PK BH 1978/518
PK BH 1978/518
1978.12.01.
A vevő a kötelező jótálláson alapuló igények érvényesítésével nem esik késedelembe addig, ameddig nem győződik meg arról, hogy a hiba garanciális jellegű [Ptk. 248. §; 4/1969. (III. 30.) BKM–KGM–KipM–KkM–NIM fsz. r. 4. § (1) bek. c) pont].
A felperes 1974. február 12. napján 17 500 forintért megvásárolta az I. r. alperes motorkerékpárját. A motorkerékpár a kötelező jótállás ideje alatt több ízben elromlott, s a felperes azt garanciális javításra két alkalommal a II. r. alperesnek, három alkalommal pedig az E.-i Szövetkezetnek adta át. E javítások kapcsán a kötelező jótállás ideje kétszer is meghosszabbodott, annak végső időpontja a második meghosszabbítás után 1975. május 22-e volt.
1975. május 7-én a felperes hatodik alkalommal adta át a meghibásodott motorkerékpárt a II. r. alperesnek s kérte a hiba okának a megállapítását. A II. r. alperes a motorkerékpár kijavítása után a felperest átvételre felhívta. A felperes azonban a motorkerékpárt nem vette át, hanem azt igényelte, hogy bocsásson rendelkezésére a II. r. alperes olyan csereutalványt, amelynek alapján az I. r. alperes a hibás járművet kicseréli. A II. r. alperes a csereutalvány kiadását megtagadta.
A felperes ezért a motorkerékpár kicserélése, illetőleg a vételár visszafizetése, valamint a hibás teljesítéssel okozott kárának a megtérítése iránt indított keresetet az alperesek ellen.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság az alpereseket arra kötelezte, hogy a motorkerékpár rendelkezésre bocsátása mellett az időközi használatra tekintettel 14 875 forintot és kamatait, 5400 forint kártérítést, továbbá 850 forint – a felperes által kifizetett – adót és biztosítási díjat, valamint 2740 forint perköltséget fizessenek meg a felperesnek.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A megyei bíróság ítéletének az indokolásában megállapította: a felperesnek a motorkerékpár kicserélése iránti igényét akkor kellett volna bejelentenie, amikor a hibás motorkerékpárt hatodik alkalommal adta át a II. r. alperesnek. Ennek az igényének bejelentését azonban elmulasztotta. Előbb tájékozódni kívánt arról, hogy a hiba garanciális jellegű-e vagy sem. Amikor pedig a II. r. alperes szervizének vezetője azt közölte vele, hogy a motorkerékpárt néhány nap alatt kijavítják, nem tiltakozott ellene, s a csere iránti igényét csak akkor jelentette be, amikor felhívták őt a kijavított motorkerékpár átvételére. Mulasztása folytán tehát a felperes a csere iránti igényét elvesztette. Ezért az I. r. alperessel szemben támasztott keresete alaptalan.
De alaptalannak találta a megyei bíróság a felperesnek a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét is. Álláspontja szerint a felperes és a II. r. alperes között nem volt jogviszony, így a II. r. alperest helytállási kötelezettség nem terheli.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az egyes tartós fogyasztási cikkek jótállásának legkisebb kötelező mértékéről szóló 4/1969 (III. 30.) BKM–KGM–KipM–KkM–NIM számú együttes rendelet (R.) 4. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint, ha a terméket már öt esetben javították, újabb hiba esetén a vásárló kívánságára azt azonos típusú új termékre kell kicserélni. Ha a cserére nincs lehetőség, a vásárló választása szerint a termék visszaszolgáltatása fejében a vételárat vissza kell fizetni, vagy a vételár-különbözet elszámolása mellett más típusú terméket kell részére kiadni.
A motorkerékpárt a kötelező jótállás meghosszabbított ideje alatt hatodszor kellett javítani – a csere feltétele tehát e részben fennállt. Olyan kötelező szabály nincs, hogy a vásárló a csere iránti igényét a hatodik hiba jelentkezésekor – jogvesztés terhe mellett – nyomban köteles érvényesíteni. A csere iránti jogát egyébként is a vásárló csak akkor érvényesítheti eredményesen, ha előbb meggyőződik, hogy a kötelező jótállás keretében kijavítható hibáról van-e szó.
A peradatok alapján megállapítható, hogy a felperes 1975. május 7-én bevitte a motorkerékpárt a II. r. alpereshez, átadta azt a II. r. alperes főmérnökének és annak megállapítását kérte, hogy a motorkerékpár javításához alkatrészcsere szükséges-e, illetve mi a motorkerékpár hibája.
A II. r. alperes főmérnöke 1976. február 10. napján, majd 1977. március 16-án történt ismételt kihallgatása során vallotta: a felperes 1975. május 7-én csak annyit kért, hogy állapítsák meg, mi a motorkerékpár hibája. Ez alkalommal maga sem tudta azt, hogy garanciális javítás alá esik-e a meghibásodott jármű, a felperest ez alkalommal egyébként a csere iránti igényének esetleges érvényesíthetőségére nem figyelmeztették.
A II. r. alperes tehát hatodik alkalommal anélkül kezdett hozzá a motorkerékpár megjavításához, hogy a hiba eredetét és jellegét megelőzőleg a felperessel közölte volna. A felperes részére a választási jog gyakorlását a II. r. alperes nem biztosította, noha akkor, amikor a járművet hatodik alkalommal bevitte, a felperes csupán a meghibásodás okának megállapítását és annak közlését kérte, hogy a szükségesnek mutatkozó javítás milyen jellegű.
Egyébként a felperes mindaddig, amíg a hiba jellegéről bizonyosságot nem szerzett, vagyis nem tudta azt, hogy a javítás a jótállás körébe vonható-e, nem is volt abban a helyzetben, hogy „csere” igénye felől nyilatkozzék. Viszont amint a felperes tudomást szerzett arról, hogy a hiba „garanciális” jellegű volt, késedelem nélkül érvényesítette a motorkerékpár kicserélésére irányuló igényét. A felperes terhére tehát jogérvényesítési késedelem nem állapítható meg, s az R. 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt keretek között az I. r. alperessel szemben jogszerűen érvényesítheti igényét.
A felperes keresetében a II. r. alperest kártérítés megfizetésére kérte kötelezni – csereutalvány kiadásának megtagadása miatt. Az új eljárás során ezzel kapcsolatosan vizsgálni kell a tényállást és érdemben kell állást foglalni.
Az alperesek hivatkoztak a perben arra is, hogy a felperes feltehetőleg rendeltetésellenesen használta a motorkerékpárt, illetve hogy azon olyan hiányosságok jelentkeztek, melyek arra utalnak, hogy a motorkerékpár karambolozott, és a jármű futásteljesítménye már elérte a 10 000 km-t.
Az eddig rendelkezésre álló peradatok ezt a védekezést nem támasztják alá. Az igazságügyi szakértő megállapítása szerint csupán esztétikai jellegű hiányosságok mutatkoztak a motorkerékpáron, amelyek a motor rendeltetésszerű használatát nem befolyásolják. A II. r. alperes a motorkerékpárnak javításra történt átvételekor nem vett fel olyan jegyzőkönyvet, amely annak megállapítására nyújtana alapot, hogy a járműnek rendeltetésellenes használatra utaló hibája lett volna. Egyébként a motorkerékpár 1975. május 7-én kikerült a felperes birtokából, az hosszabb időn keresztül a II. r. alperesnél volt. Így a felperes tagadásával szemben az alpereseknek kell bizonyítaniuk azt, hogy a motorkerékpáron jelenleg észlelhető elváltozások azt megelőzőleg keletkeztek, mielőtt a felperes a járművet a hiba eredetének megállapítása végett a II. r. alperesnek átadta.
A 4/1969 (III. 30.) BKM–KGM–KipM–KkM–NIM számú együttes rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint a terméket elsősorban azonos típusú új termékre kell kicserélni. Ha cserére nincs lehetőség, a vásárló választása szerint – a termék visszaszolgáltatása fejében – a vételárat vissza kell fizetni, vagy a vételár-különbözet elszámolása mellett más típusú terméket kell részére kiadni.
A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontjánál fogva nem vizsgálta azt, hogy cserére van-e lehetőség, illetve ennek hiányában a felperes a jótállás keretén belül milyen igényt érvényesít.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben a másodfokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 245/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás