GK BH 1978/486
GK BH 1978/486
1978.11.01.
Azt a körülményt, hogy a megrendelő a kijavítás következtében olyan szolgáltatást kap, amely az eredeti tervdokumentáció szerinti kivitelezéshez képest fokozottabb karbantartást tesz szükségessé, nem jövőbeli kárként, hanem a szolgáltatás értékét csökkentő tényezőként kell értékelni (Ptk. 306. §, 339. §).
A felperes fővállalkozói szerződést kötött az I. r. alperessel, az I. r. beavatkozó részére építendő 400 vagon kapacitású gyümölcshűtőház létesítésére. Az építőipari kivitelezést a tetőszigetelés kivételével a IV. r. alperes által szolgáltatott tervek alapján a II. r. alperes végezte. A II. r. alperes a létesítményhez szükséges Wopa elemeket a III. r. alperestől, a hűtőkamrák ajtajait pedig az. V. r. alperestől szerezte be. A PRENOTEKT tetőszigetelést az I. r. alperes külkereskedelmi vállalat útján egy külföldi céggel végeztette el. A beruházás lebonyolítója a II. r. beavatkozó volt.
A létesítményt a felperes a közösen megállapított mennyiségi és minőségi hiányokkal 1971. november 18-án vette át, a hiánypótlási munkák elvégzése pedig 1973. október 5-én fejeződött be. Ez alkalommal az I. r. beavatkozó az oldalfalpanelek 20%-os értékcsökkenése címén 276 114 Ft-ot, a Wopa tetőelemek 20%-os értékcsökkenése címén pedig 1 052 900 Ft-ot tartott vissza a hiánypótlási számlából. Az I. r. alperes a felperessel szemben ezeket az összegeket, továbbá az új tetőszigetelés készítésével kapcsolatban felmerült 1 149 531 Ft-ot mint értéknövelő kijavítási költséget számított fel. Ez utóbbi tétel összegét a felek az 1977. január 13-án tartott egyeztetés szerint 1 063 996 Ft-ban állapították meg.
A felperes a keresetében 1 135 154 Ft-ot követelt az alperestől, amelyet azoknak az időszakonként szükségessé váló többletmázolásoknak a költségeként kívánt érvényesíteni, amelyek a tetőszerkezet megerősítésével összefüggésben a hűtőtároló 30 évvel számított élettartama alatt szükségessé válnak.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes perben érvényesített ellenköveteléséből a 276 114 Ft és az 1 052 900 Ft számlakövetelést megalapozottnak találta, mert a szakértő véleménye szerint az acélszerkezet megerősítése révén „a tetőszerkezet kellő mértékű biztonsága létrejött és az a rendeltetésének megfelelőnek bizonyult”, megítélte továbbá az I. r. alperesnek az 1 063 996 Ft-ot mint értéknövelő költséget, amely az eredeti költségvetésben szereplő szigetelési megoldás és a megvalósult vízszigetelés ára közötti különbözet. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint ugyanis a tetőszigetelést már eredetileg is így kellett volna megtervezni, és ebben az esetben az eredeti költségvetés is magasabb kivitelezési díjat tartalmazott volna. A bíróság a mázolási költségek fejében a felperes által kártérítésként érvényesített igényből 600 000 Ft-ot jogosnak talált és azt az I., a II. és a III. r. alperesek között egyenlő arányban osztotta meg, tehát a fentiek szerint az I. r. alperesnek megítélt összesen 2 393 010 Ft-ba a 200 000 Ft-ot beszámította, és így a felperes által ténylegesen fizetendő összeg az első fokú ítélet szerint 2 143 010 Ft és ennek 1976. október 5-től járó évi 15% kamata volt.
A tetőszerkezet 2 323 142 Ft megerősítési költségéből az első fokú ítélet a III. r. alperest a II. r. alperes javára 1 393 885 Ft megfizetésére kötelezte megállapítva, hogy a Wopa elemek hibája csak huzamosabb idő után volt felismerhető, így a Legfelsőbb Bíróság XXXI. számú polgári elvi döntése értelmében a szavatossági jog érvényesítésének határideje a hiba felismerhetővé válásával kezdődött, ettől számítva pedig az igényérvényesítés kellő időben megtörtént.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I., II. és III. r. alperes és az I. r. beavatkozó fellebbezett. E fellebbezések folytán az ítéletnek a fentebb ismertetett részét a Legfelsőbb Bíróság részben és úgy változtatta meg, hogy a felperesnek a mázolási költséggel kapcsolatos követelését teljes egészében elutasította és a felperest terhelő fizetési kötelezettség összegét a kamatfizetés kezdő időpontjának változatlanul hagyása mellett 2 343 010 Ft-ban állapította meg. A visszatartott összesen 1 329 014 Ft-tal kapcsolatban a fellebbezés alapján hozott ítélet az első fokú ítélettel egyezően arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a szakértő véleménye szerint az acélszerkezet megerősítése révén a tetőszerkezet kellő mértékű biztonsága helyreállt, az ellenérték részbeni visszatartása indokolatlanná vált, az 1 063 996 Ft vonatkozásában pedig a szakértői véleményre és a felek egyeztetési jegyzőkönyvére figyelemmel találta helyesnek az elsőfokú bíróság döntését. A másodfokú ítélet a felperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata alapján – amely az újramázolási költségeket kártérítési igényként jelölte meg – a jövőben felmerülő kár megtérítése iránti követelést az elsőfokú bíróság által megítélt 600 000 Ft-os részben is alaptalannak találta, így ennek megfelelően az I. r. alperes javára megítélt összegét 200 000 Ft-tal a felperes terhére felemelte.
A másodfokú ítélet a Wopa elemeket raktári vétel keretében értékesítő III. r. alperes felelősségével kapcsolatban azt állapította meg, hogy vele szemben a II. r. alperes a kifogásolási határidőt elmulasztotta, de a felmerült költségek megtérítése iránti igényét azért sem érvényesíthette, mert ezeket a munkálatokat szavatossági kötelezettségeként kellett elvégeznie.
A másodfokú ítélet ellen – az I. r. alperesnek a II. r. alperessel szembeni kötbérigényét elutasító és az e rendelkezéshez kapcsolódó járulékos rendelkezések kivételével –, továbbá az első fokú ítélet érintett rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Azt a tényt, hogy a szolgáltatás értéke a hiba kijavítása után növekedik vagy csökken, csak egységesen, valamennyi értéknövelő és értékcsökkentő tényező figyelembevételével lehet elbírálni. Ez jut kifejezésre az 1974. szeptember 23-án kelt szakértői véleményben is, amelyből az eljárt bíróságok azt állapították meg, hogy a tetőszerkezet kellő mértékű biztonsága az acélszerkezet megerősítése révén helyreállt, és a tetőszigetelés a rendeltetésének megfelelő. E szakértői vélemény azonban azt is tartalmazza, hogy bár az acélszerkezet megerősítésével, továbbá az eredeti költségvetésben szereplő szigetelési megoldás és a megvalósult vízszigetelés ára közötti különbözet összegével az eredeti költségvetéshez képest értéknövekedés történt, de értékcsökkenést eredményezett az első osztályúnak előirányzott tető és oldalfal Wopa elemek helyett beépített, harmadosztályúnak minősíthető tetőpanel és másodosztályúnak tekinthető oldalfal panel.
Az 1973. október 5-én felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy az I. r. beavatkozó az oldalfalpanelek és a tetőpanel csökkentértékűségére tekintettel élt visszatartási jogával. E szakértői véleményre figyelemmel tehát nem lehetett volna mellőzni annak vizsgálatát sem, hogy annak következtében, hogy a tetőelemek csak harmadosztályúnak, az oldalfalpanelek pedig csak másodosztályúnak minősíthetők, a fent említett értéknövekedéssel szemben milyen értékcsökkenés állapítható meg. Reális eredmény ugyanis csak e két tényező szembeállításával mutatható ki.
A felperes követelését – függetlenül attól, hogy az újramázolási költségekkel kapcsolatos igényének milyen jogcímet adott – a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel tartalma szerint kellett volna elbírálni, és annak megfelelően az értéknövekedés és értékcsökkenés körében kellett volna mérlegelni. Az a tény ugyanis, hogy a felperes, illetőleg az üzemeltető kapott egy, az eredeti költségvetési értéknél jelenleg nem kisebb értékű szolgáltatást, amely azonban az eredetihez viszonyítva fokozott karbantartási terhet jelent, a szolgáltatás értékével összefüggésben van, és nem jövőben keletkező, hanem végeredményben értékcsökkentő tényező.
A perben az is vitás volt, hogy a felperes által állított mázolásra egyáltalán szükség van-e, vagy pedig a vázszerkezet olyan anyagból készült, illetőleg olyan védőbevonatot kapott, amely a mázolást a későbbiek során feleslegessé teszi. E vonatkozásban a tényállás még nincs tisztázva. Nem tartalmaznak megállapítást az ítéletek arra vonatkozóan sem, hogy a III. r. alperes a hűtőtárolónál felhasznált Wopa elemekhez hasonlóan a tárolóhoz szállított elemeket is első osztályú minőséget tanúsító bizonyítvánnyal látta-e el. Ez utóbbi kérdés azért érdemel figyelmet, mert a Legfelsőbb Bíróság más ügyben hozott ítélete a hasonló hibákkal kivitelezett másik hűtőtárolóval kapcsolatos perben a Legfelsőbb Bíróság időközben hatályon kívül helyezett XXXI. sz. polgári elvi döntésének alkalmazásával az ott III. r. alperesként részt vevő jelen perbeli II. r. alperesnek a jelen perbeli III. r. alperessel szembeni szavatossági és kártérítési igénye tekintetében marasztaló határozatot hozott. Erre a körülményre, továbbá arra is tekintettel, hogy a per eldöntésekor irányadó 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 57. §-a* alapján a szerződésszegésből eredő igény elbírálása során a bíróság valamennyi közreműködő magatartását – az általa kötött szerződés típusától függetlenül – figyelembe veheti és velük szemben az érvényesítési határidőt mindaddig meghosszabbíthatja, amíg a főkötelezett felelőssége fennáll, nincs kellően megalapozva a másodfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy a II. r. alperesnek a III. r. alperes elleni javítási költség iránti igénye, illetőleg a Wopa elemekkel kapcsolatos jogfenntartó nyilatkozata a törvényes határidőn túli, tehát elkésett.
A felperes, továbbá az I–II–III. r. alperes egymással szemben fennálló kötelezettségeinek részletesebb, a kölcsönhatásokra is kiterjedő vizsgálata szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az első és másodfokú ítélet érintett rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Eln. Tan. G. törv. 30 468/1978. sz.)
*
L. jelenleg a Ptk. 385. §-át.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás