PK BH 1978/519
PK BH 1978/519
1978.12.01.
Ha a nem teljesen egészséges s így részleges munkaképesség mellett dolgozó kisiparosnál olyan újabb egészségromlás áll be, amelynek következtében munkaképtelenné válik, ez utóbbi betegség előidézéséért felelős személy a munkaképtelenséggel összefüggő teljes kárért felelős [Ptk. 229. § (1) bek.].
A felperes játékkészítő kisiparos volt, havi 2000 forint jövedelemmel rendelkezett. 1969 őszétől az egészségi állapota fokozatosan romlott, ezért 1970. július 6-tól 1971. január 6-ig, majd 1971. május 3-tól november 3-ig iparát egészségi okokból szüneteltette. Már 1972-ben kérte a felperes a rokkantságának megállapítását és a rokkantsági nyugdíj folyósítását, kérelmét azonban elutasították, arra hivatkozással, hogy munkaképesség-csökkenése csupán 50%-os. A felperes 1972 januárjában iparát megszüntette.
1975 januárjában azonban megállapították, hogy a felperes üreges gümőkór (tüdőkaverna) miatt teljesen munkaképtelenné vált, s 1975. február 1-jétől folyósították részére a rokkantsági nyugdíjat havi 910 forint összegben. Munkaképtelenségének kialakulásában 50% erejéig az hatott közre, hogy a felperes kezelőorvosa (költségvetési szempontból az alpereshez tartozó tüdőgondozó akkori főorvosa) nem észlelte a felperes kezdődő gümőkóros megbetegedését, s így nem részesülhetett megfelelő kezelésben sem.
A felperes keresetében az 1970. évi iparszüneteltetés idejére 6-6 hónapra összesen 12 000 forint, 1972. január 1-jétől 1975 január végéig terjedő időre havi 2000 forint, 1975. február 1-jétől kezdődően pedig havi 700 forint járadék fizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset jogalapját elismerte. 1976. szeptember 1-jéig bezárólag keresetveszteség címén 31855 forint, továbbá 1976. szeptember 1-jétől havi 545 forint járadék fizetését vállalta, ezt meghaladóan azonban a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy 34 035 forintot, valamint 1977. január 1-jétől kezdődően havi 545 forint járadékot fizessen meg a felperesnek, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
A városi bíróság a jogalap kérdésében csak annak megállapítására szorítkozott, hogy az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján köteles megtéríteni a felperes kárát, de csak 50%-ban, mert 1975. február 1-jéig a felperes csak 50%-ban volt csökkent munkaképességű, az 1976. február 1-jétől fennálló teljes munkaképtelenségében pedig a gümőkór csak 50%-ban hatott közre. A felperes teljes munkaképtelensége egyéb megbetegedéseinek a következménye. A felperes 1969-ben dolgozott utoljára, a tiszta jövedelme egész évben 25 292 forint volt, így az átlagos havi jövedelme 2000 forint. Ezt figyelembe véve a felperes kárát 1971. május 1-jétől október végéig terjedő hat hónapra havi 500 forinttal számolva 3000 forintban állapította meg, 1972. Január 1-jétől 1975. január végéig terjedő további 37 hónapra ugyancsak havi 500 forinttal számolva 18 500 forintot számolt el a felperes javára. 1975. Február 1-jétől havi 545 forintot vett figyelembe, mert a felperes havi 910 forint nyugellátásban részesült, további havi 2000 forintos átlagos jövedelemhez képest havi 1090 forint a jövedelem-kiesés, ennek az alperest terhelő fele 545 forint. Ez az 1975. Február 1-jétől 1976. december végéig terjedő 23 hónapra 12 535 forint. A lejárt tételek együtt 34 035 forintot tesznek ki.
1970. évre a városi bíróság nem ítélt meg semmit, mivel a felperes 1976. Március 31-én adta be a keresetét, így követelése az 1971 márciusát megelőző időre a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint elévült.
A városi bíróság nem adott helyt a felperes további bizonyítási indítványának, arra hivatkozva, hogy a perben az Országos Korányi TBC Intézet adott szakvéleményt, amelyet a városi bíróság teljes mértékben elfogadott, a szakvélemény szerint a munkaképesség-csökkenés előidézésében a gümőkór legfeljebb 50%-ban hatott közre. Ezért a városi bíróság feleslegesnek látta újabb szakértő meghallgatását annak igazolására, hogy a felperes munkaképtelenségét teljes mértékben a gümőkóros megbetegedése okozta.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
A mindkét fokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az Országos Korányi TBC Intézet szakvéleménye szerint a felperes munkaképesség-csökkenésében a gümőkór legfeljebb 50%-ban hatott közre, de a rendelkezésre álló adatok szerint heges nyombélfekély, orthopédiai elváltozás, visszértágulat és visszérrögösödés is csökkentette a felperes munkaképességét, ezek a betegségek a gümőkórral nem hozhatók összefüggésbe. A szakvélemény azt is megállapítja, hogy 1969-ben megindított gyógyszeres kezelés esetén a felperes a tbc miatt egy éven belül munkaképes lett volna. Ezen túlmenően nincs orvosi adat arra. Hogy 1969-től 1975-ig miként alakult a felperes gümőkórból és egyéb betegségeiből származó munkaképesség-csökkenésének egymáshoz viszonyított százalékos aránya. A beszerzett társadalombiztosítási iratok is csak azt bizonyítják, hogy a felperesnek a nem gümőkóros eredetű betegségekből származó munkaképesség-csökkenése nem haladta meg az 50%-ot.
A keresetet elutasító felperesi igény tekintetében annak van ügydöntő jelentősége, hogy a felperes kisipari tevékenysége során milyen munkafolyamatokat végzett, és hogy gümőkóros fertőzés hiányában az egyéb eredetű megbetegedései, az azokból származott részleges munkaképesség-csökkenés mellett 1971 márciusát követően folytathatta volna-e játékkészítő kisipari tevékenységét.
A Pp. 177. §-ának (1) bekezdése értelmében ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. A felperes kisipari tevékenységével kapcsolatos munkavégzésének felderítését követően orvosszakértői kérdés annak megítélése, hogy a felperes egyéb megbetegedései miatti munkaképesség-csökkenése ellenére tudta-e folytatni kisipari tevékenységét.
Csak a fenti körülmények felderítése után lehet dönteni abban a kérdésben, hogy a felperest milyen mértékű kártérítés illeti meg. Amennyiben ugyanis a felperes egyéb természetű, nem gümőkóros eredetű megbetegedéseiből származott részleges munkaképesség-csökkenés mellett folytathatta volna játékkészítő kisipari tevékenységét, de a gümőkóros eredetű munkaképesség-csökkenése miatt vált arra alkalmatlanná, az alperes a teljes kárért felelős.
Végeredményben tehát az a döntő, hogy a nem teljesen egészséges felperes az alperes kártérítő felelőssége alapjául szolgáló mulasztásának eredményeként bekövetkezett újabb egészségromlása előtt kisipari tevékenységével összefüggő munkáját rendesen el tudta-e látni, és ennek megfelelően az újabb egészségromlás folytán mennyivel csökkent a jövedelme.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a keresetet elutasító jogerős ítéleti döntés megalapozatlan és jogszabálysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperest marasztaló – törvényességi óvással nem támadott – ítéleti rendelkezést nem érintette, egyebekben azonban mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 081/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás