PK BH 1978/517
PK BH 1978/517
1978.12.01.
Öt évnél hosszabb idő óta építési tilalom alatt álló ingatlannak a cseretelekre jogosult tulajdonos kérelme alapján történő kisajátítása esetén az építési tilalom értékcsökkentő tényezőként nem értékelhető [1976. évi 24. sz. tvr. 4. § (1) bek. n) pont; 33/1976. (IX. 5.) MT sz. r. 7. § (1) bek., 31. §; 1964. évi III. tv. 13. §; 10/1977. (I. 28.) ÉVM sz. r. 6. § (1) bek.].
A b.-i I. kerületi 42. számú tkvi betétben 14 282 hrsz. alatt felvett 482 m2 területű ingatlan a felperes tulajdona volt. A felperes a tulajdonjogát vétel útján 1954-ben szerezte. Az ingatlant a részletes városrendezési terv végrehajtásának biztosítása céljából 1955 óta építési tilalom terhelte. Erre tekintettel a kerületi tanács v. b. igazgatási osztálya az ingatlant az alperes kérelmére a 9/1970 (IV. 21.) Korm. számú rendelettel módosított 13/1965 (VII. 24.) Korm. számú rendelet 8. §-ának (3) bekezdése alapján kisajátította.
A felperes az alperes által felajánlott kártalanítást nem fogadta el és többletkártalanítás iránt a kerületi bíróságnál pert indított.
A kerületi bíróság az ingatlan értékének megállapítása céljából szakértőt hallgatott meg és beszerezte az ingatlanközvetítő vállalat becslését is. A szakértő az ingatlan értékét □-ölenként 2600 Ft-ban, az ingatlanközvetítő vállalat pedig □-ölenként 2400 Ft-ban állapította meg.
A kerületi bíróság a felperes részére az alperes által felajánlott összegen felül 341 492 Ft kártalanítást ítélt meg. Az ingatlan értékét a két becslés középarányosában, □-ölenként 2500 Ft-ban állapította meg. Az építési tilalommal kapcsolatban azt az álláspontot foglalta el, hogy annak elrendelése és a kisajátítás között összefüggés van, ezért értékcsökkentő tényezőként nem vehető figyelembe.
Az ítélet ellen az ügyész és az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság a kerületi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a marasztalási összeget 107 492 Ft-ra leszállította. A pert az időközben hatályba lépett 1976. évi 24. számú tvr. (Tvr.) és a 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet (R.) alapján bírálta el. E jogszabályok alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az építési tilalmat a kártalanítás megállapításánál értékcsökkentő tényezőként kell figyelembe venni. Ezt azzal indokolta, hogy az R. 14. §-ának (1) bekezdése értelmében a telek beépítési lehetősége szempontjából az építési tilalmat csak akkor lehet figyelmen kívül hagyni, ha azt a kisajátítási cél meg-valósítása érdekében rendelték el. Az adott esetben az építési tilalom elrendelésére városrendezési okból került sor, a kisajátítás célja viszont nem a Tvr. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt városrendezés, hanem építési tilalom alatt álló ingatlan tulajdonjogának megszerzése volt a Tvr. 4. §-a (1) bekezdésének n) pontja szerint. Építési tilalom hiányában az ingatlan értéke □-ölenként 2500 Ft-ban lenne megállapítható, a tilalom azonban 40%-os értékcsökkenést eredményez és így a felperes részére □-ölenként csupán 1500 Ft kártalanítás j ár.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az építési tilalom alatt álló ingatlannak a Tvr. 4. §-a (1) bekezdésének n) pontja alapján történő kisajátítása esetén az építési tilalmat a telek beépítési lehetőségének szempontjából az R. 14. §-ának (1) bekezdése értelmében figyelembe kell venni, minthogy azt ilyenkor nem lehet a kisajátítási cél megvalósítása érdekében elrendeltnek tekinteni.
Építési tilalmat az arra jogosult hatóság a város (község) rendezési terv végrehajtásának biztosítása céljából rendelhet el (1964. évi III. tv. 13. §). Az ilyen tilalommal terhelt ingatlant az R. 31. §-a szerint az állam javára a Tvr. 4. §-a (1) bekezdésének n) pontja alapján akkor lehet kisajátítani, ha az R. 7. §-ában foglalt feltételek (a tulajdonos a külön jogszabályban megállapított feltételek szerint cseretelekre jogosult, de cseretelek nem áll rendelkezésre, vagy a tulajdonos – szociális helyzete vagy egyéb méltánylást érdemlő körülményei miatt – a cseretelek beépítésére nem tud kötelezettséget vállalni) fennállanak és a kártalanításhoz szükséges pénzügyi fedezet biztosítható. Az építési tilalom rendeltetéséből következik, hogy az ezzel terhelt ingatlant csak a tilalom által biztosítani kívánt cél érdekében lehet felhasználni. Ezen nem változtat az sem, ha a kisajátítás a tulajdonos kérelmére a Tvr. 4. §-a (1) bekezdésének n) pontja alapján már az említett cél megvalósítása előtt megtörténik. A kezelő szerv a kisajátított ingatlant ebben az esetben is e cél érdekében fogja később felhasználni. Az építési tilalom és a kisajátítási cél között ilyenkor is fennáll az összefüggés. Ez következik az R. 31. §-ából is, amely szerint, ha az építési tilalom alatt álló ingatlan kisajátításának feltételei fennállanak, a kisajátítási kérelem benyújtására azt a szervet kell kötelezni, amelynek érdekében az építési tilalmat elrendelték, ha pedig ilyen nincs, az illetékes szakigazgatási szervet, vagyis mindkét esetben azt, amely az építési tilalom jellegénél fogva az ingatlannal való rendelkezésre hivatott.
Ezt az értelmezést erősíti meg a következő megfontolás is. A 10/1977. (I. 28.) ÉVM számú rendelet 6. §-ának (1) bekezdéséből megállapíthatóan az építési tilalom miatt be nem építhető ingatlan cseretelekre jogosult tulajdonosa részére az ingatlanával egyenlő értékű cseretelket kell adni. Cseretelek adása helyett kisajátításra az R. 7. §-ának, (1) bekezdése értelmében akkor kerülhet sor, ha cseretelek nem áll rendelkezésre, vagy a tulajdonos szociális helyzete illetőleg egyéb méltánylást érdemlő körülményei miatt a cseretelek beépítésére nem tud kötelezettséget vállalni. Az első esetben az állam érdekkörében felmerült, a másodikban a tulajdonos szociális helyzetében vagy egyéb méltánylást érdemlő körülményeiben gyökerező okról van szó. Egyik okra tekintettel sem lenne indokolt, hogy az építési tilalom értékcsökkentő tényezőként történő figyelembevétele folytán a tulajdonos kisebb összegű pénzbeli kártalanítást kapjon annál, amilyen értékű cseretelekre egyébként igénye lenne.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – helybenhagyta, egyben az alperest a fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte (Pp. 78. §). (Legf. Bír. P. törv. II. 20 074/1978. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás