MK BH 1978/52
MK BH 1978/52
1978.01.01.
A leltárhiányért felelős dolgozó felelősségének mértéke szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ellene indult büntetőeljárásban nem állapítottak meg bűncselekményt a terhére. Úgyszintén nem szolgálhat alapul a leltárhiányért fennálló felelősség mérséklésére az a körülmény sem, hogy a vezető és helyettese az általuk kialakított munkaidő-beosztás szerint egymást váltva dolgoztak az egységben, és így egyikük a másikat nem ellenőrizhette [2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 5. § (3) bek.].
A felperesek az alperes szövetkezet alkalmazásában álltak, az alperes vegyesboltjának voltak a dolgozói. Az I. r. felperes boltvezetői, míg testvére, a II. r. felperes boltvezető-helyettesi beosztásban dolgozott. Az egység szabadkasszás rendszerben üzemelt, a felperesek az esetleg keletkező leltárhiányért – a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 2. §-ának b) pontja alapján – teljes anyagi felelősséget vállaltak.
Az egységben az 1975. január 9-től 1975. november 17-ig terjedő leltáridőszakban 27 642 Ft leltárhiány keletkezett. Ezért az alperes elnöke határozatával az I. r. felperest 15 070 Ft, a II. r. felperest 12 572 Ft megfizetésére kötelezte.
A felperesek mentesítésük érdekében panasszal éltek, de azt az alperes mellett működő döntőbizottság, majd keresetüket a munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította. A munkaügyi bíróság sem a felperesek mentesítésére sem pedig a megtérítendő leltárhiány összegének mérséklésére nem látott jogszabályi lehetőséget.
A felperesek az elutasító ítélet ellen – annak megváltoztatása és mentesítésük érdekében – fellebbezéssel éltek.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az I. r. felperes fizetési kötelezettségét 7535 Ft-ra, míg a II. r. felperes fizetési kötelezettségét 6286 Ft-ra leszállította.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása többek között a következőkre utalt.
„A felperesek ellen mind a perbeli, mind az ezt megelőző leltári időszakban jelentkező hiánnyal kapcsolatban büntetőeljárás is volt folyamatban, mely a nyomozás megszüntetésével befejeződött. A felperesek terhére sem a nyomozati eljárás, sem a jelen per adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény vagy olyan egyéb felróható magatartás vagy külső ok, mely a hiány keletkezésével összefüggésbe hozható. Mivel tehát a hiány oka ismeretlen, ezért az a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel leltárhiánynak minősül.
A boltban mind a korábbi, mind a perbelit követő leltári időszakokban jelentkező jelentős hiányok azonban kétségessé teszik az alkalmazott kétszemélyes, szabadkasszás rendszer helyességét. A felperesek egymást nem tudták kellően ellenőrizni, mert csak szerdán és szombaton voltak együtt az üzletben, míg hétfőn és kedden kizárólag az I. r. felperes, csütörtökön és pénteken pedig kizárólag a II. r. felperes vezette az üzletet. A sorozatos és nagyobb összegű hiányokra az alperesnek is fel kellett volna figyelnie és vagy a felelősségi rendszert kellett volna megváltoztatnia, vagy gyakrabban kellett volna leltározást elrendelni és így törekedni a hiányok okának felderítésére. Különösen vonatkozik ez a jelen esetre, tekintettel arra, hogy a felpereseknek az előző leltári időszakban is nagyobb hiányuk mutatkozott.
Mindezek egybevetésével a megyei bíróság úgy találta, hogy a felperesek részére a kellő ellenőrzés nem volt biztosítva, ezért megtérítési kötelezettségüket – figyelemmel a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 5. §-ának (3) bekezdésére – a hiány felére mérsékelte”.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperesek szabadkasszás egységet vezettek, az esetleg keletkező hiányért teljes anyagi felelősséget vállaltak. Leltárhiány az a hiány, amelynek oka ismeretlen. Egymagában az a körülmény tehát, hogy a felperesek ellen büntetőeljárást is indítottak, de az sikertelen maradt, a felperesek anyagi felelősségét nem érinti. A büntetőeljárás sikere ugyanis – az anyagi felelősség mellett – a felperesek büntetőjogi felelősségét is megalapozhatta volna.
Törvénysértően jutott arra a következtetésre a megyei bíróság, hogy az egységben keletkezett hiányok „kétségessé teszik az alkalmazott kétszemélyes, szabadkasszás rendszer helyességét”. A másodfokú bíróság ítéletének ezt a megállapítását a per adatai nem támasztják alá, úgyszintén azt sem, hogy „a sorozatos nagyobb hiányokra az ÁFÉSZ-nek fel kellett volna figyelnie, vagy a felelősségi rendszert kellett volna megváltoztatnia”. A felpereseknek ugyanis nem sorozatosan, hanem csak két esetben volt leltárhiányuk, s ezekkel kapcsolatban az alperes a szükséges intézkedést megtette.
Az a körülmény, hogy a felperesek felváltva dolgoztak az egységben, a leltárhiányért fennálló anyagi felelősségüket nem érinti. A felperesek testvérek, akik önként osztották be maguknak úgy a munkát, hogy hetente csak két napig voltak együtt az üzletben, míg a többi napon külön-külön dolgoztak. Ennek a munkabeosztásnak az esetleges előnyét a felperesek élvezték, okszerűen következik, hogy az esetleges hátrányát is viselniük kell, és azt még részben sem háríthatják az alperesre.
A kifejtettekből következik, hogy törvényt sértett a másodfokú bíróság akkor, amikor a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek megtérítési kötelezettségét mérsékelte. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 121/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás