BK BH 1978/508
BK BH 1978/508
1978.12.01.
Önmagában az a tény, hogy a terhelt szeszes ital és gyógyszer együttes hatása alatt vezetett a közúton gépjárművet, még nem ad alapot a közúti (szándékos) veszélyeztetés megállapítására (1961. évi V. törvény (Btk.) 193. §).
A terheltet a járásbíróság és a megyei bíróság szeszes italtól befolyásolt állapotban halálos közúti baleset gondatlan okozásának bűntette miatt 1 év 8 hónapi szabadságvesztésre és 4 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte. Az irányadó tényállás lényege a következő.
Az 1957. óta hivatásos gépkocsivezetői engedéllyel rendelkező, munkáját gépkocsivezetőként a vádbeli esetig kiválóan végző terhet július 15-én reggel 6 órától 16-án 14 óráig, a baleset bekövetkezéséig lényegében pihenés nélkül tehergépkocsit vezetett. Minthogy súlyos Bechterew kórban szenved, útközben a nyaktájon és egyéb testrészein rendkívül nagy fájdalmat érzett. Hogy fájdalmát enyhítse, több ízben különféle gyógyszereket vett be, egyebek között olyanokat is, amelyekről tudta, hogy vezetés közben szedésük tilos, és különösen veszélyes azok hatása alatt szeszes italt fogyasztani. Egy esetben kb. 6 dl bort is elfogyasztott. Ezek összhatásaként olyan bódult állapotba került, hogy nem vette észre az út jobb oldalán a vele egy irányban kerékpáron haladó sértettet s egyenesen nekivezette a tehergépkocsit. Az ütközés zajára némileg magához tért és 88,4 méternyi távolságra megállt, miközben 27,6 méteres féknyomot hagyott. Vérében 1,66 ezrelék alkoholkoncentráció volt kimutatható. A sértett kórházba szállítása után belehalt sérüléseibe.
A közúti veszélyeztetés megállapítása és a szigorúbb büntetés kiszabása végett emelt törvényességi óvás nem alapos.
a) A Btk. 193. §-ának (1) bekezdése értelmében a közúti veszélyeztetés bűntettét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét szándékosan közvetlen veszélynek teszi ki.
Ahhoz tehát, hogy ez a bűncselekmény megvalósuljon, szükséges, hogy az elkövető egyenes vagy eshetőséges szándéka közvetlen veszély okozására irányuljon.
Önmagában az a tény, hogy a terhelt szeszes ital és gyógyszer együttes hatása alatt vezetett, csupán azt jelentette, hogy a közúti közlekedési szabályt szándékosan megszegte, de az ebből eredő további következményekre, illetve konkrét személy életét, testi épségét vagy egészségét érintő közvetlen veszélyre szándéka nem terjedt ki. Nyilvánvalóan nem volt közömbös számára, hogy létrejön-e ilyen veszélyhelyzet, mert ez egyúttal a saját életének a veszélyeztetését is jelentette volna, márpedig a terhelt egész életvezetése ellene mond annak a feltételezésnek, hogy felelőtlenül, a következményekbe belenyugodva hajlandó lett volna mások – és saját – életét súlyosan kockáztatni. Az eljárás adatai alapján csupán azt lehet megállapítani, hogy indokolatlanul bízott vezetői rutinjában és megfelelő megfontoltság nélkül hitte, hogy a fájdalmának csillapítása céljából bevett gyógyszerek és elfogyasztott alkohol hatása ellenére képes balesetmentesen közlekedni.
Minthogy tehát a közvetlen veszély és a további következmények tekintetében a terheltet legfeljebb gondatlanság terheli, a Btk. 193. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntette tényállási elem hiányában nem valósult meg, következésképpen helytálló az alapügyben eljárt bíróságoknak a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezése.
b) A büntetéskiszabással kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal az alapügyben hozott határozatok tartalmára. A hosszú idő óta kiválóan dolgozó s a vádbeli esetben is igen terhes társadalmi munkát is vállaló, büntetlen előéletű, családos terhelt esetében, akinek a büntetéselviselési képességét nagy fokban csökkenti a nagyon súlyos, gyógyíthatatlan, sőt előreláthatóan elháríthatatlanul tovább romló betegsége, a kiszabott szabadságvesztés törvényes, megfelel a Btk. 34. §-ában meghatározott büntetési célnak. A mellékbüntetésül kiszabott, a járművezetéstől 4 évre történt eltiltás pedig – a betegség jellegére és várható fokozódására tekintettel – annál is inkább megfelelően szigorú, mert a terhelt a büntetés tartamának letelte után előreláthatóan csak alkalmassági vizsga letételével lesz abban a helyzetben, hogy vezetésre ismét engedélyt kapjon.
A közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazására irányuló támadást sem találta a Legfelsőbb Bíróság alaposnak. Az eddig igen pozitív életvezetésű terhelt első megtévedése nem teszi őt méltatlanná a közügyekben való részvételre.
A kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan törvényességi óvást a Be. 291. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. B. törv. V. 736/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás