PK BH 1978/527
PK BH 1978/527
1978.12.01.
A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a gondnokság alá helyezés iránt indult perben adott szakértői vélemény kellően megalapozott-e. A nem kellően meggyőző adatokat szolgáltató szakvélemény kiegészítésére, ennek eredménytelensége esetén más szakértő kijelölésére kerülhet sor [Pp. 182. § (3) bek.; 9/1965. (VIII. 23.) IM sz. r. 43. §; Ptk. 16. § (2) bek.].
A felperes 1977. május 10-én benyújtott keresetében előadta, hogy anyja, a 77 éves alperes „viselkedésén egyre jobban látszik, hogy tudatzavarban szenved”. Becsatolta a M-i Városi Tanács Kórházának 1977. április 25-én kelt igazolványát, amely szerint az alperes 1977. április 22-től a kórházban gyógykezelés alatt állt, május 5-étől lakásán tartózkodik. Az alperes tulajdona az m.-i 175 □-öl kiterjedésű beltelkes házasingatlan 1/2-ed illetősége, valamint a k.-i 5132 m2 kiterjedésű szántóingatlan, a házasingatlan másik 1/2-ed illetősége a felperes tulajdona. A ház egyik részét a felperes használja feleségével, a másik részben az alperes lakik. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes őt és feleségét „állandó jelleggel” szidalmazza és ellenük alaptalan pereket indított. Mindezek alapján keresete arra irányult, hogy a bíróság az alperest helyezze gondnokság alá.
Az alperes, a kérését elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes és felesége jogtalan magatartása miatt volt kénytelen különböző hatósághoz fordulni, az általa indított perek és feljelentések azonban indokoltnak bizonyultak, minden esetben neki adtak igazat. Az ideggyógyászati beutalásra a felperes kezdeményezése alapján került sor, rövid idő múlva gyógyultan hazaengedték.
A perben kirendelt igazságügyi ideg-elmegyógyász szakorvos az alperes egészségi állapotáról az 1977. április 22-től május 4. közötti kórházi gyógykezelése során történt „megfigyelés és vizsgálat” alapján készített szakvéleményt. Eszerint „környezetét zavaró nyugtalanság miatt a körzeti orvosa utalta be a kórházba. Az előzményi adatokat fia – a felperes – szolgáltatta, amely szerint évek óta szeszélyes, két hónapja szinte elviselhetetlen a magatartása. Állandóan veszekedik a családdal és a szomszédokkal, 14 év alatt kb. 500 bírósági feljelentést tett”. Az alperes viszont fiára és menyére panaszkodott.
A lelki vizsgálat szerint az alperes térben és időben tájékozott, tudatzavara nincs, gondolkodása alakilag rendezett, de indulatainak hatása alatt időnként fellazul és kissé csapongó, összefüggéstelen lesz, gondolkodásában észlelt tartalmi zavarok: kóros vonatkoztatások, túlértékelések, téveszmék. Mindezek alapján a szakértő szerint az alperes „téveszmékkel és kóros perlekedési hajlammal járó elmebetegségben és enyhe fokú agyi érelmeszesedéssel kapcsolatos elbutulásban is szenved. Ennek testi tünetei is vannak. Elmebetegséget a betegtől és fiától felvett előzményi adatokon kívül az osztályon tanúsított magatartása és az is bizonyítja, hogy körzeti orvosa elmebetegség tünetei miatt utalta az idegosztályra. Betegsége miatt cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése indokolt”.
A járásbíróság az alperest a Ptk. 16. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek „környezetével állandó konfliktusai vannak, családtagjait rendszeresen alaptalanul feljelentgeti”.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 16. §-ának (2) bekezdése szerint cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – elmebeli állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – állandó jelleggel teljesen hiányzik.
Az eljárt bíróságok a tényállást hiányosan, anélkül állapították meg, hogy az ügy előzményeit alaposan megvizsgálták volna. Nem szerezték be azokat az iratokat, amelyek az alperes kezdeményezésére indult eljárásokban keletkeztek; elfogadták a felperes előadását, illetve döntően a felperes „előzményi adatai” alapján készült orvosi szakvéleményt. Holott ezekből az iratokból lehetett volna megállapítani, hogy a különböző hatóságok előtt indított eljárások szükségesek voltak-e az alperes jogainak védelmében, vagy azok zaklató jellegű, alaptalan feljelentések voltak.
Az elmeszakértői vélemény egyébként sem aggálytalan. Az orvos szakértői vélemény utal arra, hogy az alperes elmebetegségét az „osztályon tanúsított magatartása is bizonyítja”. Nincs azonban semmiféle adat arra nézve, hogy az alperes milyen magatartást tanúsított a kórházban. Az ezzel kapcsolatos kórházi zárójelentés beszerzése ezért nem volt mellőzhető.
Az igazságügyi szakértői működésről szóló 9/1974. (VII. 20.) IM számú rendelettel módosított 9/1965. (VIII. 23.) IM számú rendelet 43. §-a értelmében a gondnokság alá helyezés iránti perben az orvos szakértőnek arról kell véleményt nyilvánítania, hogy a megvizsgált személynek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége elmebeli állapota vagy szellemi fogyatékossága miatt állandó jelleggel teljesen hiányzott-e, illetőleg hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége elmebeli állapota, szellemi fogyatékossága vagy valamilyen kóros szenvedélye miatt tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent-e. Ehhez képest, ha indokolt, akkor a vizsgált személy cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezését javasolhatja a szakértő.
A perben kirendelt szakértő viszont csak arra utalt, hogy az alperest „betegsége miatt ügyeinek önálló intézésére alkalmatlannak” tartja, annak megállapítása nélkül, hogy az alperesnek állandóan és teljes mértékben hiányzik az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége. Abból a megállapításából, hogy az alperes „térben és időben tájékozott, tudatzavara nincs” egyenesen ennek ellenkezőjére lehet következtetni. Indulatainak labilitása, ha fiáról és menyéről beszél – az előzményekre tekintettel – indokolt lehet. Nem meggyőző a szakvélemény az alperes betegségéről. Az alperesnek cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezéséhez a szakvélemény elég meggyőző adatot nem szolgáltat.
A perben beszerzett szakértői vélemény tehát hiányos, önmagával és a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik. Ezért az eljárt bíróságnak fel kellett volna hívnia a szakértőt véleménye kiegészítésére, a szakértői véleményben mutatkozó ellentmondások feloldására, s felhívásának eredménytelensége esetén más szakértőt kellett volna véleményadásra felhívni [Pp. 182. §-ának (3) bekezdése].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf Bír. P. törv. II. 20 094/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás