GK BH 1978/535
GK BH 1978/535
1978.12.01.
Ha a késedelmi kötbér megállapítására irányuló kereset tárgyalása idején a kötbér már esedékessé vált, megállapító ítélet nem hozható, de a bíróságnak a felperest keresetének módosítására, illetve marasztalásra vonatkozó kereset előterjesztésének lehetőségére figyelmeztetnie kell [Pp. 146. § (3) bek.; 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. r. 26. §, 49. § (2) bek.*].
Az alperes szerződésben kötelezettséget vállalt egy vállalati beruházáshoz szükséges üvegszálvázas poliészterből készült különféle termékek leszállítására 1977. június 30-i határidőre. Az alperes a teljesítési határidő lejártát megelőzően 1977. április 25-én kelt akadályközlésében közölte a felperessel, hogy a szerződés szerinti határidőre nem tud teljesíteni, mivel egy állami nagyberuházáshoz szállítóként való kijelölése a gyártási kapacitását lekötötte. A szállításra újabb határidőként 1977. december 31-ét jelölte meg és a felperestől ennek elfogadását kérte. Az alperes az említett akadályra hivatkozva a közlését folytatólagosan még további három esetben megismételte. Utoljára a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 26. §-a értelmében 1977. október 21-én újabb akadály bejelentésével a teljesítési határidőnek 1978. I–III. negyedévére való módosítását kezdeményezte. A felperes nem nyilatkozott, de 1977. december 2-án az alperest a késedelmi kötbérigényének elismerésére és szállítási póthatáridő vállalására szólította fel.
A felperes 1977. december 13-án előterjesztett keresetében az alperes kötbérfizetési kötelezettsége fennállásának és a teljesítési póthatáridőnek a megállapítását kérte. Előadta, hogy a termékek az általa kért határidőre a vállalati beruházás kivitelezéséhez mielőbb szükségesek.
Az alperes a kötbérfizetési kötelezettsége fennállásának megállapítására irányuló kereset elutasítását kérte. A szállításra póthatáridőként 1978. március 31-ét jelölte meg a bekövetkezett szállítási késedelemre vonatkozóan pedig arra hivatkozott, hogy vétkesség nem terheli. A felperes teljesítését az akadályozta, hogy egy állami nagyberuházás kivitelezésében való közreműködésre történt kijelölése folytán szerződéskötési kötelezettsége keletkezett. Így ezeknek a termékeknek a gyártása minden más, különösen a szerződéskötési kötelezettség alá nem eső szerződések teljesítését megelőzte. A nagyberuházás elektrolízis-üzeméhez szükséges termékek tervdokumentációját neki fokozatos tervszolgáltatással adták át, ezért a termelési programját több esetben módosítani kellett. Az átadott terveket időközben megváltoztatták, így a technológiai csővezetéket részben újból le kellett gyártania, ezek a körülmények pedig feljogosították őt a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 26. §-a szerinti intézkedésre.
Az előre látható akadályokról a felperest a teljesítési határidő előtt 1977. május 30-án értesítette, a póthatáridő rövidítésére vonatkozóan a felperes megrendelőjével, a beruházóval 1977. június 28-án közvetlenül tárgyalt, amelynek eredményeként a határidő módosításához hallgatólagosan a felperes is hozzájárult.
Az elsőfokú bíróság által tartott tárgyaláson a felperes a keresetét fenntartotta, az alperes részéről megjelölt póthatáridőt a teljesítésre elfogadta. A bíróság a tárgyaláson hozott végzésében az alperest a bizonyítékainak előterjesztésére kötelezte.
Az alperes a bizonyítékainak előterjesztése során előadta, hogy az 1977. I. félévi termelési terve és a kapacitása órákban kifejezve – a bázisév figyelembevételével becsült átlagérték alapján – 52,5 millió forint, illetve 54 096 óra volt. Erre az időszakra nála a nagyberuházás céljára 71 172 900 Ft értékű termék szállítását rendelték meg, amelyen felül kiemelt létesítményekhez 1 391 168 Ft, míg egyéb megrendelők részére 31 153 000 Ft értékű termékre volt szerződési kötelezettsége. A terv szerint ledolgozható 54 096 órához viszonyítva az összes termék gyártásának időszükséglete 36 682 órával haladta meg a kapacitását, a száltekercselő üzemének dolgozói a kapott külön bérjuttatás ellenében 4000 órát szabad szombaton és vasárnapi túlmunkában teljesítettek. Más gyártó vállalat 21 157 000 Ft értékű szerződés teljesítését tőle átvállalta. Becsatolta – egyebek mellett – a szállítóként való kijelölését igazoló okmányt.
Az elsőfokú bíróság az alperes késedelmi kötbérfizetési kötelezettségének fennállását megállapította és a szállításra póthatáridőként 1978. március 31-ét állapította meg.
Az ítélet indokolása szerint az alperes vétlensége az iratokhoz csatolt bizonyítékok alapján nem volt megállapítható. Az alperest az állami nagyberuházáshoz szállítóként 1974. évben jelölték ki, a felperessel a termék szállítására 1976. július 21-én kötötte meg a szerződést. A teljesítés akadályáról a felperest 1977. május 30-án értesítette, amikorra a felperes számára a termék jelentős részét már le kellett volna gyártania vagy legalábbis a termékeknek félkész állapotban kellett volna lenniük. Az alperes az 1977. január 13-án készült jegyzőkönyv szerint a nagyberuházás részigényének teljesítését 1977. április 30-ára egyéb szerződési kötelezettségeinek ismeretében vállalta, így mindezek teljesítéséhez a kapacitását elegendőnek tartotta. Egyébként az alperes teljesítési határidejét 1977. április 7-én másfél hónappal meghosszabbították, mivel a „VII. ütem szállítási határidejét 1977. április 30-ról 1977. június 15-re módosították.” Ebből következik, hogy az alperesnek lehetősége volt arra, hogy a felperesnek határidőben teljesítsen. A 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 26. §-ában említett, a felperes tekintetében a teljesítést a szerződés szerinti határidőre kizáró kormányintézkedést az alperes nem bizonyította, de azt sem bizonyította, hogy a megrendelőivel szemben az ugyanott szabályozott eljárást lefolytatta. Az 1977. november 7-re vonatkozó vállalás önkéntes volt, így az az alperes vétlenségének megállapítására annál kevésbé alkalmas, mivel a vétkességét a felperes által említett hasonló perben korábban már jogerősen megállapították.
Az alperes az ítéletnek a kötbérfizetési kötelezettsége fennállását megállapító része ellen fellebbezett és vétlenségének megállapításával az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az első fokú ítélet – a fellebbezés tartalmától függetlenül – eljárási jogszabályt sért és érdemben is megalapozatlan.
A felperes az alperes által a teljesítésre 1977. október 21-re vállalt, részére nem megfelelő 1978. I–III. negyedévi póthatáridő helyett korábbi póthatáridő megállapítása végett előterjesztett kereseti kérelme mellett az alperesnek késedelmi kötbérfizetési kötelezettsége fennállásának megállapítására irányuló kereseti kérelmét jogszerűen terjesztette elő. A megállapításra irányuló kereseti kérelemnek – az egyéb feltételek fennállásának esetében is – csak akkor van helye, ha a felperes a kötelezettség lejártának hiányában teljesítést nem követelhet. Ebből következik, hogy az eljárt bíróság által 1978. január 6-án tartott tárgyaláson a kötbérfizetési kötelezettségre vonatkozóan a megállapítási kereset fenntartásának volt helye, mivel a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 49. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében a kötbér összege ekkor már elérte a legmagasabb 8%-os mértéket. Így a felperes kötbérkövetelése ugyanezen rendelet 53. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján esedékessé vált. Ennélfogva a lejárttá vált követelés megállapítására irányuló kereseti kérelem már alapját vesztette. Mivel a felperes megállapítási keresete az őt megillető jogokat nem merítette ki, így az eljárt bíróságnak a felperest a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése értelmében erre, valamint a keresete módosításának a lehetőségére, vagyis a jogainak helyes gyakorlására figyelmeztetnie kellett volna. A tárgyalási jegyzőkönyv tartalmából megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság, a felperest a keresetének módosítási lehetőségére a Pp. 3. §-a, illetve az előbb említett rendelkezése ellenére sem figyelmeztette, a döntését tehát az első fokú eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozta.
A per újratárgyalása során a kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróságnak a felperest mindenekelőtt a keresetének az alperes marasztalására irányuló módosítási lehetőségére kell figyelmeztetnie.
A felperes keresetének módosítása esetén az alperes felelősségének a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerinti elbírálásához az újratárgyalás során újabb bizonyítási eljárás lefolytatásával a következők tisztázása szükséges. Az alperest állítása és a rendelkezésre álló adatok szerint az állami nagyberuházáshoz szállítóként 1974. évben jelölték ki. Nem tisztázott azonban, hogy az alperes a kijelölés tényéről mikor értesült. Az illetékes hatóság az alpereshez intézett 1978. január 26-án kelt szám és aláírás nélküli – így nem aggálytalan – igazolásában közölte, hogy a kijelölése alapján kétféle méretű, mintegy 900 m üvegszálas poliésztercsövet 1977. II. félévében egy állami építőipari vállalat részére leszállított. Az alperes viszont a felperessel szemben 1977. június 30-i határidőre nem teljesített és az általa vétlenségének bizonyítására az iratokhoz csatolt jegyzőkönyvek tartalma szerint az állami nagyberuházásnál nem az említett építőipari vállalattal, hanem a másik vállalattal szerződött. Szükséges ezért annak tisztázása, hogy az alperest kijelölése alapján melyik gazdálkodó szervezet javára és milyen mértékben terhelte a szerződéskötési kötelezettség, és ez milyen terjedelemben bizonyult akadályozó hatásúnak. Az alperes védekezésében arra is hivatkozott, hogy az 1977. évi szerződési állományából 21 157 000 Ft értékű szerződés teljesítését más vállalatok tőle átvállalták. Nem áll azonban adat rendelkezésre arról, hogy az alperes a felperessel kötött szerződésének teljesítését, ha ilyen megoldásra lehetőség nyílott, miért nem kísérelte meg más gyártó vállalat útján elérni abban az időpontban, amikor előtte is nyilvánvalóvá vált, hogy a teljesítésre határidőben nem képes. A felperes keresetének módosítása esetén az elsőfokú bíróságnak mindezek ismeretében kell a perben újabb döntést hoznia.
A fenti okok miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében a Pp. 252. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot e keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf Bír. Gf. I. 30 521/1978. sz.)
*].
Hasonlóan rendelkezik a jelenleg hatályos 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 18. §-ának (2) bekezdése és 21. §-ának a pontja
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás