MK BH 1978/501
MK BH 1978/501
1978.11.01.
Az 1944. július 1-je előtt háztartási alkalmazottként munkaviszonyban töltött időt csak egykori okirati bizonyíték vagy helyszíni vizsgálat alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni. A társadalombiztosítási szerv – ha okirati bizonyíték nem áll rendelkezésre – a helyszíni vizsgálatot akkor is köteles lefolytatni, ha a vizsgálat keretében csak tanúk meghallgatására van lehetőség [1975. évi II. tv. 8. §; Pp. 152. § (1) bek., 339. § (2) bek.; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 110. § (3) bek., 112. §, 256. § (1) bek. b) pont; MK 106. sz.].
A felperes az öregségi nyugdíjához szükséges szolgálati idő megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet, amelyet az alperes elutasított annak megállapítása mellett, hogy az 1929. január 1-jétől az 1976. február 29-ig terjedő időben összesen 5 év 68 nap figyelembe vehető szolgálati időt szerzett. A felperes felszólalását, amely további idők szolgálati időként való beszámítására irányult a társadalombiztosítási bizottság elutasította és az alperes határozatát, helybenhagyta. A másodfokú határozat ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz. Kérte annak megállapítását, hogy az 1929. szeptember 1-jétől, az 1936. március 31-ig terjedő időben a keresetlevelében megjelölt munkáltatóknál háztartási alkalmazottként munkaviszonyban állt és kérte az e munkaviszonyokban eltöltött idejének a nyugdíjra jogosító szolgálati idejébe való beszámítását. Hivatkozott arra, hogy a munkaviszonyait bizonyító eredeti okmányai a háborús események során megsemmisültek, tanúkkal azonban bizonyítani tudja a munkaviszonyainak fennállását.
A járásbíróság az ítéletével a társadalombiztosítási bizottság és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte, mert jogszabályt sértőnek találta, hogy a felperes által megjelölt munkaviszonyok helyszíni vizsgálatát az alperes nem folytatta le és enélkül hozta meg a határozatát. Az ítéletének indokaiban kifejtette: az alperesnek a helyszíni vizsgálatot le kell folytatnia és ezt követően kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a felperes által megjelölt háztartási alkalmazotti munkaviszonyok időtartama szolgálati időként figyelembe vehetők-e.
A megyei bíróság az ítéletévei a járásbáróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokaiban kifejtettek szerint nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely előírná, hogy a társadalombiztosítási szerv köteles lenne a helyszíni vizsgálatot lefolytatni. A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 110. §-ának (3) bekezdésében foglaltakból, valamint az alperes eljárását szabályozó belső rendelkezésekből arra a következtetésre jutott, hogy a helyszíni vizsgálat elrendelése az alperes igazgatóság vezetőjének a hatáskörébe tartozik, így a járásbíróság tévesen utasította az alperest ennek az eljárásnak a lefolytatására. Minthogy pedig a felperes a beszámítani kért, 1944. július 1. előtt fennállott háztartási alkalmazotti munkaviszonyait a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 112. §-ában megjelölt módon – egykorú okirattal – nem tudta bizonyítani, ezért a megyei bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 106. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint a dolgozó a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 256. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra figyelemmel abban az esetben sincs elzárva attól, hogy a bírósághoz forduljon a vitás szolgálati idejének beszámítása végett, ha 1944. július 1. előtt fennállott olyan háztartási alkalmazotti munkaviszonyban eltöltött idejének beszámításával kéri a nyugdíjjogosultságának megállapítását, amelyre vonatkozóan a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásában nincs adat, okirati bizonyíték nem áll rendelkezésre, és a társadalombiztosítási szerv sem folytatta le a helyszíni vizsgálatot. A bíróság eljárására is irányadó azonban az R. 112. §-ának az a rendelkezése, amely szerint az 1944. július 1. előtt háztartási alkalmazottként munkaviszonyban töltött idő csak egykorú okirati bizonyíték vagy helyszíni vizsgálat alapján vehető figyelembe.
A kollégiumi állásfoglalás is utal arra, hogy az R. 110. §-ának (3) bekezdése értelmében a helyszíni vizsgálat lefolytatása a társadalombiztosítási szerv hatáskörébe tartozik. A társadalombiztosítási szerv azonban az 1975. évi II. törvény alapelveiből, de különösen a törvény 8. §-ában foglaltakból következően – amelyek szerint a társadalombiztosítási szerv a hozzá forduló biztosított igényének érvényesítéséhez segítséget nyújt – a helyszíni vizsgálat lefolytatásától, ha arra lehetőség van, nem zárkózhat el. Még inkább indokolt a helyszíni vizsgálat lefolytatása abban az esetben – mint a felperes esetében is –, amikor a dolgozó nyugdíjjogosultsága csak az ilyen módon bizonyítani kívánt idő beszámításával állapítható meg.
Ha a társadalombiztosítási szerv a keresetlevél benyújtását megelőző eljárása során az. R. 110. §-ának (3) bekezdésében megjelölt eljárást (helyszíni vizsgálatot) – habár erre lehetősége volt – nem folytatta le, az állásfoglalás szerint a bíróság akkor jár el helyesen, ha a társadalombiztosítási szervet – határozatának kiegészítése végett – felhívja ennek a lefolytatására és annak befejezéséig a per tárgyalását a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggeszti. Nincs akadálya azonban annak sem, hogy a bíróság a társadalombiztosítási szerv hiányos és ekként jogszabályértő határozatát a Pp. 339. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezze. Erre azonban általában csak akkor kerülhet sor, ha a határozat hiánya az előzőek szerinti módon nem pótolható.
Az adott esetben az alperes a felperes által állított munkaviszonyok helyszíni kivizsgálásától következetesen elzárkózott és a perben mindvégig az volt az álláspontja, hogy mérlegelési jogkörében döntheti el: kíván-e helyszíni kivizsgálást folytatni a nyugdíjigénylő dolgozó által állított munkaviszonyokra vonatkozóan. Ezt az álláspontját az alperes a fellebbezésében azzal is indokolta, hogy a szóban levő eljárás keretében kizárólag tanúvallomások nem szolgálhatnak a szolgálati idő elismerésének alapjául, mert ilyen elismerésre csak akkor van lehetőség, ha az igénylő által megjelölt tanúkon kívül más személyek is tudnak a munkaviszonyra vonatkozóan érdemben nyilatkozni, vagy pedig az igénylő nyilatkozatából tárgyi bizonyítékok vagy okiratok fellelhetőségére lehet következtetni.
Az ismertetett álláspont azért téves, mert kizárólag feltételezés alapján nem lehet előre megállapítani, hogy a helyszíni eljárás mennyiben lesz eredményes és annak során felmerülnek-e olyan bizonyítékok, amelyek alapján a vitatott munkaviszony fennállását meg lehet állapítani, vagy legalábbis annak fennállására lehet következtetni. Ha pedig ilyen bizonyítékokat a helyszíni kivizsgálás nem tárna fel, a tanúk kihallgatását ebben az esetben sem lehet mellőzni, mert a kivizsgáláshoz ez is hozzátartozik, és nincs akadálya annak, hogy a társadalombiztosítási szerv a helyszíni vizsgálat keretében kihallgatott tanúk vallomása alapján döntse el, megállapítható-e a kérdéses munkaviszony fennállása. Az alperesnek a perben elfoglalt álláspontjára tekintettel helytállóan döntött a járásbíróság úgy, hogy az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A megyei bíróság ezzel ellentétes álláspontja és ítéleti döntése törvénysértő. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 033/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás