PK BH 1978/476
PK BH 1978/476
1978.11.01.
A bíróság az összes körülmények gondos mérlegelése alapján állapítja meg, hogy a gyermektartásdíjat milyen esetben indokolt százalékosan vagy határozott összegben meghatározni. Mellőzni kell a tartásdíj százalékos megállapítását, ha az a kötelezett jövedelmének nagyarányú változása folytán méltánytalan eredményre vezetne [12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 2. § (2) bek.; 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 3. § (1) bek.].
A peres felek házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, a házasságból 1972. június 6-án született gyermeket az anyánál helyezte el és az alperest havi 460 Ft gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. A gyermektartásdíj mértékének megállapítása a kötelezett akkori – 1973. évi – átlagos keresete alapján történt.
A felperes a keresetében a gyermektartásdíj mértékének felemelését kérte, mert az alperes jövedelme a tartásdíj megállapítása óta számottevően emelkedett. Ennek igazolására az alperes munkáltatójától kereseti kimutatást csatolt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy újabb házasságot kötött és az abból származott másik gyermekét is el kell tartania, továbbá arra is hivatkozott, hogy keresete változó, a téli hónapokban általában jóval alacsonyabb, mint az év egyéb szakában.
A bíróság ezt követően ítéletet hozott és az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének mértékét felemelte, kötelezte őt a bérköltség terhére rendszeresen járó, valamint a pénzbeli részesedésként a részesedési alap terhére kifizetendő juttatások 20%-ának a megfizetésére azzal, hogy a tartásdíj alapösszege havi 607 Ft-nál kevesebb nem lehet. Rendelkezett a hátralékos tartásdíjak levonásáról és elrendelte az ítélet közvetlen letiltás útján történő végrehajtását.
Az ítélet ellen az ügyész és a felperes nyújtottak be fellebbezést. Az ügyész fellebbezése – a kötelezett nagymértékben változó jövedelmére tekintettel – a gyermektartásdíj százalékos megállapításának a mellőzésére irányult, míg a felperes az alperesnek a perköltségben való marasztalása végett fellebbezett.
A másodfokú bíróság a felperes perköltség iránt előterjesztett fellebbezésének részben helyt adott, míg egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság azért nem találta indokoltnak a tartásdíj százalékos megállapításának a mellőzését, mert az alperesnek a bérköltség terhére kifizetésre kerülő jövedelme változó, s így azokban a hónapokban, amikor az alperes jövedelme meghaladja az elsőfokú bíróság által a tartásdíj alapösszegének a meghatározásánál figyelembe vett összeget, a gyermek nem jutna hozzá a 20%-os mértékű tartásdíjhoz, és ez a gyermek érdekének a sérelmével járna.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A gyermektartásdíjról szóló 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében indokolt esetben a bíróság a tartásdíjat – a százalékos megállapítás mellőzésével – kizárólag határozott összegben vagy határozott összegben és bizonyos juttatások százalékában is megállapíthatja.
A periratok között található kereseti kimutatás szerint az alperes havi jövedelme az év jelentős részében – mintegy 5 hónapon át – nem éri el vagy alig haladja meg a havi 2000 Ft-ot, míg a többi hónapokban 3000–4800 Ft között – az időszakosan kifizetett jutalom- és prémiumösszegek figyelmen kívül hagyása is – változik. Így a gyermektartásdíj százalékos megállapításával meghatározott alapösszeg csaknem az év felében jelentősen meghaladja a kötelezett keresetének a 20%-át. Ugyanakkor azokban a hónapokban, amikor az alperes jövedelme lényegesen magasabb, a gyermektartásdíj mértéke a magasabb jövedelem 20%-a. Így a felperes az éves átlagot tekintve a törvényes mértékű tartásdíjnál magasabb összegű tartásdíjhoz jut, ugyanakkor a kötelezett által kifizetett gyermektartásdíj meghaladja a törvényes mértéket.
Mivel a perbeli esetben a tartásdíj százalékos megállapítása méltánytalan eredményre vezet, a bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha a kötelezettet terhelő gyermektartásdíjat a bérköltség terhére kifizetett minden díjazása 20%-ának megfelelő határozott összegben és az egyéb jövedelmének pedig a 20%-ában állapította volna meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest gyermektartásdíj címén a bérköltség terhére kifizetett minden díjazása átlaga alapján havi 607 Ft, továbbá a részesedési alap terhére részére pénzbeli részesedésként kifizetésre kerülő minden díjazás (prémium, jutalom, nyereségprémium és nyereségjutalom, év végi részesedés, újítási és pályázati díj stb.), továbbá a hűségjutalom és céljutalom 20%-ának a megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 295/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás