GK BH 1978/484
GK BH 1978/484
1978.11.01.
A felek olyan megállapodását, amely szerint a hibás termék kijavítása iránti igény rendezésével egymás ellen kifogást és költségkövetelést nem érvényesítenek, nem lehet a késedelmesen megfizetett ellenérték után járó kamatról való lemondásnak tekinteni [Ptk. 207. § (2) bek., 301. § (1) és (3) bek.].
A felperes az alperesnek a vele kötött szállítási szerződés alapján 1977. június 27-én 30 db AVIA A–30/SJ típusú tehergépkocsit adott át. Az alperes a gépkocsik 9 600 000 Ft ellenértékét a 17 779 és a 17 786 számú számlák alapján csak 17 napi késedelemmel, 1977. július 29-én fizette meg a felperesnek, mivel a felek az 1977. június 29-én felvett jegyzőkönyv szerint 27 db gépkocsinál a vezetőfülke-tető 70%-os mértékű horpadásának tényét állapították meg. A gépkocsik hibájának kijavítására irányuló szavatossági igényt a felek a közöttük 1977. október 12-én létrejött megállapodással rendezték. Eszerint a felperes 10 kg kék színű festék alperes részére történő átadását, az alperes – költségtérítés nélkül – a javítások elvégzését vállalta, és „kölcsönösen megállapodtak abban, hogy egymással szemben a továbbiakban semmiféle reklamációt és költségigényt nem jelentenek be”.
A felperes a kérelmére kibocsátott fizetési meghagyás ellen az alperes által előterjesztett ellentmondás folytán perré átalakult eljárásban fenntartott keresetében 48 090 Ft kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes ellenszolgáltatása tekintetében 17 napi késedelemmel teljesített és a fizetési késedelme folytán felszámított kamatkövetelését felszólításai ellenére sem egyenlítette ki.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szavatossági igényének rendezése során a jegyzőkönyvi megállapodásuk tartalmának helyes értelmezése szerint az ügylettel összefüggésben a felperes is minden követeléséről – beleértve a kamatkövetelését is – lemondott.
Az elsőfokú bíróság előtt megtartott tárgyaláson tanúként kihallgatott, az 1977. október 12-én létrejött jegyzőkönyvi megállapodást a felek részéről aláíró munkavállalók egyike sem állította, hogy az említett megállapodás során a felperes kamatköveteléséről tárgyaltak. A felperes a tárgyaláson a keresetét 700 Ft-tal leszállította, mivel az alperes – álláspontja szerint – a szavatossági igényére tekintettel az ellenszolgáltatásból 100 000 Ft-ot jogszerűen visszatarthatott.
Az elsőfokú bíróság az alperest a felperes módosított keresete szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint az alperes a fizetési késedelme folytán a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján – figyelemmel a (3) bekezdésre – a kamat megfizetésére köteles. A felek között 1977. október 12-én létrejött megállapodás csak a szavatossági igények rendezését ölelte fel és a felperes kamatköveteléséről való lemondását nem tartalmazta. Ezt a kihallgatott tanúk egybehangzó nyilatkozata is megerősítette.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az alperest részletekre kiterjedő bizonyítási eljárás lefolytatása eredményeként helytállóan megállapított tényállás alapján a jogszabály helyes értelmezésével és alkalmazásával marasztalta és a döntését kellően indokolta. Az alperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy az 1977. október 12-én a felek között létrejött megállapodás értelmében a felperes a vele szemben fennálló kamatköveteléséről is lemondott, téves, hiszen a kamatkövetelés nem tartozik a megállapodásukban szereplő „reklamáció” és „költségigény” fogalmi körébe. A megállapodásnak sem a szövegéből, sem a tartalmából nem lehet erre következtetni. Az alperesnek a megállapodás megkötésében részt vevő és a megállapodást aláíró, tanúként kihallgatott dolgozója vallotta, hogy a felek a felperes kamatköveteléséről nem tárgyaltak. Márpedig a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha valaki a jogáról lemond vagy abból enged, a nyilatkozatát kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az előbbiekből következik, hogy a felperes az említett megállapodásban az alperessel szemben fennálló kamatköveteléséről nem mondott le, ezért az alperes a hibás teljesítéssel arányban nem álló mértékben és így jogszabályellenesen visszatartott ellenszolgáltatás késedelmes megfizetése miatt járó és általa összegében nem kifogásolt kamatot a 60/1970. (XII. 31.) PM sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes részére köteles megfizetni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolásnak a fellebbezés folytán szükségessé vált kiegészítésével – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 766/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás