PK BH 1978/472
PK BH 1978/472
1978.11.01.
A bíróságnak – ilyen irányú kérelem esetében – a közös tulajdont meg kell szüntetnie, kivéve ha joggal való visszaélés, a jognak a többi tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sértő gyakorlása állapítható meg. – Egymagában az a körülmény, hogy a tulajdonostársnak haszonélvezeti joga van a másik tulajdonostárs tulajdoni illetőségén, nem akadálya annak, hogy ez utóbbit a bíróság megfelelő ellenérték fejében a haszonélvező tulajdonába adja [Ptk. 147. §, 148. § (2) bek.; PK 10. sz.].*
A feleknek 1/2-1/2 arányban közös tulajdona a perbeli egyszobás, étkezőfülkés összkomfortos szövetkezeti lakás. A felperes illetőségét az alperes özvegyi haszonélvezeti joga, míg az egész ingatlant az OTP fiókja javára 121 800 Ft jelzálogjog terheli, amelynek biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalmat is bejegyezték. A havi törlesztőrészlet 390 Ft.
A felperes a közös tulajdon oly módon való megszüntetését kérte, hogy az ő tulajdoni illetőségét a bíróság 8000 Ft megváltási ár ellenében adja az alperes tulajdonába. Ezt az összeget a bíróság által adott tájékoztatás ellenére sem emelte fel.
Az alperes nehéz anyagi helyzetére hivatkozással a kereset elutasítását kérte.
A járásbíróság a felperes tulajdoni illetőségét az alperes tulajdonába adta és kötelezte az alperest, hogy havi 300 Ft-os részletekben fizessen meg a felperesnek 8000 Ft-ot és 1000 Ft perköltséget. A bíróság a megváltási ár kifizetésének esetére rendelkezett az alperes tulajdonjogának a felperes illetőségére történő bejegyzéséről. Az ítélet indokolása szerint a felperest az alperes haszonélvezeti jogát is figyelembe véve 8000 Ft-nál lényegesen több megváltási ár illetné meg, mivel azonban a felperes ragaszkodott ehhez az összeghez, a bíróság a megváltási árat 8000 Ft-ban állapította meg. Tekintettel arra, hogy az alperesnek havi 1715 Ft nyugdíja van, a bíróság a megváltási ár megfizetésére havi 300 Ft részletfizetést engedélyezett.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett az ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása végett. Sérelmezte a perköltséggel kapcsolatos rendelkezést is. Arra hivatkozott, hogy a lakás fenntartási költsége (nyilvánvalóan az OTP-részlettel együtt) havi 900 Ft, és ha a felperes részére havi 300 Ft-ot kellene fizetnie, csak 500 Ft-ja maradna a megélhetésére.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában hivatkozott a Ptk. 155. §-ának (3) bekezdésére** és a Bírósági Határozatok 1977. évi 4. számában 143. szám alatt közzétett jogesetre is. Ezekből azt a következtetést vonta le, hogy a haszonélvezeti jog önálló dologi hatálya kizárja azt, hogy az ezzel a joggal terhelt dolog tulajdonosai a közös tulajdon megszüntetésével összefüggésben a haszonélvezőt – akarata ellenére – a haszonélvezet megszüntetésére kényszeríthessék. Tévedett tehát a járásbíróság, amikor a közös tulajdont, egyszersmind az alperes haszonélvezetét megszüntette.
A mindkét fokú ítélet ellen megalapozatlanság, illetőleg törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes a felperes tulajdoni részén fennálló haszonélvezeti joga mellett tulajdonosa is az ingatlan eszmei fele részének, tehát az alperes egyben társtulajdonosa is az ingatlannak (ellentétben a másodfokú bíróság által említett jogesetben szereplő haszonélvezővel). A Ptk. 147. §-a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról való lemondás semmis. A bíróságnak tehát a közös tulajdont a Ptk. 148. §-ában megállapított mód szerint meg kell szüntetnie, kivéve, ha a joggal való visszaélés, a jognak a többi tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sértő gyakorlása állapítható meg (Ptk. 5. § és a PK 10. számú állásfoglalás VI. pontja). Ez utóbbi eset azonban nem áll fenn. Egymagában tehát az a körülmény, hogy az alperesnek haszonélvezeti joga van a megváltandó ingatlanilletőségen, nem akadálya a megváltásra való kötelezésének.
A tulajdonosváltozásnak azonban akadálya lehet az OTP javára bejegyzett elidegenítési tilalom. Az OTP fiókja csak „elvi hozzájárulását” adta ahhoz, hogy – megfelelő fedezet mellett – az alperes magához váltsa a felperes tulajdoni illetőségét. Ezt a kérdést az ügyben eljárt egyik bíróság sem vizsgálta (a másodfokú bíróság nyilván eltérő jogi álláspontja folytán). Az OTP kifejezett hozzájáruló nyilatkozata, annak hiányában pedig az OTP perben állása nélkül az elsőfokú bíróság nem hozhatott volna tulajdonosváltozást tartalmazó döntést.
A PK 10. sz. állásfoglalás III. pontjában foglaltak szerint a bíróság – indokolt esetben – kötelezheti a bennlakót tulajdonostársa hányadának a megváltására. Az indokoltság azonban a lehetőséget is feltételezi. Vizsgálni kell tehát, hogy a bennlakó a megfelelő ellenértéket – akár végrehajtási kényszer hatása alatt is – méltányos érdekeinek sérelme nélkül meg tudja-e fizetni. Ha nem teljesítőképes, akkor a megoldásnak ez a módja nem jöhet szóba. Ebben az esetben a közös tulajdon megszüntetésének egyéb – pl. értékesítés útján történő – módja kerül előtérbe. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 005/1978. sz.)
*
Módosította a PK 412. sz. állásfoglalás. Az iránymutatás a módosított állásfoglalásnak is megfelel.
**
Ezt a rendelkezést a Ptk. módosított szövege 157. §-ának (3) bekezdése tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás