GK BH 1978/487
GK BH 1978/487
1978.11.01.
A fuvarozónak – a rakomány megvizsgálásának eredményeként – nemcsak figyelmeztetnie kell a feladót a rakományigazítás szükségességére, hanem azt az eset körülményeihez képest helyette el is kell végeznie [26/1960. (V. 21.) Korm. sz. r.-tel közzétett Gépjármű Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) 67. § (1) és (2) bek., 80. § (3), (4) és (5) bek.; 1/1975. (II. 5.) KPM–BM sz. r. (KRESZ) 67. § (2) bek. d) pont; Ptk. 345. § (3) bek.].
A felek által kötött fuvarozási szerződés alapján az alperes tehergépkocsija 1977. szeptember 14-én a felperes részére áruterítést (a szállító által átadott árumennyiségek több megrendelő részére, különböző helyekre való elszállítása) végzett. A gépkocsin tartózkodott a felperesnek az egyes boltegységeknél a le- és felrakodást végző dolgozója is. A gépkocsivezető – a közlekedési rendőrök ellentétes karjelzése következtében – hirtelen fékezésre kényszerült, ennek során a lépcsőzetesen elhelyezett rakomány egy része a gépkocsi platójára dőlt és több sört tartalmazó palack összetört. A felperes a GFSZ 67. §-ában és 80. §-ának (4) és (5) bekezdéseiben foglaltak alapján kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a gépkocsi platóján a sörösüvegeket tartalmazó rekeszeket a felperes dolgozója helyezte el, ha pedig a kár helytelen rakodásból eredt, akkor azt a fuvaroztatónak kell viselnie. Előadta, hogy az áruterítést végző tehergépkocsijainak vezetői az állandóan ismétlődő le- és felrakodás miatt a rakodás megfelelő voltát nem tudják ellenőrizni. Utalt arra, hogy veszélyhelyzet miatt gyakran fordulhat elő fékezés a közúti forgalomban, ennek kárkövetkezményeit a fuvarozó vállalatok nem viselhetik.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a nem megfelelő rakodásra vonatkozóan a perben nem merült fel tényadat, de ha még ez megállapítható is lenne, az alperes a GFSZ 80. §-ának (4) és (5) bekezdése alapján köteles lenne a keletkezett kárt viselni, mert balesetveszélyes rakománnyal nem vehet részt a közúti forgalomban, vagyis ellenőrzési és rakományigazítási kötelezettsége van. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy az alperes gépkocsivezetőjét a kereszteződésben a közlekedést irányító rendőrök ellentétes karjelzése indította a hirtelen fékezésre, nincs megfelelően bizonyítva. A kár az alperes ténykedésé során merült fel, ezért a GFSZ 67. §-ának (1) bekezdése alapján köteles azt megtéríteni.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint olyan kár viselésére kötelezték, amelyet a jogszabályok helyes értelmezése alapján nem lenne köteles viselni. Utalt arra, hogy a nem megfelelő rakodás – ezt az adott esetben a felperes dolgozója végezte – a GFSZ 67. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerint a fuvaroztató felelősségét alapozza meg, és a feladót terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem a helytelen rakodásra visszavezethető okból keletkezett [GFSZ 67. § (5) bek.]. A kár bekövetkeztekor felvett jegyzőkönyv bizonyítja azt, hogy a hirtelen fékezésnek, amely a rakomány ledőléséhez vezetett, az alperes tevékenységi körén kívül álló oka volt, ilyen helyzet pedig a közúti forgalomban gyakran előfordulhat. Ezért az ilyen okok folytán keletkezett károkért a fuvarozót nem lehet felelőssé tenni.
A fellebbezés részben alapos.
A per elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy a kár keletkezésének két együttesen ható oka volt: a közúti forgalomban kialakult veszélyhelyzet miatt történt fékezés és a nem megfelelő rakodás. Megállapítható ugyanis egyrészt az, hogy a rosszul elhelyezett rakomány sem dőlt volna le, ha a hirtelen fékezésre nem kerül sor, másrészt pedig hogy a rakodás nem volt megfelelő, mert egy ütközés nélküli fékezés esetén a jól elhelyezett és megfelelően rögzített rakomány nem dőlhet le. Ebből következik, hogy az adott esetben közös károkozás történt.
Az alperes mint a tehergépkocsi üzemben tartója az általa okozott károkért a veszélyes üzem. működéséért fennálló felelősség szabályai szerint köteles helytállni (Ptk. 345. §). Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a károsult felróható közrehatása miatt kármegosztásra kerüljön sor [Ptk. 345. § (3) bek.]. Az alperes vis maiort nem tudott bizonyítani, mert a forgalomirányítás zavara nem fogható fel el nem hárítható külső okként. Ez következik az 1/1975. (II. 5.) KPM–BM sz. együttes rendelet (KRESZ) 26. §-ának (4) és 27. §-ának (1) bekezdéseiből. Ezért az alperes kártérítési felelősségét az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, nem vette azonban figyelembe a felperes közrehatását.
A tényállás szerint az áruterítés során az áru fel- és lerakodását nem az alperes munkavállalója, hanem a felperes rakodómunkása végezte, vagyis a fuvarozási szerződés szempontjából a feladó. A GFSZ 80. §-ának (3) bekezdése szerint az áru megfelelő rögzítéséről annak kell gondoskodnia, aki a felrakást végzi. A megfelelően felrakott és rögzített rakomány általában még a hirtelen fékezés esetén sem borulhat le, ezért jelen esetben a körülmények mérlegelésével bizonyítottnak tekinthető, hogy a rakodás nem volt megfelelő. Ez a körülmény a felperes közrehatását jelenti, és a GFSZ 67. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján a fuvarozó felelősségét csökkenti, illetőleg egyes esetekben kizárja.
A közrehatás értékelésénél azonban a GFSZ 80. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat is figyelembe kell venni. Eszerint pedig a fuvarozót a rakomány megvizsgálásának kötelezettsége és az is terheli, hogy a helytelenül történt rakodás esetén a feladót a rakomány igazítására felszólítsa. Szükség esetén – ha a feladó ezt nem végzi el – a fuvarozó a rakományigazítást maga is köteles végrehajtani. A perben nincs adat arra, hogy az alperes gépkocsivezetője a jogszabályból fakadó kötelezettségét teljesítette volna. Ennek a mulasztásnak viszont az a következménye, hogy a felek között kármegosztásnak van helye.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság – a Pp. 206. §-ának. (1) bekezdésében foglalt mérlegelési jogkörében eljárva – az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a kártérítési kötelezettséget a felek között – a veszélyes üzemi felelősséggel tartozó és a rakomány megvizsgálásának kötelezettségét is megszegő alperesre terhesebben – 60-40 %-os arányban megosztotta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 174/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás