MK BH 1978/51
MK BH 1978/51
1978.01.01.
I. A vállalatot a dolgozó halálos kimenetelű üzemi balesete esetén – ha a felelőssége fennáll – a dolgozó hozzátartozójának saját személyében bekövetkezett munkaképesség-csökkenéséért és az abból származó kárért is felelősség terheli, amennyiben az így keletkezett kár a dolgozó halálával okozati összefüggésben van [1967. évi II. törvény (Mt.) 62. § (1) bek.; 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 1/F. §, 7. § (1) bek.].
II. A vállalat kártérítési felelősségét az is megalapozza, ha magatartása és a bekövetkezett kár között az okozati összefüggés csak közvetett módon áll fenn, de a magatartása releváns oka a kárnak [1967. évi II. törvény (Mt.) 62. § (1) bek.].
III. A vállalat teljes mértékű anyagi felelősségének fennállása esetén a jogosult gondozásával kapcsolatban felmerült költségeket is köteles teljes egészükben megtéríteni. A költségek viselése még részben sem hárítható át a jogosultra azon a címen, hogy olyan jövedelemmel rendelkezik, amelyből képes e költségeket viselni [2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 7. § (1) bek., 8. § (1) bek.].
A felperes férje az alperes sűrítőüzeme gépi berendezésének vegyszeres tisztításánál figyelőszolgálatot teljesített. Észrevette, hogy a berendezésen az egyik helyről sűrű gőzgomolyag áramlik. Ekkor odament, ahol e rendellenességet észlelte, és ott – a gőzcsap ismeretlen okból eredő hibája miatt – a kicsapódó lúgos anyag leforrázta. A sérülései következtében három nap múlva meghalt.
A felperes a férje haláláig női szabó kisipari tevékenységet folytatott. A férje halála annyira megviselte, hogy ideg-összeroppanást szenvedett. Állapota a későbbiek során rosszabbodott, jelenleg is gyógykezelésre és gondozásra szorul. Emiatt az iparát nem gyakorolja. A társadalombiztosítási szerv havi 1899 Ft özvegyi nyugdíjat állapított meg a részére.
Az alperes a balesetért a felelősségét elismerve a temetési és az ezzel összefüggő egyéb költségekre 9023,25 Ft-ot kifizetett, majd utóbbi dologi károk – a néhai temetési ruhája, karórája, pénztárcája – fejében további 3400 Ft kifizetését rendelte el.
A felperes további kárának megtérítése iránti panaszát a munkaügyi döntőbizottság elutasította.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A keresetében az alperest jövedelemveszteséget pótló járadék és ápolási díj fizetésére kérte kötelezni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 1976. december 1-jétől ápolási költség címén havi 500 Ft fizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokai szerint a felperes férjének a baleset előtti átlagkeresete 3096 Ft volt, ezen kívül a társadalombiztosítás keretében havi 356 Ft baleseti járadékban részesült. Az összes jövedelme tehát havi 3452 Ft volt, amelynek felét – 1726 Ft-ot – fordította a felperes tartására. A felperes özvegyi nyugdíjának összege ezzel szemben havi 1899 Ft, tehát több annál, mint amennyi a férje jövedelméből reájutott, így a felperes az elmaradt tartást pótló járadékra nem jogosult, mert ilyen címen kára nincs. Megalapozottnak találta azonban a munkaügyi bíróság a felperes gondozási díj iránti igényét és annak költségei megtérítése fejében – a kereseti kérelmének megfelelően – havi 500 Ft-ot ítélt meg a részére.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az ügyész és a felperes jelentett be fellebbezést.
Az ügyészség a fellebbezésében indítványozta az ápolási költségeknek havi 300 Ft-ban való megállapítását, figyelemmel arra, hogy e költségek egy részét a felperes az özvegyi nyugdíjból fedezni tudja, mivel annak összege magasabb, mint a férje által nyújtott tartás.
A felperes a fellebbezésében – a már megítélt összegen felül – havi 910 Ft járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperest 1975. augusztus 6-tól havi 300 Ft ápolási költség fizetésére kötelezte.
A megyei bíróság – az ítéletének indokaiból kitűnően – a felperes járadékkövetelése tekintetében egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával és úgyszintén helytállónak találta az ápolási költségekkel kapcsolatos ügyészi fellebbezést is.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes férjének a baleset előtti havi átlagkeresete az alperes kimutatása szerint 3010 Ft volt. Ezen kívül havi 356 Ft társadalombiztosítási baleseti járadékban részesült. Az összes jövedelme tehát havi 3366 Ft volt. A felperes női szabó kisiparos volt, a havi tiszta jövedelmét az adóhatóság 1000 forintban állapította meg. A kettőjük együttes jövedelme tehát havi 4366 Ft volt, amelynek fele – 2183 Ft – jutott a felperesre. Minthogy a felperes saját jövedelme havi 1000 Ft volt, a férje – eltérően az eljárt bíróságok álláspontjától – csak havi 1183 Ft-tal járult hozzá a felperes tartásához, mert jövedelmének ezt meghaladó része a saját megélhetésének biztosítására szolgált.
A felperes azonban a férje halála miatt bekövetkezett ideg-összeroppanása folytán a keresőképességét oly mértékben vesztette el, hogy – az igazságügyi szakértő megállapítása szerint – mások gondozására szorul. Keresőképességének elvesztése miatti havi 1000 forint jövedelemkiesése a férje halálos balesetével okozati összefüggésben áll.
Az 1967. évi II. törvény 62. §-ának (1) bekezdése alapján a vállalat a dolgozónak a munkaviszony keretében okozott kárért felel. A hozzátartozók kára fejében e felelősségi szabály alapján a vállalat a többször módosított és kiegészített 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet (R.) 7. §-ának (1) bekezdése értelmében az elvesztett tartás erejéig köteles kártérítést fizetni. Ilyen címen azonban az alperest kártérítési kötelezettség nem terheli, mert a felperesnek folyósított özvegyi nyugdíj összege – 1899 Ft – meghaladja az elvesztett tartás összegét, a társadalombiztosítás alapján folyósított özvegyi nyugdíjat pedig kárcsökkentő tényezőként kell figyelembe venni.
Az R. 1/F. §-a értelmében a vállalat a dolgozó halála esetén, ha a felelőssége fennáll, a hozzátartozóinak teljes vagyoni kárát köteles megtéríteni. E jogszabály alapján az alperest a felperes saját személyében bekövetkezett munkaképesség-csökkenéséért és az abból származó kárért is felelősség terheli, minthogy a felperes tartósan munkaképtelen állapota – közvetett módon – a férje halálos kimenetelű üzemi balesetével áll okozati összefüggésben. Következésképpen az alperes az ezzel összefüggésben keletkezett kárt is köteles megtéríteni. Annak a körülménynek, hogy a kárt okozó magatartás és a felperes szóban levő kára között az okozati összefüggés csak közvetett módon áll fenn jelentősége nincs, mert a közvetett károkozás is megalapozza a felelősséget, ha az a kárnak releváns oka, ez utóbbi feltétel megléte pedig az adott esetben megállapítható.
Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy a felperesnek a férje halálával összefüggésben jövedelemkiesésben jelentkező kára havi 2183 Ft, amelyből 1183 Ft a férje által nyújtott tartás, 1000 Ft pedig a saját keresetvesztesége. Ebből megtérül özvegyi nyugdíj, formájában havi 1899 Ft, így havi 284 Ft az az összeg, amely a felperes számára kárként jelentkezik, és amelyet az alperes az előzőekben kifejtettek értelmében köteles megtéríteni.
Az eljárt bíróságok tehát törvénysértően utasították el a felperes járadék iránti keresetét.
Téves a másodfokú bíróság álláspontja az ápolási díj fejében járó havi költségtérítés összege tekintetében is.
A felperes a férje balesete következtében kialakult egészségi állapota folytán rendszeres ápolásra szorul. Ebből folyóan havi 500 Ft kiadása van, annyit fizet az őt gondozó személynek. Az alperes a teljes kárfelelőssége folytán ennek összegét is köteles megtéríteni, mert az ápolási költség az alperes teljés felelősségét megalapozó sérelem folytán merült fel, és így annak viselése még részben sem hárítható át a felperesre.
A felperest tehát megilleti jövedelemveszteséget pótló járadékként havi 284 Ft, rendszeresen felmerülő kiadás (ápolási költség) megtérítését szolgáló járadékként [R. 8. § (1) bek.] havi 500 Ft, egybevontan összesen havi 784 Ft járadék. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 137/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás