PK BH 1978/480
PK BH 1978/480
1978.11.01.
Meghatározott cselekmény elvégzésére rendőrségi közreműködéssel (karhatalommal) való kényszerítés és pénzbírság kiszabása egyidejűleg nem foghat helyt (1955. évi 21. tvr. (Vht.) 171–172. §).
A járásbíróság, illetve a megyei bíróság az ítéletével az I. és II. r. alpereseket arra kötelezte, hogy az illetékes államigazgatási hatóság által jóváhagyott és a földhivatal által záradékolt megosztási vázrajznak megfelelően, az ítélet rendelkező részében pontosan megjelölt területrészekét a felperessel együtt 15 nap alatt adják egymás birtokába.
Az alperesek ennek az ítéleti rendelkezésnek nem tettek eleget, a bíróság elrendelte a végrehajtást, majd a járásbíróság a felek meghallgatása után végzésével az alperes kötelezetteket fejenként 500 Ft pénzbírsággal sújtotta. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését.
Az I. és II. r. alperes kötelezettek azonban ezt követően sem tettek eleget az említett ítélet rendelkezésének, ezért a járásbíróság a felek meghallgatása után az 1977. április 19. napján hozott és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzésével a kötelezetteket személyenként újólag, ezúttal már 1000 Ft pénzbírsággal sújtotta és egyúttal elrendelte „a végrehajtandó cselekménynek rendőrségi közreműködéssel való kikényszerítését”. A végzés indokolása szerint a kötelezettek a bíróság előtt kijelentették, hogy nem hajlandók az általuk használt ingatlanrészt a végrehajtást kérő birtokába adni. A végzés utalt a Vht. 172. §-ának b) és c) pontjában foglaltakra.
Az 1977. augusztus 30. napján készült jegyzőkönyv szerint az ingatlanrészek karhatalommal való átadása megtörtént.
A járásbíróság végzésének a pénzbírság alkalmazására vonatkozó része ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Vht. 171. §-a szerint, ha a kötelezett a meghatározott cselekmény elvégzésére (magatartásra) irányuló felhívásnak önként nem tett eleget, a végrehajtó erről jegyzőkönyvet készít és ezt intézkedés végett haladéktalanul beterjeszti ahhoz a bírósághoz, amelynél működik.
A Vht. 172. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a bíróság a 171. §-a esetében – a felek meghallgatása után – az összes körülmények figyelembevételével hozott végzéssel határoz a végrehajtás módjáról.
A Vht. 172. §-ának b) pontja szerint a bíróság ezer forintig terjedhető pénzbírsággal kényszerítheti a kötelezettet a meghatározott cselekmény elvégzésére vagy magatartásra, s a pénzbírság kiszabásának ismételten is helye van.
A Vht. 172. §-ának c) pontja értelmében a bíróság rendőrségi közreműködéssel (karhatalommal) kényszerítheti ki a végrehajtandó cselekményt (magatartást).
A bíróságnak tehát a Vht. 172. §-a alapján a rendelkezésre álló lehetőségek közül a végrehajtást kérő és a kötelezett érdekeinek figyelembevételével kell kiválasztania azt a módot, amely az eljárás sikere érdekében a legmegfelelőbbnek látszik.
Ha tehát a bíróságnak az volt a meggyőződése, hogy – a korábbi eredménytelen bírságolásra is figyelemmel – már rendőrségi közreműködéssel kell kikényszeríteni a végrehajtandó cselekményt és ezt a módot választotta, akkor nem lett volna helye az újabb pénzbírság alkalmazásának. Ennek a két végrehajtási módnak egyszerre és egyidejűleg történő elrendelése kizárt.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a járásbíróság végzésének a pénzbírság kiszabására vonatkozó részét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a pénzbírság kiszabására vonatkozó részét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a pénzbírság kiszabását mellőzte. (Legf. Bír. P. törv. I. 21 150/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás