GK BH 1978/534
GK BH 1978/534
1978.12.01.
A perbe hívást abban az esetben is közölni kell az ellenfélen kívül a perbe hívottal is, ha a bíróság nem tűz ki új tárgyalási határnapot [Pp. 56. § (1) bek., 58. §, 60. § (1) bek.; 145. §, GKT 107/1973. sz.].
A felperes generálkivitelező egy állami nagyberuházással kapcsolatos 263 638 Ft összegű hiánypótlási számláját az alperes megbízott (lebonyolító vállalat) nem egyenlítette ki, ezért ennek az összegnek és 1977. december 10-től járó évi 15%-os kamatának megfizetése iránt, keresetet indított ellene.
Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes a számla benyújtásával elkésett, mert a követelés egyrészt elévült, másrészt pedig megbízója a beruházás pénzügyi részét az Állami Fejlesztési Bank területi fiókjával rendezte, s annak alapján a bank a beruházást pénzügyileg lezárta. Az 1978. április 17-én megtartott tárgyaláson az alperes kérte megbízójának perbe vonását (helyesen: a megbízót perbe hívta).
Az elsőfokú bíróság a tárgyalás hangfelvétel útján utólag elkészített jegyzőkönyvében – anélkül, hogy a rendelkezését végzésnek nevezte volna – az alperes „beavatkozás iránti kérelmének” nem adott helyt. Közölte továbbá a felekkel, hogy „az ügyben tárgyaláson kívüli eljárásra tér át, ítéletét 8 napon belül írásban közli”.
Az elsőfokú bíróság ezt követően, 1978. április 18-i keltezéssel hozott és a felek részére április 25-én kiadott ítéletében az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta.
Az ítélet indokolása szerint a felperes a hiánypótlás megtörténtét igazolta kereseti követelését – amely az alperes által utólag elismert kollaudálási különbözetet is tartalmazta – 1976. december 28-án és 1977. november 26-án számlázta. A számlázások a követelés elévülését megszakították, azokhoz képest a kereset benyújtása egy éven belül történt. „Az, hogy a beruházó s egyben üzemeltető a bankkal már lezárta a beruházási számlát, nem lehet akadálya annak, hogy a felperes a ténylegesen elvégzett munka ellenértékét megkapja... Nem volt elfogadható az alperesnek az a kérése, hogy a bíróság beavatkozóként vonja be az eljárásba a megbízót, mert ez az eljárás elhúzódását jelentené, és a megbízó megtagadhatja az ügybe való beavatkozást”.
Az alperes az elsőfokú bíróságnak az „1978. április 18-i tárgyaláson perbe hívási kérelmét szóbeli végzéssel elutasító határozat ellen” fellebbezéssel élt. Kérte annak megváltoztatását és megbízójának az alperes perbe hívási kérelméről való értesítését. Indokolásul megbízotti mivoltára hivatkozott, továbbá arra, hogy ilyen minőségben a költségek előlegezésére nem köteles, hanem a felperes esetleges jogos követeléséért megbízója tartozik helytállni.
Az alperes az időközben kézbesített ítélet ellen ugyancsak fellebbezett.
Az alperes fellebbezései alaposak.
A Pp. 58. §-a értelmében az a fél, aki pervesztessége esetére harmadik személy ellen kíván követelést érvényesíteni, ezt az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe hívhatja. A Pp. 59. §-a szerint pedig a perbe hívást írásban vagy a tárgyaláson szóban kell előterjeszteni; abban meg kell jelölni a perbe hívás okát és röviden elő kell adni a per állását. A perbe hívást az ellenféllel is közölni kell.
A Pp. 60. §-ának (1) bekezdése a perbe hívóhoz való csatlakozás megengedésére és a perbe hívott jogállására a beavatkozás szabályainak megfelelő alkalmazását rendeli el. Ez a rendelkezés visszautal a Pp. 56. §-ának (1) bekezdésére is, amely szerint a beavatkozás megengedése tárgyában határozatot kell hozni, továbbá (3) bekezdésére, amely a beavatkozást elutasító, valamint a beavatkozót a perből kizáró határozat ellen megengedi a fellebbezést. Az előbbiek szerint a Pp. 58. §-a a perbe hívásra az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig ad lehetőséget, a bíróság tehát nem tagadhatja meg a perbe hívás közlését a perbe hívottal, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen esetekben természetszerűen a tárgyalás elhalasztása válik szükségessé. Az utóbbi kötelezettséggel kapcsolatban arra kell rámutatni, hogy a Pp. 59. §-a ugyan a perbe hívásnak csak az ellenféllel való közléséről tesz említést, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban – értelemszerűen – a bíróság a perbe hívottat is értesíti a következő tárgyalási határnapról azzal, hogy a perbe hívás elfogadása esetén beavatkozóként csatlakozhat a perbe hívóhoz. A perbe hívás közlésére abban az esetben is szükség van, ha a bíróság nem tűz ki újabb tárgyalási határnapot. Egyébként pedig önmagában a per elhúzódása nem teszi indokolttá a perbe hívási kérelem elutasítását. Az elsőfokú bíróság tehát lényeges eljárási szabályt sértett azzal, hogy a jogszabály kifejezett rendelkezése ellenére a kellő időben előterjesztett perbe hívási kérelmet nem közölte a perbe hívottal és számára a nyilatkozattételre nem szabott meg határidőt.
Az elsőfokú bíróság azzal is eljárási szabályt sértett, hogy – bár a pert eldöntésre alkalmasnak találta – a Pp. 145. §-ának (1) bekezdése ellenére a tárgyalást nem rekesztette be és nem hirdetett határozatot, hanem – a GKT 107/1973. sz. állásfoglalásban kifejezésre jutó elv téves értelmezésével – tárgyaláson kívül hozta meg a határozatát.
Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértései miatt a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján teljes egészében hatályon kívül helyezte és az eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 785/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás