BK BH 1978/505
BK BH 1978/505
1978.12.01.
Az emberölésnek erős felindulásban elkövetése nem állapítható meg, ha az elszenvedett sérelem és a cselekmény véghezvitele között eltelt viszonylag hosszabb idő alatt lezajlott cselekménysorozat alatt a terhelt céltudatos magatartást tanúsított [1961. évi V. törvény (Btk.) 254. §, 253. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a terhelt bűnösségét erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérletében állapította meg és ezért őt – börtönben végrehajtandó – 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt házassága nem volt zavartalan, a férje őt többször bántalmazta, a közös lakásukat napokra elhagyta. A terhelt 1976. decemberében az NSZK-ba utazott azzal a céllal, hogy gyermekével együtt az NSZK-ban marad és Magyarországra többet nem tér vissza. A távollétének ideje alatt a férje elköltözött a közös lakásból és a sértettel lépett életközösségre. A terhelt több hónapos külföldi tartózkodás után azonban visszatért. Ragaszkodott a férjéhez, és közös megegyezésük alapján az életközösséget ismét helyreállították. A házas együttélés azonban továbbra sem volt zavartalan, a férje több alkalommal szidalmazta és tettleg bántalmazta, amelynek hatására a terhelt gyermekével együtt többször az édesanyjához költözött. Legutóbb 1977. december 24. napján költözött el a terhelt a közös lakásból, majd az együttélést néhány nap múlva ismételten visszaállították.
Újabb kibékülésük napján a lakásba történő megérkezésük után lefeküdtek, majd közösültek. A terhelt észrevette, hogy a férjének a hátán sérülések vannak, és a sérülések keletkezésének az okát tudakolta. A terhelt férje közölte, hogy a karmolások a sértettől származnak és durva szavakkal tudatta feleségével, hogy e kibékülést közvetlenül megelőzően a sértettel volt nemi kapcsolata. Ez a közlés a terheltben erős felindulást eredményezett, amire azt a kijelentést tette, hogy a sértettet meg tudná ölni, ha ott lenne. Ezt követően a terhelt magához vette a kisfiának 9 cm pengehosszúságú zsebkését, majd felöltözve, a férjével és a kiskorú gyermekével hármasban elindultak otthonról a sértett keresésére. A terhelt szándéka az volt, hogy ha találkozik a sértettel, megöli őt. Taxival mentek az étterem elé, mert a terhelt tudta, hogy a sértett gyakran megfordul az említett szórakozóhelyen. A megérkezésük időpontjában a sértett éppen távozott az étteremből. A terhelt és a sértett az ajtóban találkoztak. Ekkor a terhelt előkapta a zsebkést és azzal felülről lefelé irányuló mozdulattal, közepesnél nem nagyobb erővel a sértett melléhez csapott. A szúrás mintegy 1 cm-es haránt irányú folytonosságmegszakítást okozott. A szúrás a mellüregbe nem hatolt be, nem volt életveszélyes, a sérülés tényleges gyógytartama 8 napon belüli volt:
Az elsőfokú bíróság a cselekmény minősítése körében arra a meggyőződésre jutott, hogy a terhelt erkölcsileg és emberileg méltányolható okból került erős felindulás állapotába, ez az állapota alkalmas volt arra, hogy mérlegelési képességét elhomályosítsa és ebben az állapotban kísérelte meg a sértett megölését. Az erős felindulást kiváltó és a férje részéről tanúsított magatartás, valamint a bekövetkezett ölési cselekmény között nem telt el olyan jelentősebb idő, amely a terhelt erősen felindult állapotát alapvetően befolyásolta volna. Ezért a terhelt cselekményét a Btk. 254. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének a Btk. 9. §-a szerinti kísérleteként minősítette.
A büntetés kiszabásánál az elsőfokú bíróság súlyosítóként vette figyelembe, hogy a terhelt által használt kés az erőszakos bűncselekmények elkövetésénél veszélyes eszköznek tekintendő. Ezzel szemben enyhítő körülményként értékelte a terhelt büntetlen előéletét, családos állapotát, a sértett közrehatását, azt, hogy a férjével kifogásolható kapcsolatot tartott fenn. Figyelembe vette a szenzitív, indulatlabil személyiségszerkezetét, amely a terhelt számára a cselekmény elkövetését megkönnyítette.
A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzte és a szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette.
A Legfelsőbb Bíróság a büntetés kiszabásával kapcsolatosan kifejtette: az elsőfokú bíróság tévesen értékelte súlyosító körülményként, hogy a terhelt veszélyes eszközzel, késsel követte el a terhére rótt bűncselekményt. Rámutatott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság 12. sz. Irányelve a cselekmény társadalomra veszélyességét fokozó bűnösségi körülményként megemlíti ugyan az erőszakos cselekmények felfegyverkezve, főleg késsel való elkövetését, mert a kés használata általában a megtámadott életének kioltásával is fenyeget. Az ölési szándékkal elkövetett cselekmények esetében azonban az élet kioltásának lehetősége a törvényi tényálláshoz tartozó elem, ezért a törvényi tényállás megvalósításához használt eszköz a társadalomra veszélyesség szempontjából csak akkor érdemel külön figyelmet, ha az különösen veszélyes (pl. méreg, lőfegyver). Az ölési cselekmények tipikus eszközei – kés, zsebkés, karó stb. – használata azonban értelemszerűen súlyosító körülményként figyelembe nem vehető.
A Legfelsőbb Bíróság a bűnösségi körülmények felsorolásánál utalt arra is, hogy a terhelt javára kell értékelni különös nyomatékkal a terhelt férje és a sértett kapcsolatából fakadóan, a cselekmény elkövetését megelőzően a terhelt idegeit felőrlő, önérzetét, házastársi mivoltát súlyosan megalázó helyzetét. Enyhítő körülményként vette figyelembe még a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ölési cselekmény kísérleti szakban maradt és az okozott sérülés nem volt veszélyes, 8 napon belül gyógyult.
Az ekként változott bűnösségi körülmények alapján a Legfelsőbb Bíróság szerint az egyébként helyes tartamban megállapított szabadságvesztés mellett a közügyektől eltiltás alkalmazásának feltételei nincsenek meg, ezért azt mellőzte. Megállapította, hogy a bűnelkövetéshez vezető tényezők és magának az elkövetésnek a körülményei olyanok, amelyek a terhelttel szemben a Btk. 70. §-ának (2) bekezdésében írt kivételes rendelkezést alkalmazhatóvá teszik, ezért a terhelttel szemben a Btk. 70. §-ának (3) bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a cselekmény minősítése, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése és az indokolás részben törvénysértő volta miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
a) Az eljárt bíróságok a megalapozott tényállás alapján helyesen következtettek a terhelt bűnösségére, tévedtek azonban, amikor a terhelt cselekményét emberölés bűntettének kísérlete helyett, erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette kísérleteként minősítették.
Az erős felindulás megállapításánál a cselekménysorozatot teljességében kell vizsgálni. A felindulást okozó kiindulási ponttól a cselekmény véghezvitelének időpontjáig minden egyes mozzanatot mérlegelési körbe kell vonni annak megállapítása érdekében, hogy az elkövető olyan állapotba került-e a felindulása következtében, amely miatt a meggondolás, a megfontolás szokásos mértéke számára lehetetlenné vált.
Az adott esetben nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a terhelt a cselekményt a tudatát elhomályosító erős felindulásban követte el. Az ítéleti tényállásból kitűnően a terhelt és a férje között hosszabb időn keresztül állandósult volt a veszekedés és a tettlegesség. A terhelt tudott férjének a házasságon kívüli kapcsolatáról is. A tényállásból kitűnően a felindulást kiváltó esemény után a sértett megpillantásáig és a cselekmény véghezviteléig viszonylag huzamosabb idő telt el. Ebben az időszakban több mozzanatú, hosszabb cselekménysorozat zajlott le: a terhelt és a férje, valamint gyermeke felöltözése, taxi keresése, a taxival történő helyszínre utazás stb. A terhelt felindultságára, kétségtelenül okot adott a benne élő és a korábbi események hatása alatt a sértettel szemben kialakult ellenszenv és bizonyos megtorlási vágy. Az így keletkezett felindult állapot azonban a tudatát nem homályosította el. Az elszenvedett sérelem és az ölési cselekmény közötti viszonylag hosszabb idő alatt a terhelt más jellegű cselekményeket végzett, ezekben céltudatosság, az elképzeléseinek megfelelő magatartás mutatkozott, és hiányoznak azok a tények, amelyek a terhelt belső egyensúlyának megbomlására, tudatának elhomályosodására engednének következtetést.
Ekként az adott esetben az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének törvényi tényállási elemei nem valósultak meg.
b) Tévedett a Legfelsőbb Bíróság, amikor mellőzte a súlyosító körülmények közül az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított azt a tényt, hogy a terhelt különösen veszélyes eszközzel, késsel követte el a terhére rótt bűncselekményt.
Téves a Legfelsőbb Bíróság 12. sz. Irányelvének idevonatkozó megállapításából olyan következtetés levonása, hogy az ölési cselekménnyel kapcsolatban a kés használatának súlyosítóként való alkalmazása kizárt. Az élet és testi épség elleni cselekmények – közöttük az ölési cselekmények is – az erőszakos bűncselekmények körébe tartoznak. Az irányelv kifejezetten az erőszakos cselekmények vonatkozásában említi meg a kést mint a bűncselekmény veszélyes eszközét, és kívánja meg a késsel való elkövetés súlyosítókénti értékelését, kiemelve azt, hogy a bűncselekmény eszközének veszélyessége jelentős mértékű bűnösségi körülmény.
Nincs tehát alap annak megállapítására, hogy a késsel elkövetett ölési cselekmények esetében a használt eszköznek súlyosító körülményként történő figyelembevétele kizárt. Ezért az Elnökségi Tanács az ítélet indokolásának idevonatkozó részét mellőzte és a kést mint a bűncselekmény veszélyes eszközének használatát súlyosítóként értékelte.
c) Tévedett a Legfelsőbb Bíróság akkor is, amikor a terhelttel szemben az elsőfokú bíróság által egyébként helyes tartamban meghatározott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette.
Az adott esetben az ölési cselekményt megelőző időszakban bekövetkezett körülmények hatással voltak a terhelt idegállapotára és eredményezhettek bizonyos izgalmi állapotot, mely azonban csupán az enyhítő szakasz alkalmazását indokolhatja. Ezen túlmenően azonban nem mutatkozik olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, amely az egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését indokolná. Ezt nem teszi lehetővé a cselekmény súlya, továbbá a terhelt személyében megmutatkozó társadalomra veszélyesség foka sem. Ez utóbbinak a megítélésénél jelentősége van a terhelt elszánt magatartásának, az ölési szándék intenzitásának is, amit mutat az, hogy az ölési kísérletet a terhelt szolgálatban levő rendőrök és más személyek jelenlétében hajtotta végre.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy az eljárt bíróságok ítélete a cselekmény minősítése, a Legfelsőbb Bíróság ítélete pedig a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése és az indokolás részbeni téves volta miatt törvénysértő. Ezért az említett rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és a terhelt cselekményét a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette Btk. 9. §-a szerinti kísérletének minősítette és a terhelttel szemben a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. (Legf Bír. Eln. Tan. B. törv. 1194/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás