MK BH 1978/500
MK BH 1978/500
1978.11.01.
A vállalat anyaggazdálkodása körében irányító feladatokat ellátó dolgozó nem csupán végrehajtója a vállalat gazdálkodásához szükséges anyagok beszerzésére kiadott intézkedéseknek. Feladatait a vállalat többi, az intézkedései által érintett szervével együttműködve úgy köteles ellátni, hogy figyelemmel kell lennie a tényleges anyagszükségletre és ehhez képest köteles a megfelelő intézkedéseket megtenni a szükségleteket indokolatlanul meghaladó, a vállalat szempontjából felesleges beszerzés megakadályozása érdekében. Ha e kötelességét gondatlanul megszegi, az ezzel okozott kárért másfél havi átlagkeresete erejéig felel [34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet (Mt. V.) 95. § (1) bek. b) pont; Pp. 9. § (2) bek.].
Az I. rendű felperes anyaggazdálkodási osztályvezetőként, a II. rendű felperes anyaggazdálkodási csoportvezetőként dolgozik az alperesnél.
Az alperes az 1975. évben a profiljába nem tartozó 2000 db ZIL rugó legyártására vállalt szerződési kötelezettséget. Az alapanyagként szükséges 85 tonna rugóacélt az alperes az A. Vállalattól rendelte meg, s ebből a mennyiségből 1975. október haváig 40 tonna érkezett meg az alpereshez. A további 45 tonna szállítási határideje 1976 első negyedéve volt.
Az alperes 1975 decemberében megkezdte a már beérkezett anyagból 20 tonnának a feldolgozását. Ennek során a felületi repedések bekövetkezése miatt megállapították, hogy a rugóacél minőségi hibás, így a hiba okának megállapításáig a gyártást leállították. A felperesek 1976. január 21-én telex útján jelentették be az Ó. K. Üzemnek, mint gyártó üzemnek a minőségi hibát és kérték „a minőségi hiba miatt rendelkezésünkre bocsátott rugóacél helyett 40 tonna sürgős szállítását is”. Ugyanezen a napon az A. Vállalathoz mint szállítóhoz is telexen jelentést küldtek, mely tartalmazta a leszállított 40 tonna rugóacél minőségi hibáját és azt is, hogy ezt a mennyiséget a gyártó üzem rendelkezésére bocsátották. Egyben kérték „intézkedésüket, hogy rendeléseinkre a 40 tonna rugóacélt a lehető legsürgősebben megkapja vállalatunk”. Kérték továbbá, hogy „az 1976. január 31-i szállítási határidővel visszaigazolt 45 tonna rugóacélt is soron kívül szállítsák”. Intézkedésükről a járműfenntartási és ipari osztályt, illetve az alperes főmérnöke által a rugógyártás megszervezésére kijelölt dolgozót, H. A. ipari művezetőt nem értesítették.
H. A. feladata volt az anyagrendelések feladása, a tervek felülvizsgálata, a tárgyalások lebonyolítása. A rugógyártással kapcsolatos anyagrendeléseknek az anyaggazdálkodási osztály volt a lebonyolítója.
A járműfenntartási és ipari osztály vezetője 1976. február 6-án értesítette az I. rendű felperest, hogy a gyártó üzem az anyaghibát elismerte és a még fel nem dolgozott 20 tonna anyagot átválogatásra bekérte. Javasolta: tegyen az anyagosztály-vezető intézkedést az anyagnak Ó.-ra való szállítására. A felperesek ennek érdekében semmit sem tettek, így H. A. osztályvezető elszállíttatta a rugóacélt, majd 1976. február 27-én a gyártó üzem 22 tonna hibátlan acélt küldött meg az alperesnek, amelyből azonnal megkezdték a gyártást. A felperesek ezekről a tényekről a járműfenntartási és ipari osztály vezetőjének tájékoztatásából értesültek, ennek ellenére a szállító vállalatnak nem jelentették a fejleményeket és nem mondták le az 1976. január 21-én telex útján közölt 40 tonna acélra vonatkozó megrendelést. Mindezekre figyelemmel az A. Vállalat a telexrendelésre 1976. március 31-én leszállított 28 250 kg rugóacélt, továbbá a szállítási szerződésben megrendelt mennyiséget is. Ezenkívül megérkezett az Ó. K. Üzemtől az ipari osztály által megrendelt 35 tonna anyag is.
A felperesek telexmegrendelésére leszállított 28 250 kg rugóacél 1976. április 3-án megérkezett az alperes telepére, erről a felperesek tudtak, de azt megrendelés nélküli szállításnak minősítették, majd azt 1976. április 13-án keltezett levelükben az Ó. K. Üzem rendelkezésére bocsátották. A gyártó üzem és a szállító vállalat a felperesek tájékoztatását nem fogadta el, kérte az anyag bevételezését és annak ellenértékét. A felperesek ekkor vették fel a kapcsolatot a járműfenntartási és ipari osztállyal, közölve, hogy a gyártó vállalatnak nem lehet a leszállított anyagot visszaküldeni. Többszöri levélváltás, illetve tájékoztatás után a 28 250 kg rugóacél bevételezése megtörtént, de erről a tényről a felperesek a pénzügyi osztályt nem tájékoztatták, így a vételár kifizetése késve történt meg. A késedelmes kifizetés miatt az alperesnek 18 912 forint késedelmi kamatot, 2024 forint illetéket, maid 15 888 forint eszközlekötési járulékot kellett kifizetnie. A szükségtelenül megrendelt 28 250 kg rugóacél értéke 404 797 forint, mely anyagérték elfekvőként jelentkezik.
Az alperes igazgatója az 1976. december 30-án hozott határozatában az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta az I. rendű felperest, megállapítva, hogy a rugóacél beszerzésével, a többlet megrendelésével s intézkedései következményeinek figyelmen kívül hagyásával, a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte. Magatartásával egyben a vállalatnak kárt is okozott. Ez utóbbi tényre figyelemmel az 1976. december 20-án hozott másik határozatában az Mt. 57. §-ának (1) bekezdésére és az Mt. V. 95. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással havi 500 forintos részletfizetési kedvezmény megadásával 5000 forint kártérítés megfizetésére, míg a II. rendű felperest az 1976. december 21-én hozott határozatával 2000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte havi 300 forint részletfizetés engedélyezésével. A határozat indokolásában megállapította, hogy a csoportvezető beosztású II. rendű felperes meggondolatlanul, mielőtt még a minőségi és műszaki vizsgálatok megtörténtek volna, selejtnek minősítette a 40 tonna rugóacélt és helyette ugyanezt a mennyiséget megrendelte.
A felperesek a határozatok ellen panaszt terjesztettek elő. Vitatták vétkességüket.
A munkaügyi döntőbizottság a panaszukat elutasította.
A felperesek a keresetükben kérték a munkaügyi döntőbizottság határozatainak megváltoztatását.
A munkaügyi bíróság 1977. május 30-án meghozott és a fegyelmi ügy vonatkozásában jogerőre emelkedett ítéletével a kereseteket elutasította. Döntése indokolásában többek között megállapította, hogy a felperesek megszegték munkaköri kötelezettségüket s ezzel az alperesnek kárt is okoztak. A felperesek középvezetői munkakörben dolgoznak, ebből adódik, hogy intézkedéseiket körültekintően kell megtenniük. Szükséges, hogy rendelkezéseikről, intézkedéseikről a vállalat többi érdekelt szervezeti egysége is tudomást szerezzen. A szükségtelen, többletszállítást eredményező, 1976. január 21-i telex szövegének tartalmát a járműfenntartási és ipari osztállyal nem közölték, a pénzügyi osztályt sem tájékoztatták a beérkezett anyag vételárának kifizetéséről. Mindezek alapján az I. rendű felperest megrovás fegyelmi büntetéssel sújtó alperesi határozatot, valamint a kártérítés megfizetésére kötelező határozatokat hatályában fenntartotta.
A felpereseknek a kártérítés megfizetése alóli mentesítés végett benyújtott fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét és ennek következtében a munkaügyi döntőbizottság határozatait a kártérítésre vonatkozó részében megváltoztatta. A felpereseket a kártérítési határozatban megjelölt összegű kártérítés megfizetése alól mentesítette. Megjegyezte, hogy bár végső soron a bíróság állapította meg az I. rendű felperes fegyelmi vétségét, ez azonban a Pp. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a kártérítési felelősség kérdésében a bíróságot nem köti. A felperesek kártérítési felelősségét ettől függetlenül kell elbírálni. A valóságnak megfelelően minősítette azt a tényt, hogy az I. rendű felperesnek címzett és 1976. február 6-án megküldött levél tartalmáról mindkét felperesnek tudnia kellett, nem a teljes 40 tonna acél hibás, hanem csak 20 732 kg, ennek ellenére 1976. március 19-ig tevőleges magatartást nem fejtettek ki. Az általuk küldött telex szövegéből és egyéb magatartásukból megállapíthatóan nem adtak fel újabb megrendelést, így magatartásuk és az alperes kára között okozati összefüggés nincs.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetőleg a bennük megállapított tényállás nem köti. A felpereseknek a kártérítés megfizetése alóli mentesítésre irányuló fellebbezésének elbírálásánál azonban a másodfokú bíróság nem hagyhatta volna figyelmen kívül az I. rendű felperes vonatkozásában a munkaügyi bíróság ítéletének a fegyelmi vétséggel kapcsolatos ténymegállapításait.
A másodfokú bíróság maga is vizsgálta, hogy a felperesek munkaviszonyukkal kapcsolatban elkövették-e a mulasztást és e kérdésben tényként állapította meg, hogy tudva a járműfenntartási és ipari osztály 1976. február 6-i tájékoztatójáról, „tevőleges magatartást” 1976. március 19-ig nem fejtettek ki. Minthogy nem új megrendelést adtak fel a szállító és gyártó vállalatnak, így kárt nem okoztak.
Ez az okfejtés téves.
A másodfokú bíróság is megállapította, hogy a felperesek tevőleges magatartást nem fejtettek ki. E mulasztásuk okozati összefüggésben áll a keletkezett kárral. A felperesek a perben állították, hogy csak mechanikus ügyintézői voltak a vállalati megrendelésnek, így a keletkezett kárért nem vonhatók felelősségre. Az anyaggazdálkodási osztály azonban – melynek vezetői a felperesek – nem lehet egyszerűen mechanikus, a többi osztállyal kapcsolatait mellőző szervezet, az adott esetben pedig különösen azért sem, mert maga az alperes koordinálta a rugóacél beszerzése körében tevékenységüket, előírva, hogy a járműfenntartási és ipari osztállyal szorosan együttműködve kell a munkájukat végezniük.
A felperesek már 1976. december havában tudomást szereztek a leszállított rugóacél nagymérvű minőségi hibájáról, de arról is, hogy 1976. január havában maga a gyártó üzem is elismerte a minőségi hibát. Ez a minőségi hiba a 85 tonnás megrendelés körében merült fel. A felperesek pedig mindezek tudatában sürgették a szállító vállalatot az 1976. január 21-i telexükben, hogy a még le nem szállított rugóacélt szállítsa le és egyben az alpereshez már megérkezett 40 tonna rugóacél helyett is másikat küldjön. Ez a 45 tonna hátralékos rugóacél annak a megrendelésnek a része volt, amelynek körében az első szállítmány tekintetében a minőségi hiba fennállt.
A felperesek megelőzhették volna a kár bekövetkezését, ha az 1976. január hó 21-én feladott telexüket 1976. február 6-át követően azonnal módosítják vagy a telex feladása előtt felveszik a kapcsolatot a járműfenntartási és ipari osztállyal. Többrendbeli mulasztásuk következményeként nemcsak az alperest, hanem a népgazdaságot is kár érte, mert a közel félmilliós értékű ZIL rugó gyártására ebben az időszakban Magyarországon csak az alperes vállalkozott.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a kifejtettekkel ellentétes álláspontja miatt a felpereseket mentesítette a kártérítés megfizetése alól. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 028/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás