PK BH 1978/526
PK BH 1978/526
1978.12.01.
Mentesül az öröklési illeték megfizetése alól az örökös, ha a hagyatékot más örökösnek ingyenesen átengedi. Az Illetékkódex 17. §-a (1) bekezdésének alkalmazásában „más örökös”-nek azt kell tekinteni, aki a törvényes öröklés rendjében vagy a végrendelet alapján örökösként számításba jöhet, függetlenül attól, hogy a hagyaték megnyíltakor örököl-e [6/1958. (VIII. 4.) IM sz. r. 58. § (2) bek.; 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 17. § (1) bek.].
Az 1975. május 22-én elhunyt örökhagyó hagyatékát – végrendelet, házastárs és leszármazó hiányában – az állami közjegyző törvényes felmenőágbeli öröklés jogcímén az örökhagyó szüleinek (a felpereseknek), majd a nevezettek nyilatkozata alapján „ajándékozás jogcímén” az örökhagyó testvérének adta át.
A jogerős hagyatékátadó végzésben foglaltakra figyelemmel az illetékhivatal a felpereseket fejenként 3300 forint öröklési illetékkel terhelte meg.
Az alperes az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperesek keresetlevelükben az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérték. Utaltak a 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet (a továbbiakban: Illetékkódex) 17. §-ának (1) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre, amely szerint annak a terhére, aki a megnyílt hagyatékból reá eső örökséget vagy annak egy részét a hagyaték tárgyalása során más örökösnek ingyenesen átengedi, az átengedett rész után öröklési illetéket nem lehet kiszabni.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperesek fia nem volt örököse az örökhagyónak, így az Illetékkódex 17. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés a perbeli esetben nem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy kettős tulajdonváltozás következett be; előbb a felperesek megörökölték a hagyatékhoz tartozó ingatlant, majd azt fiuknak ajándékozták. A felperesekkel szemben az öröklési illeték kiszabása tehát helyesen történt. Az adott esetben nem alkalmazható az Illetékkódex 17. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés sem, mert a megajándékozott nem tekinthető örököstársnak, márpedig – a jogszabály szerint – illetékmentesség csak abban az esetben illeti meg az örököst, ha az örökrész ingyenes átengedése örököstárs részére történt.
Az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás – az alábbiak szerint – megalapozott.
A hagyatéki eljárásról szóló – több rendelettel módosított – 6/1958. (VIII. 4.) IM számú rendelet 58. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az örökös a tárgyaláson az örökségét vagy annak egy részét örököstársára vagy a hagyatéki eljárásban közvetlenül nem érdekelt örökösre átruházza, vagyis a hagyatékot más örökösnek ingyenesen átengedi, mentesül az öröklési illeték megfizetése alól.
A R. 17. §-a (1) bekezdésének alkalmazásában „más örökösnek” azt kell tekinteni, aki a törvényes öröklés rendjében vagy a végrendelet alapján örökösként számításba jöhet, függetlenül attól, hogy a hagyaték megnyíltakor örökölte. Az ilyen örökös pedig az öröklési illetékre vonatkozó szabályok szerint az örökhagyóval fennállott rokoni kapcsolatra figyelemmel megállapított százalékos arányban köteles az illetéket megfizetni.
Helytállóan állapítja meg az alperes határozatában, hogy a felperesek mint örökösök a hagyatéki tárgyaláson örökrészüket gyermeküknek ingyenesen átengedték. Az örökhagyó testvére függetlenül attól, hogy a hagyaték megnyíltakor közvetlenül nem örökölt, az idézett illetékszabályok alkalmazása körében „más örökösnek” minősül. Ebből viszont az következik, hogy a felperesek, akik ellenérték nélkül engedték át örökrészüket fiuk részére, öröklési illeték fizetésére jogszerűen nem kötelezhetők. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 140/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás