MK BH 1978/48
MK BH 1978/48
1978.01.01.
A továbbtanuló dolgozóval kötött tanulmányi szerződésnek a dolgozó részéről történt megszegése esetén a vállalat nem követelheti a jogszabály által kötelezően előírt kedvezmények megtérítését. Kizárólag a kötelezően előírt kedvezmények megadására nem lehet tanulmányi szerződést kötni; e kedvezmények a juttatásukra vonatkozó szerződés megkötése nélkül a jogszabály erejénél fogva illetik meg a dolgozót. Nem követelhető vissza a továbbtanuló dolgozó részére egyéni elbírálás alapján adott útiköltség-térítés sem [1967. évi II. törvény (Mt.) 2. §, 21. §; 5/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 5. §; 23/1974. (XI. 4.) MüM sz. r. 7. §, 9. §, 10. §, 13. §].
A felperes 1975. augusztus 26. napjától az alperes munkaterápiás intézetében képesítés nélküli pedagógusként dolgozott. A felek 1975. október 7. napján tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy a tanítóképző főiskolán a még hátra levő két évfolyamot elvégzi, az alperes pedig a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendeletben meghatározott kedvezményeket biztosítja, ennek fejében a felperes a tanulmányai befejezése után a támogatás időtartamával egyező ideig, de legalább két évig nem szünteti meg a munkaviszonyát.
Az alperes 1976. július 13. napján 4783 Ft megfizetésére hívta fel a felperest, mert a munkaviszonyát időközben megszüntette. A visszakövetelt összeg a felperesnek a tanulmányai folytatására tekintettel folyósított kiküldetési költségből, a távol töltött időre és a tanulmányi szabadságra kifizetett átlagkeresetéből tevődik össze.
A felperes panaszát a munkaügyi döntőbizottság a határozatával, majd a teljes mentesítése iránt indított keresetét a munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította. Az ítélet indokolása szerint a szerződésszegés miatt a támogatást a felperes köteles visszafizetni.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 21. §-ának (2) bekezdése szerint a vállalat a szakember szükségletének tervszerű biztosítása érdekében tanulmányi szerződéseket köthet. A szerződésben a vállalat kötelezi magát, hogy a tanulmányok alatt támogatást biztosít, a másik fél pedig vállalja, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a vállalatnál dolgozik.
A módosított 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 5. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat a tanulmányi szerződésben támogatásként az iskola vagy a tanfolyam elvégzésével járó költségek (pl. tandíj, tanfolyam részvételi díja, beiratkozási díj) megtérítését, illetőleg viselését vállalhatja, ideértve a munkaidő alatt történő képzés miatt kieső időre járó munkabér megtérítését is.
A jogszabály helyes értelme szerint tehát tanulmányi szerződés érvényesen akkor jön létre, ha a szerződésben a munkáltató olyan támogatás biztosítására kötelezi magát, amely a jogszabály erejénél fogva a tovább tanuló dolgozót nem illetné meg. Ha ugyanis a vállalat kizárólag olyan kötelezettséget vállal, amely a vállalatot a jogszabálynál fogva egyébként is terheli, a dolgozó egyoldalúan viselné a szerződés terheit, mert külön támogatás nélkül is köteles lenne a képzés idejének megfelelő ideig a végzettség megszerzése után munkaviszonyban állni a vállalattal. Az ilyen szerződés, amelyből az egyik félre kizárólag előnyök, a másikra pedig csak kötelezettségek hárulnak, ellentétes az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésében szabályozott rendeltetésszerű joggyakorlás elvével.
A tanulmányi szerződés tartalmából, közelebbről a szerződés 2. pontjának szövegezéséből egyértelműen megállapítható, hogy az alperes semmiféle olyan támogatásra nem kötelezte magát, ami túlment volna azokon a kedvezményeken, amelyek a 23/1974. (IX. 8.) MüM számú rendelet szerint a felperest egyébként is megilletik.
Ez tűnik ki egyébként az alperes 1976. július 13-án kelt fizetési felszólításának tartalmából is. Eszerint a felperes a tanulmányai folytatásával kapcsolatban kiküldetési költség, a távol töltött időre járó átlagkereset és tanulmányi szabadság címén felvett összegek visszafizetésére lenne köteles.
Ezek a juttatások azonban a felperest a tanulmányi szerződés tartalmától függetlenül a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet 7., 9., 10. és 13. §-ai alapján megillették.
A peradatokból nem tűnik ki, hogy mennyi volt a felperes havi átlagkeresete, illetőleg az egy főre jutó családi jövedelme.
Ezeknek az adatoknak a hiányában nem állapítható meg, hogy a felperest az említett MüM számú rendelet 13. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelező foglalkozásokra és a vizsgákra történt utazásaival kapcsolatos költségtérítés teljes egészében vagy csak felerészben illette-e meg.
A jogszabály 13. §-ának (2) bekezdése azonban feljogosítja a munkáltatót arra, hogy – egyéni elbírálás alapján – az (1) bekezdésben meghatározott keresettől, illetve jövedelemtől függetlenül a dolgozó útiköltségét teljes egészében megtérítse. Ha tehát a fizetési felszólításban útiköltség térítésként megjelölt összeg a teljes összegű térítést is tartalmazná, a munkáltató ebben az esetben sem jogosult a többletköltség-térítés visszakövetelésére, minthogy jogszabályi felhatalmazásból eredő kizárólagos jogkörében eljárva korábban már ennek az összegnek a kifizetése mellett döntött.
Mindezekre figyelemmel az alperes a felperest a részére kifizetett költségek tanulmányi támogatás címén történő visszafizetésére nem kötelezhette volna.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor nem észlelte a felek közötti tanulmányi szerződés érvénytelenségét és elutasította a felperesnek a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése iránt indított keresetét. (Legf. Bír. M. törv. II. 10. 428/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás