PK BH 1978/477
PK BH 1978/477
1978.11.01.
Annak a kérdésnek az elbírálása, hogy meghatározott adóévben meghatározott tevékenységből származott-e jövedelme az adóalanynak, az adó jogalapját érintő olyan kérdés, amely bírói úton vizsgálható [1957. évi IV. tv. 57. § (1) bek. e) pont; 42/1971. (XII. 17.) Korm. sz. r. 7. § (1) bek.; 35/1971. (XII. 17.) PM sz. r. 31. § (1) bek.].
A felperes az 1973. december 5. napján kelt adásvételi szerződéssel eladta ingatlanának eszmei 1/4 részét G. L. és felesége részére 66 000 forint vételárért. A szerződés szerint a vevők 10 000 forintot a szerződés aláírásáig kifizettek, a hátralékos 56 000 forintot 1974. január 10-ig voltak kötelesek megfizetni.
E szerződést megelőzően a felperes P. M. részére is eladott a fenti ingatlanból meghatározott eszmei illetőséget 63 000 forint vételárért. Ez az összeg az 1973. évben kezéhez be is folyt.
Az adóhatóság az eladással kapcsolatosan a felperes terhére az 1973. évre 12 570 forint általános jövedelemadót és 2414 forint községfejlesztési hozzájárulást írt elő azzal, hogy ebben az évben a felperesnek 129 000 forint adóköteles jövedelme volt.
A másodfokú pénzügyi hatóság az első fokú államigazgatási határozatot helybenhagyta.
A felperes keresettel támadta meg a jogerős államigazgatási határozatot, hivatkozott arra, hogy az 1973. december 5-én kelt, közte valamint G. L. és felesége között létrejött szerződés alapján az 1973. évben csupán 10 000 forint vételár folyt be kezéhez, a fennmaradó összeget a vevők a szerződésben írt megállapodásnak megfelelően az 1974. évben fizették ki, így az alperes az 1973. évre olyan összeg után is vetett ki jövedelemadót, amely a tárgyévben ténylegesen jövedelemként kezéhez nem folyt be. Hivatkozott arra is, hogy a téves adókivetés folytán progresszív adókulccsal állapították meg terhére az adót.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes a 42/1971. (XII. 17.) Korm. sz. rendelet és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 35/1971. (XII. 17.) PM számú rendelet 3. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a telek megosztásából származó jövedelme után adózni köteles. Álláspontja szerint közömbös az, hogy az adóalany mikor kapja kézhez a vételárat. Az adókivetés jogalapjánál azt kell figyelembe venni, hogy mikor történt a megosztás, mikor történt az értékesítés. A jövedelmet a felperes az 1973. évben elérte, függetlenül attól, hogy a tényleges fizetés későbbi időpontban történt. Így lényegében a felperes az adókivetés összegszerűségét támadja, amelyre vonatkozóan nincs bírói út.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését – lényegében helyes indokai alapján – helybenhagyta.
A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1957. évi IV. tv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint bíróság előtt megtámadható az adó- vagy illetékkötelezettséget megállapító határozat a kivetés jogalapja tekintetében.
A kivetés jogalapjának meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az adó- vagy illetékkötelezettség megállapításának 3 fő része van: 1. az adó (illetéki alanyának és tárgyának, 2. az adóalapnak (illetékalapnak) és 3. az adó (illeték) összegének meghatározása. Ezek közül az adó alanyának és tárgyának meghatározása tartozik a kivetés jogalapja körébe, tehát annak a megállapítása, hogy kire és milyen jogi tény (jogállapot, tevékenység) alapján lehet adót kivetni.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 369. és 375. számú kollégiumi állásfoglalásaival módosított 192. számú állásfoglalása szerint a kivetés jogalapjának körébe és így bírósági hatáskörbe tartozik annak eldöntése, hogy ki az adó alanya és mi az adó tárgya, vagyis hogy kitől és mi után követelhet az állam adót vagy illetéket, az adófizetési kötelezettségnek mi a kezdő időpontja, továbbá hogy a kivetés a valóságnak megfelelő mennyiségű vagy értékű vagyontárgy (adótárgy) után történt-e.
A pénzügyi hatóság az általános jövedelemadóról szóló 42/1971. (XII. 17.) Korm. számú rendelet (R.), valamint az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 35/1971. (XII. 17.) PM számú rendelet (Vhr.) rendelkezéseire utalással állapította meg a felperes adófizetési kötelezettségét. Eszerint pedig adóköteles az ingatlan megosztásából (parcellázásából) vagy több építési telek kialakítására, illetőleg több garázs létesítésére alkalmas ingatlannak osztatlan tulajdonközösséget eredményező eladásából szármázó jövedelem [Vhr. 3. § e) pont].
Az R. 7. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint az adó alapja az adóévben elért adóköteles jövedelem. A Vhr. 31. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az adóköteles jövedelem megállapításánál az egyes jövedelemforrások bevételéből kell kiindulni, az adóévben tényleg elért bevételt kell figyelembe venni tekintet nélkül arra, hogy az korábbi vagy későbbi évekre vonatkozik.
A felperes keresetében azt adta elő, hogy az 1973. évre vonatkozóan olyan jövedelem után állapított meg az adóhatóság a terhére adófizetési kötelezettséget, amely jövedelem 1973. évben fel sem merült, ténylegesen a felperes kezéhez nem folyt be.
Annak a kérdésnek az elbírálása, hogy meghatározott adóévben meghatározott tevékenységből származott-e jövedelme az adóalanynak, az adó jogalapját érintő olyan kérdés, amely bírói úton vizsgálható.
Amennyiben ugyanis a vételár (részlet) a felperes kezéhez ténylegesen nem a szerződéskötés évében folyt be, úgy ez az összeg rendelkezésére sem állott, s ez esetben a szerződéskötés évében ténylegesen be nem folyt vételárrészlet után a felperes terhére jövedelemadót nem lehetett volna kivetni.
Annak a vizsgálata tehát, hogy a jövedelemadó kivetésének alapjául szolgáló összeg a szerződéskötés évében befolyt-e, az adókivetés jogalapját érinti és szükségessé teszi annak vizsgálatát, hogy a jövedelemadó kivetése a tárgyévben befolyt, a valóságnak megfelelő összegű jövedelem után történt-e.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a peres felek között felmerült vitát az adó összegszerűségére vonatkozó olyan vitának minősítették, amelynek elbírálása nem tartozik bírói hatáskörbe.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokon eljárt bíróság végzését hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 214/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás