GK BH 1978/493
GK BH 1978/493
1978.11.01.
A szakértői vélemény összeállítása és elkészítése olyan összefüggő tevékenység, amelyért külön-külön díj felszámításának nincs helye [3/1976. (III. 15.) IM sz. r. 3. § (2) bek.; 4. §, Pp. 187. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésében megállapította, hogy a szakértői „költség” 3397 Ft és kötelezte az alperest, hogy a szakértői „díjat” előlegezze.
A végzésnek a szakértő munkadíját és költségét megállapító része ellen az alperes fellebbezett és – tételes indokolással – a szakértői díj és költség 1410 Ft-ban való megállapítását kérte.
A fellebbezés nagyrészt alapos.
Annak a kérdésnek az elbírálása, hogy egy szakkérdés szakértői megválaszolása mennyi munkaidőt vesz igénybe, a szakértő erre vonatkozó adatszolgáltatásának ellenőrzését igényli, de esetenként bírói mérlegelést is szükségessé tesz. Az igazságügyi szakértőnek éppen ezért a költség- és díjjegyzék összeállításánál [3/1976. (III. 15.) IM sz. r. 4. §] körültekintéssel kell eljárnia és a felszámított díjak megállapításához szükséges adatokat úgy kell szolgáltatnia, hogy azok részletesek és ellenőrizhetők legyenek. Ha a szakértő kimutatása ennek a követelménynek nem felel meg, a bíróság azt kénytelen egészében mérlegelni és a szakértő járandóságát a szakvéleményben rendelkezésre álló adatok és a hasonló ügyekben szerzett ítélkezési tapasztalat alapján megállapítani.
A jelen esetben a szakértő által előterjesztett szakértői díj- és költségjegyzék az előbb ismertetett követelményeknek nem felelt meg; az elsőfokú bíróság helytelenül járt el akkor, amikor a felszámítás helyességét nem vizsgálta.
Az alperes kifogásolta a gépkocsihasználat díját, arra hivatkozva, hogy a Budapest–Mezőkövesd gépkocsiút a visszatérést is számítva legfeljebb 200 km, így a szakértő ezen a címen a 600 Ft helyett legfeljebb 400 Ft-ot számíthatott volna fel. A szakértő a válaszában arra hivatkozott, hogy kerülőutat vett igénybe, mert Budapest–Hatvan között a közutat javítás miatt részlegesén lezárták. „Erről a tényről az alperes gépjármű menetokmánya alapján is meg lehet győződni.” Emellett a szemle alkalmával helyi közlekedésre is használta a gépkocsiját.
A Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban a szakértő magyarázatát elfogadta, de felhívta a szakértő figyelmét az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1976. (III. 15.) IM sz. rendelet 3. §-ának (2) bekezdésére, amely szerint előreláthatólag jelentősebb összegű készkiadás felmerülése esetén a kirendelő szerv előzetes engedélyét kell kérni.
Az alperes vitatta a postaköltség és a telefonhasználat címén igényelt összegek realitását. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a szakértőnek a kért postaköltsége felmerülhetett. A szakértő azonban észrevételeiben előadást sem tett arról, hogy tevékenységével kapcsolatban mikor, milyen szervekkel folytatott helyi vagy helyközi telefonbeszélgetést és hogy ezekkel egyenként mennyi költsége merült fel. Igazoltság hiányában a Legfelsőbb Bíróság telefonhasználat címén az alperes által elfogadott készkiadást látta megállapíthatónak.
A fellebbező túlzottnak találta a periratok tanulmányozása címén felszámított 8 óra munkadíjat, mert a peres iratok a keresetlevélből, a két ellenkérelemből, néhány észrevételből, a két tárgyalási jegyzőkönyvből és egy három oldalas egyeztetési jegyzőkönyvből állnak. Elolvasásukhoz szerinte két óra is elegendő. Az alperes konzultáció címén is két óra felszámítását fogadja el, a díjjegyzék szerinti 6 óra helyett, mert a konzultációkat a szakértő a szemlével egybekapcsolhatta. Az ügy súlya szakmai konzultációkat nem tesz szükségessé. A szakértő e kifogással szemben csak általánosságban hivatkozott arra, hogy a perérték ugyan 12 000 Ft volt, a szakértőnek azonban mintegy 82 000 Ft értékű kiesett termelés körülményeit kellett vizsgálnia.
Minthogy a szakértő nem tudott számot adni arról, hogy – a szemlén kívül – kivel, mikor és miért konzultált, továbbá a szakvéleményadásban jártas személynek a viszonylag csekély számú perirat elolvasásához és a megfelelő tájékozódás megszerzéséhez két óra elegendőnek látszik, a Legfelsőbb Bíróság ebben a vonatkozásban is elfogadta a fellebbező álláspontját.
Az alperes a szemlére fordított nyolc órát nem kifogásolta, viszont a bizonylatok tanulmányozására fordított kilenc órát és a szakirodalom tanulmányozására fordított hét óra munkaráfordítást irreálisnak minősítette. A szakértő észrevételében nem tért ki arra, hogy mikor, hol és milyen bizonylatokat tanulmányozott kilenc órán keresztül, feltéve hogy ezt a tevékenységét a helyszíni szemle idején kívül végezte. A Legfelsőbb Bíróság ezért e tekintetben is elfogadva az alperes álláspontját, két órát tartott felszámíthatónak. A szakirodalom tanulmányozása címén azonban munkadíjat a szakértő nem igényelhet. Az ítélkezési gyakorlat szerint, ha a szakértőnek az adott kérdések tekintetében a szükséges szakismerete nincs meg és ezért további tanulmányt kell végeznie, általában az ehhez szükséges időt – speciális eseteket kivéve – nem számíthatja fel, tehát szakirodalom tanulmányozása címén munkadíj a szakértőt nem illeti meg.
A fellebbező kifogásolta az adatgyűjtés címén beállított tíz óra munkaráfordítást. Az adatgyűjtést a szakértő a konzultációk, a szemle, a bizonylatok tanulmányozása közben elvégezhette. Ezért ezen a címen a díj felszámítása indokolatlan.
A szakértő észrevételeiben arra hivatkozott, hogy az adatgyűjtés „címszó mögött... 300 termelőüzem 3 évi statisztikai adatát tekintettem át a szakvéleményem elkészítéséhez”. A szakértő nem adott számot arról, hogy ezt az adatgyűjtést mikor és hol végezte, könyvszakértői módszereket kellett-e alkalmaznia, vagy esetleg statisztikai évkönyv állt rendelkezésére; a szakvélemény elolvasása alapján nem lehet meggyőződést szerezni arról, hogy annak megalkotásában a szakértő 300 termelőüzem statisztikai adatait felhasználta, illetőleg hogy ezek a konkrét termeléskiesés mértékének megállapításához mennyiben voltak felhasználhatók. A Legfelsőbb Bíróság e nem bizonyított tevékenységért munkadíj felszámítását szintén alaptalannak találta.
Az alperes végül a szakértői vélemény összeállítása címén beállított hét óra és a szakértői vélemény elkészítésére fordított nyolc óra munkaidő helyett összesen négy óra munkaidő felszámítását fogadta el.
A szakértői vélemény összeállítása és a szakértői vélemény elkészítése azonos tevékenység. A szakértői vélemény elkészítéséhez – tekintettel annak kisebb terjedelmére is – a felszámított nyolc órának elegendőnek kellett lennie. Ezenkívül a szakértői vélemény összeállítása (megírása, lediktálása, a gépelés ellenőrzése) címén külön munkaórák felszámítása megalapozatlan. Ezek a munkák ugyanis a szakvélemény hibátlan megalkotásához és elkészítéséhez, tehát a szakértő feladatához szorosan hozzátartoznak, elvégzésükért tehát külön díjazás nem igényelhető.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a szakértői vélemény elkészítéséért felszámított nyolcórai munkadíjat elfogadta, viszont a szakvélemény összeállításáért külön munkadíj felszámítását nem találta alaposnak.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a szakértő készkiadásait és munkadíját összesen 1712 Ft-ban állapította meg [Pp. 77. §, 187. § (2) bek.] és az első fokú végzést a Pp. 259. §-a, illetőleg 253. §-ának (2) bekezdése értelmében ennek megfelelően megváltoztatta. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 339/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás