életközösség megszűnt, a tartásdíj-fizetési kötelezettségének nem tesz eleget: a büntetőjogi felelősség megállapításának van helye (1961. évi V. törvény (Btk.) 275. §).
A járásbíróság a terheltet tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt 8 hónapi – fogházban letöltendő – szabadságvesztésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet a bíróság jogerős meghagyásával arra kötelezte, hogy 8 éves gyermeke után havi 400 forint gyermektartásdíjat fizessen a gyermek anyja kezéhez. A terhelt és a gyermek anyja később házasságot kötöttek és két éven át együtt éltek. Ezután közöttük az életközösség megszakadt. A terhelt tartásdíjat nem fizetett, ezért házastársa ellene tartási kötelezettség elmulasztása miatt 1976. július 1-jén feljelentést tett.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a terheltet az ellene tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt emelt vád alól – mert bűncselekményt nem követett el – felmentette. A megyei bíróság ítéletének indokolása szerint a házasságkötéssel és a huzamos együttéléssel a tartási kötelezettség tárgyában hozott korábbi bírósági határozat hatályát vesztette, mivel a körülmények – a korábbihoz képest – lényegesen megváltoztak. A felek közös megegyezéssel a jogerős bírói ítéletet is félre tehetik, vitás dolgaikat attól eltérően is rendezhetik. Ez a megállapodás lehet hallgatólagos is, mint az adott esetben, amikor a felek együtt éltek, és a jogosított végrehajtást nem kért. Nem volt tehát érvényes és végrehajtható határozat, következésképpen a terhelt mulasztása bűncselekményt nem valósít még.
A megyei bíróság megállapította, hogy ha lett volna végrehajtható bírósági határozat, a terhelt akkor is csak az első fokú ítélet keltét megelőző 6 hónapi mulasztásért tartozott volna büntetőjogi felelősséggel, mert a jogosított végrehajtást nem kért, így ilyen kérés előterjesztésére az ítélet hozatalakor lett volna lehetősége.
A járásbíróság ítéletének. a büntetést kiszabó része, valamint a megyei bíróság felmentő ítélete ellen a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság a polgári jog szabályait tévesen értelmezte, a felmentő rendelkezés törvénysértő és az iránymutatás is téves.
A felek a házasságkötéssel és az együttéléssel nem arról kötöttek hallgatólagos megállapodást, hogy a terheltet attól kezdve tartási kötelezettség nem terheli, hanem arról, hogy a kötelezettségét önként és természetben fogja teljesíteni. A kötelezettség tényét és jogalapját a házasságkötés és az együttélés nem hatálytalanítja, ellenkezőleg, a ténylegesen teljesített tartás azt csak megerősítette. A megyei bíróságnak az az álláspontja mely szerint a körülmények lényeges megváltozása következtében a polgári bíróság határozata hatályát vesztette, ellentétes a Pp. 230. §-ának (1) bekezdésében kifejezett rendelkezésével. E rendelkezés szerint, ha az ítélet az egyik felet olyan szolgáltatásra kötelezi, amely az ítélet meghozatala után jár le (idetartozik a tartásdíj is), a körülmények lényeges megváltozása esetén keresetet lehet indítani az ítélet módosítása iránt, a jogerős ítélet tehát nem veszti hatályát.
A terheltet tartásdíj fizetésére kötelező bírósági meghagyás tehát hatályban volt, azt a bíróság nem módosította, ezért azt az eredeti tartalmának megfelelően végre lehetett hajtani. A terhelt felmentése tehát törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 338. számú állásfoglalása szerint a büntetőjogi felelősség a polgári jog szabályai szerint érvényesíthető kötelezettségért áll fenn. Az érvényesítés lehetősége és nem az érvényesítés ténye a büntetőjogi felelősség feltétele. Más kérdés az, hogy általában a polgári jogi eszközöket (pl. végrehajtás, letiltás) kell igénybe venni, de ezek hiánya nem zárja ki a büntethetőséget. A megyei bíróságnak az ezzel ellentétes iránymutatása téves. Ezért helyesen járt él a járásbíróság, amikor a feljelentéskor még érvényesíthető követelésre állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét.
A büntetés kiszabásával kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá. A terhelt terhére jelentkező súlyosító körülmény nem észlelhető. A terhelt azonban huzamos időn keresztül tanúsította a tényállásban rögzített jogellenes magatartását. Emellett módot kapott a büntetőeljárás felfüggesztése útján arra, hogy elmulasztott kötelezettségét pótlólag teljesítse. Az így biztosított lehetőséggel nem élt, ezért tartásdíjhátraléka tovább növekedett. A cselekmény tárgyi súlyát érintő ilyen körülmények mellett helyes volt a járásbíróság részéről, hogy a terhelttel szemben végrehajtásra kerülő szabadságvesztést alkalmazott.
A bűnösségét elismerő, ez ideig büntetlen előéletű terhelttel szemben – a betegségére is figyelemmel – a törvényi büntetési tétel felső határához közel eső mértékben meghatározott szabadságvesztés büntetés azonban törvénysértően eltúlzott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megyei bíróság felmentő ítélete, továbbá a járásbíróság ítélete a szabadságvesztés büntetés mértékét megállapító részében törvénysértő, ezért a bíróságok ítéletének említett részét hatályon kívül helyezte és a terheltet 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelyet az előzetes fogva tartással teljes egészében kitöltöttnek vett. (Legf. Bír. B. törv. IV. 436/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás